Bemutatkozás:

Az írás számomra varázslat. Mágia. Írás közben mindenhol és sehol nem vagyok. Ilyenkor mintha nem is léteznék. Gyermekkorom óta motoszkál bennem a késztetés, de a kamaszkor egzaltáltan tiltakozó íráskezdeményein kívül más nem született. Nem hittem abban, hogy méltó vagyok az alkotásra, mint szakrális tevékenységre. Távoli, elérhetetlen lelki-mentális beállítódásnak tűnt. Másfél évvel ezelőtt lassan változni kezdett körülöttem minden. Az íráshoz való viszonyulásom is. Leültem és befejeztem egy tizenhat évvel korábban megkezdett elbeszélésemet. Nem sok minden van mögöttem, de varázslatosan jó érzés kísérte azokat az írásokat, amik megszületettek. A legközelebb a kispróza áll hozzám, de versekkel is próbálkozom.
A minket körülvevő világ apró csodái fognak meg, az apró rezdülések, lélegzetvételnyi ideig összeálló természetes installációk, a pillanat szentsége. A részletek, azok a másodpercek, amelyekre nem szoktunk felfigyelni sodródás közben. …fatörzsre felfutó hajnali világosodás…kéregbarázdán egyensúlyozó páracsepp…lankáktól felpuhult völgyív…tavi nád reszkető nesze…férfi és nő közé tömörödő csend… Megfigyelő vagyok, szemtanú. A látványt, az illatokat, a neszeket, a hangulatot és érzést szeretném szavakkal megörökíteni. Ez az én szobrászműhelyem. A történeteket a megélés mozgatja: lazítja, feszíti, hígítja vagy sűríti. Érdekel, ahogyan a világot látjuk és ahogyan abban visszatükröződünk.