Bemutatkozás:

1970-ben születtem Kaposvárott. 1992-ben végeztem az akkori Rendőrtiszti Főiskola bűnügyi szakán. Életem felét nyomozóként töltöttem, majd civilben is jórészt határterületeken mozogtam. Dolgoztam magánnyomozóként, behajtóként,vagyonvédelmi szakemberként. Ínségesebb időkben voltam kőműves mellett segédmunkás, pékségben sofőr, újságkihordó, árultam vacakokat autóból és piacokon, gondoztam kerteket. Egyszóval, ÉLTEM. Tapasztalatom szerint, lent is, fent is érdekes emberek vannak. De el ne higgye senki, hogy a középszer nem rejt sötét titkokat! Jelenleg is  van civil foglalkozásom, ami szintén vagyonvédelemhez kötődik. Akkor tudok nyugodtan írni, ha a gázszámla be van fizetve.Az írás mellett másik nagy szerelmem a zene. Az Aire Libre Trio nevű latin, swing, jazz zenekaromban gitározom. Három gyermekem van, feleségem középiskolai tanár.

 

Százszor nekiláttam az írásnak és százszor hagytam abba. A zsinórmérték megvolt, de a sorvezető hiányzott. Végül rászántam magam és elvégeztem a Magyar Íróképző kezdő és haladó tanfolyamát. A záró feladatként kapott novellám Szélesi Sándor feketeöves szerkesztő szerint nem sok munkát hagyott volna neki. Ekkor kezdtem el hinni abban, hogy van keresnivalóm az irodalomban.

Könyvek tekintetében gyermekkorom óta nagyfogyasztónak számítok. Olyan könyveket szeretnék írni, melyeket szívesen olvasnék magam is. Imádom a régimódi detektívtörténeteket, ahol nincsenek térfigyelő kamerák, számítógépek, DNS analízis, csak a logika, a talpalás és a beszélgetés. Ez a világ számomra sokkal emberibb, kedvesebb, illatosabb. A Kakasvári történetek megalkotásakor arra törekedtem, hogy ez az emberközeli hangulat megérintse az olvasót, hogy figuráim szerethetőek legyenek, hogy legyen az írásnak íze, szaga.  Még a tetteseknek sem kell mindig feltétlenül gonosznak lenniük. A magam módján én mindegyiket szeretem.