Két ismeretlen idős ember tűnik fel a szálloda folyosóján. Különös energia veszi őket körül. Hétköznapi emberek, mégis attól mások, hogy kettejük szimbiózisa - életük tökéletes egybefonódása - negyed óra leforgása alatt töményen, kimondott szavak nélkül is érzékelhető. Megható érzés kettejük kapcsolatának egy rövid időre részesévé válni.
Ez első novellám. Egy szálloda folyosóján lettem figyelmes a főszereplőkre, akiknek szoros együvé tartozása egy közös reggelizés alatt nyilvánult meg és megérintett.
szerző
Szimbiózis
Teljes mű / Kész
Gyönyörűen havazott hajnal óta. A hatalmasra nőtt hópelyhek - ahogy a szürke felhőkből kiszakadtak - reggelre elborították a külvilág minden látható darabkáját. A hotel magas panoráma ablakain keresztül nézve úgy éreztem, most eggyé olvadok a természettel. Az éber álomból a telefon időzítője zökkentett ki. Reggeliző idő volt.
Távolról láttam, amint a két fehér hajú kilépett a liftből. Láthatatlan energia ölelte át finoman őket. Egymás kezét fogva, szótlanul ballagtak végig a szálloda hosszú folyosóján. Csak az étterem lengőajtajánál engedték el óvatosan egymás kezét. A Papa előre engedte és oldalra billegő lépteivel követte Mamát. Papa ízületei már régen berozsdásodtak, karjai mereven érintették a testét.
Ahogy megérkeztem az étterembe, leraktam kézitáskámat a reggelizőasztalomra ahol előző nap is ültem. Szerettem ezt a helyet. Innen beláttam az egész éttermet, figyelemmel tudtam kísérni az arcokat. A nagy üvegablakokon keresztül mint egy némafilmet néztem, ahogy a havat lapátoló fiatalemberek gyerekkorukat idézve a másik gallérját megmarkolva próbálták egymást lenyomni, hogy megmutassák, melyikük az erősebb.
Ma reggel is a teás asztalnál kezdtem, fehér porcelán kistányér, teáscsésze és kiskanál. Szálloda éttermében az önkiszolgáló pultnál illedelmesek, előzékenyek vagyunk, odafigyelünk, hogy az utolsó szelet frissen sült illatos croissant-t vagy citromnegyedet nehogy más elől vegyük el. Ó, ez a drága, kedves öreg ember, a Papa, ő állt ott mellettem. Miközben határozott mozdulattal vettem el egy kamillatea filtert, feltűnt, hogy kezének lendülete szintén arra vett irányt, de visszaingott. Mégis inkább a zöldteát választotta. Mert a Mama otthon mindig zöld teát főz neki. Miután az asztalra letettem a csészémet, elindultam, hogy a tányéromra barnakenyeret, vajat és füstöltsajtot pakoljak. Véletlenül a Papa f
Szerző további művei:
-
Regény novella
Pap Éva A színdarab -
Regény novella
Pap Éva Megszületett -
Regény novella
Pap Éva Kör, négyzet, háromszög -
Regény novella
Pap Éva Álmok folyója