Minden ide feltöltött versem a fogorvosom ihlette. A cím lángolást jelent. A verset 2025.06.13-án fejeztem be.

Tóth Ferenc
szerző

Flagrantia

Teljes mű / Kész

Valamikor azt mondták, ne álmodjak rólad,

holott álmodni akarok… hisz egyedül te vagy,

ki megmutattad, hogy születnek angyalok.

A többi merre él, van-e hozzád hasonló,

őket sosem láttam… így lettél különös csoda

tág kozmosz rejtekében, az én plátói társam.

Szeretet, féltés, izgalom, parázsló szenvedély

marad tőled viszonzatlan… bár ne csak teljes énem,

hanem csókjaid özöne volna rég lángoló katlan.

Mondd meg Uram, miért lesz fájó gondolat,

ami megadatik másnak… engem ajka ízétől fosztva

a mérgező hiány vasfogai rágnak.

Sajnos már alig, sőt talán nem is láthatom,

szép lassan pusztulnom kellene… oly dühvel kitört,

démoni tűzhányó hamuja lepne be.

Közelséged fényétől virít a finom derű elvetett magja,

mellkason üt a lobogó remény… útjaink tapintják egymást,

a gonosz kísértése puha, míg pajzsom csontkemény.

Bárhol vagyok, ha eszembe jutsz, most is,

bennem minden csak ég… te vagy elmém gyufája,

a lélek vérvörös, tűzszőtte kandallója, kezdet s a vég.

Ha nincs, ami fűtsön s begyújtva hagyjon,

sorsutam mozog pengeélen… tudod, egy szép napon

szeretnék fürödni szerelmed lávadús kráterében.

Kezed az enyémben, ujj az ujjat összefonva, meleg fuvallat

bárcsak cirógatna könnyedén… miként pipa

Elolvasom