A verset a fogorvosom ihlette, aki nem tudom megmagyarázni (pontosabban belemerülve az önismeretbe, kezdem talán megérteni), hogy miért, de rendkívül erős hatással volt rám, és valamit felébresztett bennem, ami eddig aludt. Öt hónap alatt hétszer vagy nyolcszor voltam nála kezelésen. Mikor eljöttem tőle, mindig szinte dőlt belőlem az ihlet, pedig nem is tudok róla semmit. Ez a vers tizenhét közül az utolsó, amit bizonyos értelemben egy közeledés elutasítása után írtam. Sajnálom, hogy nem kaptam lehetőséget az élettől, hogy jobban megismerjem és több időt tölthessek vele, viszont nagyon hálás vagyok azért a kevésért is, ami megadatott. A verset 2025.08.08-án fejeztem be.
szerző
Fordulópont
Teljes mű / Kész
Nem jut levegő s meghűl a vér,
mint fekete özvegy, ha lábamhoz ér:
hasonló, mikor utoljára előtted állok,
oltalmaz-e Krisztus, vagy megöl az átok?
Beterít a hideg gyász sorvasztó fátyola,
át akarom vészelni… de csúf, tekergő boa
nekem ront: muszáj győznöm, mielőtt rám tapad,
különben a zord halál fojtása most rögtön elragad.
Csend honol, aggályom helyére bánat költözik,
választásod üde magvát könnyeim öntözik,
s ahogy szár a földből, én belőled növök ki:
termésünk nem a másvilág, hanem a jelen örökli.
Hiányzol, mint anyatej az éhező gyermekszájnak,
veled az éjlila bogáncs tüskéi zsenge rüggyé válnak,
képes akár ezer üvegszilánk szebbé összeforrni:
csak tudj rám serkentő csillagként újra mosolyogni.
Talán egy szép napon lelkem nyugalomra lel,
kimerült vágyaim foghíjas házában, ha kell
temessenek maguk alá a dermesztő romok,
s agóniám ördögi kútjából palotát varázsolok!
Szerző további művei:
-
Vers
Tóth Ferenc Homokóra -
Vers
Tóth Ferenc Percepció -
Vers
Tóth Ferenc Gratia -
Vers
Tóth Ferenc Transformatio