Macskanyelv

A felkelő nap első sugarai áttörték az égbolt sötétjét. A csillagok még pislákoló fényei erőlködve próbáltak tündökölni, de az egyre feljebb kúszó nap kíméletlenül elbánt velük.

Három macskakölyök bandukolt a közeli erdő irányából a házat körülölelő kerítés irányába.

Elsőként Pihe, egy fehér, tömött bundájú kisebb szürke foltokkal tarkított kismacska dugta át a fejét az egyik kerítésoszlop melletti résen. Egy pillanatra összeszűkült szemmel felmérte a terepet, majd átpréselte magát a lyukon.

Őt követte testvére, Zorro, akinek koromfekete bundáján csak elvétve találni fehér foltot. Arcán mókás fekete álarcot viselt, mely kiemelte sárgán villogó szemét.

Harmadikként a falkához tartozó, hasonló korú kölyök, Dobby csusszant át a kerítésen. Színe hasonló volt Pihéjéhez, azonban az ő testén a szürke bunda dominált, elülső lábai hófehéren világítottak a reggeli fényben.

Hárman lépdeltek a harmatos fűben a korai reggeli reményében.

Pihe megállt egy pillanatra egy lila virágú mályva bokor mellett. Megszagolta az alsó leveleket, majd felemelt fejjel mélyet szippantott a friss, párás levegőbe.

– Anya és Mazsola már itt vannak. – jelentette ki magabiztosan.

A többiek is szimatolni kezdtek és helyeslően bólogattak.

Ebben a pillanatban hirtelen ugrással egy hasonló termetű szürke iromba macska termett az orruk előtt, villogó zöld szemmel a sötéten terpeszkedő ház irányából.

– Csak nem a nevemet hallottam? – kérdezte vidáman a meglepett hármastól.

– De. – vágta rá Zorro. – Éreztük, hogy te már itthon vagy. És anya is.

– Épp időben jöttetek. Hamarosan jön a gazdaasszony. – és vigyorogva elkocogott a ház másik oldalára.

A kölykök követték és befordulva a ház sarkánál megpillantották Mancit, a nőstény macskát. Kényelmesen elhelyezkedve a terasz alsó lépcsőfokán feléjük fordulva kémlelte a homályba burkolózó udvart.

– Szia Anya! – kiáltotta egyszerre Zorro és Pihe.

– Jó reggelt. – suttogta Dobby.

– Sikerrel jártatok? – tette fel a legfontosabb kérdést az anyamacska. Bár Dobby nem az ő kölyke volt, sajátjaként kezelte.

– Igen! Találtam egy pockot, Zorro egy cickányt és Dobby két kis egeret. – büszkélkedett a zsákmánnyal Pihe.

– Jól van, szép volt. – hangzott az elégedett dicséret, miközben a három kölyök odabújt Manci fekete-fehér tarka bundájához és ütemes dorombolással fejezték ki örömüket.