Minden ide feltöltött versem a fogorvosom ihlette. A cím szentélyt jelent. A verset 2025.05.21-én fejeztem be.

Tóth Ferenc
szerző

Sacellum

Teljes mű / Kész

Víz, föld, tűz, levegő, s a világ rendje összeáll,

lelkem, igaz romba dőlt, ma újfent körbeszáll.

Veled harmóniában már nem vájhat karom,

sebesült aortám ha tiéden hagyhatom.

Mióta ismerlek, van gyógyírt nyújtó Éden,

eláraszt s benő mindahány patakzó érben.

Nézd, a lótusz festői bimbóját kitárja,

nekem jámbor arcod lett virágok virága.

Segíts elhúzni fullasztó zárkám ajtaját,

s jövőnk egy tiszta, járatlan úton ballag át.

Születnek pont úgy ismeretlen dimenziók,

mint sorsukra eszmélő, megfogant embriók.

Leszek én pezsgő liget, amilyen hajdanán,

vagy örök, csupasz ág a viharvert almafán.

Ébren bár külön, de álomban összebújva,

testem itt sajdul, amott kincset ölel búgva.

Szorongatják az elme szögesdrót-satui,

s magmaként felfűtik a varázslét kapui…

Levegőt akarok venni, ám tér s idő rezdületlen,

mivel vérbíbor termés ejt rabul a hófehér leplen.

Hőn áhítom, az égi bódulat ne röpüljön tova,

e rubin az átható lüktetés perzselő otthona.

Bársonypuha, nedvesült kagyló díszeleg párja nélkül,

harmatos tükröm a legfőbb rejtelem tájára révül.

Míg elbűvölt mamba ütemesen oda-vissza táncol,

a Teremtő minket hűen s őszintén egymásba láncol.

Mámorunk a domb szűk barlangjában nem övezi határ,

tenger viz&e

Elolvasom