1. jelenet
FANNI: És anyádék mit szóltak?
Sári vállat von
FANNI: De mégis! Kaptál?
SÁRI: Még nem. Majd ma. Ez az új a fölsőd?
FANNI: Jaj, hagyd már! Nem új. Bátyámé volt. Hogyhogy ma?
SÁRI: Bevonul az egész család.
FANNI: Azt mondtad, most mentek el nemrég… Akkor én lelépek. Tuti kapok én is. Az meg nagyon pöttyös.
SÁRI: Dehogy kapsz.
FANNI: Apád majd nekem is nyekereg.
SÁRI: Akkor már ne apától tarts! (Nevet)
FANNI: Miért? Ki jön még? Rendőrség?
SÁRI: Rosszabb?
FANNI: Ki?
SÁRI: A nagyapám.
FANNI: Már majdnem komolyan vettem. Tényleg azt hittem, a rendőrök jönnek, aztán valami tesztet csinálnak.
SÁRI: Inkább a rendőrök, hidd el…
FANNI (nevetve): Persze, a brutális nagypapa… Betoppan majd olyan berregős fűrésszel, aztán szétvágja a berendezést. Sok ilyet hallottam már.
SÁRI (kuncogva): De hülye vagy.
FANNI: Pont a nagypapád fog lecseszni, amikor itt szenvedsz. A vállad?
SÁRI: Gyógyul. Nagyapám brutál kimért. Egy merő derékszög, beállíthatod a sarokba. Úgy fog rám nézni, visszamegy a lázam negyven fölé.
FANNI: Akkor tényleg lelépek.
SÁRI: Dehogy lépsz. A te ötleted is volt, hogy kocsival menjek pezsgőért. (Gonoszan) Ha lelépsz, elmondom anyádéknak.
FANNI: Na az pöttyös lenne. Mi a baj a nagyapáddal?
SÁRI: Most mondtam. Tök derékszög. Nagyon oldschool. Mondja majd a magáét. Még jó, hogy nagyanyám is jön.
FANNI: Buszt béreltek?
SÁRI: Apám is meg anyám is jön.
FANNI: Kitollak a folyosóra, ott elférünk.
Nővér és Doktor be
FANNI: Jó napot!
NŐVÉR: Szervusztok!
DOKTOR (Fannihoz): Üdvözlöm. (Sárihoz) Mi a helyzet? Vállad? Sikerült aludni?
SÁRI: Aludtam valamennyit. A vállam jobb most.
DOKTOR: Kevés az a valamennyi. Tessék rendesen aludni.
SÁRI (Fannira mutat): A barátnőm.
DOKTOR: Igen, kitaláltam. Klassz tetoválások…
SÁRI: Mikor mehetek haza, Doktor úr?
DOKTOR: Majd ha a lábad meg a vállad rendbe jött. Nagy mázli, hogy ennyivel megúsztad. Láttam fotókat.
SÁRI: Az autóról?
DOKTOR: Nem játék. Ottmaradhattál volna. (Csend)
NŐVÉR: A szomszéd szobában fekszik egy lány, hatodszor műtik. Az is karambolozott. Mindenki, mint az őrült! Az a szegény lány egy sportkocsival száguldott. Most meg a…
DOKTOR: Nővér, hozna új kötést?
NŐVÉR: Hozom. Az a szegény lány… (El)
DOKTOR: Két napig hallgathattad volna.
SÁRI: Hallgatni fogom így is. Jön az egész család.
DOKTOR: Tudom. Ezért is jöttem. Azt hittem, már itt vannak.
FANNI: Maradjak?
SÁRI (baráti fenyegetéssel): Hívom anyád! (Doktorhoz) Még nem értek ide. Egyelőre nem is bánom.
DOKTOR: Apád majd otthon fog elővenni, anyád meg tudod, milyen.
SÁRI: Nem ők fogják a fejem leszedni. A nagypapa.
DOKTOR: Épp hozzá jöttem. El kell kapnom, két hónapja ígéri, hogy bejön hozzám. Ha meg felhívatom, dörmög a nővérekkel. Már sorsolást tartanak, ki hívja fel az öreget.
SÁRI: Nagyszerű, örülök. A nővér hozzon nekem egy pelenkát is.
Nővér belép
NŐVÉR: Pelenkát nem hoztam.
DOKTOR: Én bírom Anry bácsit, csak tudni kell szót érteni vele.
SÁRI: Ha életében megivott volna legalább egy sört, meg elszívott volna egy cigit, én is szót értenék vele. Legalább a tetkómat leragaszthatjuk?
DOKTOR: Akkor én megyek. Visszajövök. Nővér, cserélje a kötést!
FANNI: Még jó, hogy én hosszúujjúban jöttem.
SÁRI: A bátyádat is felhívom.
FANNI: Az is pöttyös lenne.
SÁRI (szomorúan): Mikor vezethetek legközelebb?
NŐVÉR (Sárihoz): Nyújtsd ki a kezed! Így.
FANNI: Ezt most meg ne kérdezd apádtól.
SÁRI: Dehogy kérdezem, főleg nem most. Rögtön mindenki azzal jönne, hogy „Nagyapád is ötven éve vezet, aztán sose volt egy koccanása se. Meg szögmérővel parkol. És én is, lányom, tíz éve, hogy blablabla…”. Én meg a jogsi után egy évvel rommá töröm a kocsit. Kicsi gyönyörű kocsikám… Mikor lesz autóm legközelebb? Sejtem, apám mikor segít megint venni egyet.
FANNI: Vesz neked.
SÁRI (reménykedve): Gondolod?
FANNI: Buszjegyet. (Felnevet)
SÁRI: Szemét vagy. Pedig hogy szeretek vezetni.
