Bemutatkozás:

Öröklötten  humán érdeklődéssel születtem, ezt  szüleim  tovább erősítették:hat éves koromtól el kellett kezdeni  zongorázni, németül tanulni és iskolába járni.
A zongorát és a zenét  életre szólóan megszerettem, előbbit  18 év   után más elfoglaltságaim miatt abba kellett hagynom,  40 év kihagyás  után  kezdtem újra.
A német nyelvet kitelepített osztrák gyáros tanárom miatt hosszú időre megutáltam.  A sors  fintora hogy  a rendszerváltás  a környékén öt évet  dolgoztam Németországban.
Miután első osztály  félévére megtanultam  olvasni, faltam minden kezembe kerülő könyvet. Elvem azóta is:  sokkal többet olvasni mint írni.
Az iskolát sokáig szabadságomat korlátozó, szükséges rossznak  tekintettem, ebből később konfliktusok lettek.
Mindenfelé nyitott érdeklődésembe belefért némi  műszaki affinitás is, ennek  több elektromos  háztartási eszközünk látta kárát.
A  humán dominancia  ellenére  valamiért mégis a műszaki pálya felé fordultam, villamosmérnökként végeztem  a  Műegyetemen.
A mérnöki pálya előtt írtam  olykor  verseket, gimnáziumi éveimben írott  magyar dolgozataimra néha felfigyeltek tanáraim.
Ezt követően humán énem  negyven évre  lényegében belém szorult.
Írtam ugyan néhány szakmai cikket, sokat fordítottam angolról és angolra. Egy kollégával közös  amerikai szakkönyv fordításunk  megjelent a Műszaki Könyvkiadónál. A gimnáziumi latin  mellé  letettem egy  angol és egy orosz nyelvvizsgát, majd az öt év Németország alatt rendesen megtanultam németül is.
Nagyritkán  kicsusszant belőlem egy-egy régi történet, de a java bent maradt.

Közel negyven év leteltével szabadultam a  informatikai versenyszférában  megélt nyomásból.
Alapvetően sikeres de nem  boldogító  pályafutás után, részt vettem írótanfolyamokon, napokat töltöttem írótáborokban. Hatásukra kiszabadult a szellem a palackból: elkezdtek jönni az  írások.

Végülis  én lettem  Magyarország legidősebb kezdő írója, még   sok történet vár kijutásra!  

Eredtileg novellának szánt írásaim nem annak sikeredtek, nincs  bennük elegendő mélység, sem katarzis, tragikum helyett pedig (csak) csak élet és vidámság.