Nagymama mesél

Részlet / Kész

Mama mosolyogva nézte. Az ablakon beáramló fényözön szinte átvilágította vékony alakját. Szikár, csontos kezével átvette a kiürült tálat. Leült az unokával szemben és mesélni kezdett. Mindig ugyanazt mondta el, mást nem tudott. De az az egy nyomán megelevenedett az élet. A szavaira kivirult a világ. Az unoka bár már többször hallotta, mindig áhítattal meredt a mamára, és itta a keskeny ajkakon legördülő szavak folyamát. Egy eltűntetett udvar kelt életre. Rég nem létező lakói masíroztak elő az időből. Ott csámpázott elől a harcias gúnár. Mögötte totyogtak a mindig szomjas kacsák. A röfik máris azt keresték, mit falhatnának fel. Benépesült az udvar. Mögötte takaros kis kert dicsérte az ott lakók szorgos munkáját. Az udvar szélén a nyári istállóban mélán kérődzött a tehén. A kis tanyára máris árnyékot vetett a hátul felrakott hatalmas szénakazal. A szénakazal aljában a puha füvek közt több állat talált magának vackot a hűs éjszakákon. Piciny értelem kezdett nyiladozni ezen a tavaszon. Az udvar igazi ura, a puli kutyus egy kiskutyának adott életet. Már csak egynek, és utoljára, hiszen öreg volt már a kutya