NŐVÉR: Nem úgy van ám az.
SÁRI: Mi nem úgy van?
NŐVÉR: Hallom, Anry bácsiról beszéltél.
SÁRI: Igen.
NŐVÉR: Nem úgy van az.
FANNI ÉS SÁRI (összenézve, egyszerre): Nem úgy van az.
NŐVÉR: Velem bolondoztok?
SÁRI: Dehogy.
NŐVÉR: Csak mert akkor átviszlek a 112-esbe.
SÁRI: A kiabálós-beszélős nőhöz? Akkor inkább a műtő…
FANNI (Nővérhez): Mi van Anry bácsival?
NŐVÉR: Mindjárt elmondom, csak ezt itt meghúzom, aztán…
Az ajtóban megjelenik Anya, mögötte Apa. Óriási motyó
NŐVÉR (maga elé): Nem mondom el…
ANYA: Sári! Szia, Fanni! (Nővér felé) Jó napot!
SÁRI: Anya! Apa!
FANNI: Jó napot!
Beljebb lépnek
APA: Meg a nagyi! Szia, Fanni!
NAGYI: Szia, kincsem!
SÁRI: Szia, Nagyi!
FANNI: Csókolom!
NŐVÉR (kifelé): Sári, hamarosan visszajövök, átcseréljük a lábadon is a kötést. (El)
ANYA: Jaj, kicsim, tudtál aludni? (Fannihoz) Aludt?
FANNI: Nem tudom, csak nemrég jöttem.
ANYA: Kicsim, hoztunk neked mindent! Apádnak mondtam, álljon meg a boltnál, mert otthon alig volt valami.
APA: Pont egy lakótelep jóllakott volna azzal a valamivel.
ANYA: Hoztunk narancslevet, almalevet, ananász…
SÁRI: Jól van, Anya, tedd csak le, végig ne mondd!
ANYA: Van a táskában bontó is, meg kiskanál…
APA: Szívem.
ANYA: Jó, csak…
NAGYI: Kicsikém, és hogy vagy? Rám hoztad a szívbajt! Rettenetesen megijedtem! Apád felhívott, hogy mi történt, és…
SÁRI: Jól vagyok, Nagyi, csak zúzódások.
NAGYI: Tudod, milyen ijedős vagyok! Én nem szólok bele, mit hogyan csinálsz, de rettenetesen megijedtem. Nagyapád is…
SÁRI: Ő hol van?
APA: A kocsi.
NAGYI: Az autó szent. Megkeresi neki a legjobb parkolóhelyet. Külön rituálé mindig. Látnád otthon… A műtőben nincs akkora tisztaság, mint az autóban. De hagyjuk az öreg medvét, veled mi van, kincsem? Hát hogy történt ez a szörnyűség?
APA: Én is ezt kérdeztem.
ANYA (terelne): Nem kérsz semmit, ne bontsam fel a…
APA: Szívem, majd szól. Nem gyerek.
SÁRI: Mentem, mentem, és lesodródtam az útról.
APA: A rendőrségi jegyzőkönyv egy kicsit másképp tálalja.
NAGYI: Gyorsan mentél?
SÁRI: Talán egy kicsit gyorsan mentem.
APA: Meg a három sör se segített.
NAGYI: Sárikám, ittál?
APA: Alkoholt enni nem tudott.
SÁRI: Nagyi, nagyapának el ne mondd! Jön majd a latin idézeteivel, meg kapom a fejmosást. Egy életen át. (Bólogat)
NAGYI: Szigorú, de nagyon szeret téged.
SÁRI: Akkor is.
NAGYI: Hadd dörmögjön!
SÁRI: Te könnyen mondod, én meg félek tőle. Jól le fog szidni.
APA: Aki ittasan száguldozik…
NAGYI: Te, kincsem, ez itt egy tetoválás?
SÁRI (Fannira mutat): Neki is van.
FANNI: Kösz. (Nagyi felé) Mindenkinek van.
NAGYI: Nekem tetszik. Nem fájt?
ANYA: Amikor hazajött… Elrohantam kenőcsért. Olyan piros volt neki.
APA: Tizennyolc évesen ez volt az első dolga. Te, Fanni?
FANNI: Nekem is.
SÁRI: El is akartam dugni nagyapa elől. Majd ezért is kapok. Ez szerinte biztos pöttyös.
NAGYI: Pöttyös? (Fannira néz)
FANNI: Nem jó.
APA: Már nem „gáz”, hanem „pöttyös”.
SÁRI: Gyorsan, Apa, hívd a nővért, hozzon nagy ragtapaszt!
ANYA: Bontok neked egy narancslét.
APA: Dehogy hívom.
NAGYI: Hagyjuk már az öreget! Inkább azt mondd meg, mikor engednek ki! Csinálok neked ebédet, eljössz hozzánk.
APA: Busszal.
FANNI (nevetve): Beletrafáltam.
SÁRI: A kocsim?
APA: Talán az illatosító megúszta.
ANYA: Jaj, kicsikém! Mindjárt megint sírok!
APA: Roncstelep.
NAGYI: Mondtam anyádnak meg apádnak, hogy én most bejövök, nekem itt neki ne álljanak téged szekálni.
APA (Anyához): Önts narancslét neki.
FANNI: És az autó nem javítható?
APA: Nem láttad, Fanni. Talán kabriót még csináltathatnék belőle. A tetején annyi a fűcsomó, focizhatnánk rajta.
SÁRI: Elszúrtam.
ANYA: Gyere, idd meg ezt a kis narancslét.
NAGYI: Jól van, jól van, csinálunk hülyeségeket. Mindenki csinált.
