Televény Tisztelet a holtaknak!

Gron császárság Perteli apátság Lemalkán szerinti 3835 év, A Nagy Mocsárlázadás utáni ötvenedik év, Drymen hava első dekád hetedik nap szerda reggel hat óra harminc perc.

Terenna és két legrégebbi kutatója egész éjszaka dolgoztak. Állították össze a jósálmokból a jelentést. Ahogy teltek a napok egyre több és egyre részletesebb álmok jöttek. Az előző napon már mindegyik kutatónak voltak jósálmai, s legtöbbnek csomóponttal, csomópontokkal.
A felvázolt kimeneteleket és a hozzájuk tartozó csomópontokat kellett összevetni. Terenna összerendezte az első kimenetelt a hozzá tartozó úttal. Ennél előre értesítették a császári gárdát a támadásra. Valamilyen ok miatt, Terenna itt belső informátort sejtett, a támadást előre hozták és háromszáz gyantaszívó tört be a császári bálba a még készületlen gárdán és az érkező vendégeken keresztül.
Hatalmas mészárlást rendeztek a császár vendégei között. A császári pár megmenekült, de a támadás hatására a császárság meggyengült. Középtávon a császárság mint államforma megszűnt, a gron birodalom hanyatlásnak indult. Gombola és a központi területek harminc éven belül egy bandák és kiskirályok által uralt vegetáló közösséggé alakultak. A lejuháni hercegség délen, a ceregliszek nyugaton szakítottak ki nagyobb részt a gron területekből. Egyedül a keleti részen sikerült a császársághoz hű erőknek állásaikat megtartani.
A császári őrség értesítését ki kellett zárni.
- Úgy tűnik ezt is az elhárításnak kell megoldania. - gondolta Terenna, s elkezdte azokat a változatokat vizsgálni, amikben az altábornagyot értesítik. A változatok rendszerezését rábízta a munkatársaira.
Egy másik változat szerint nem avatkoznak közbe és hagyták, hogy az események saját medrükben csordogáljanak. Itt Kerren és csapata elfoglalta a palota törzs együttest, és óriási vérengzést rendeztek. A kutatók belepillantottak a tíz évvel későbbi jövőbe is. A támadás annyira felháborítaná az eszelősök és fantomok állományát, hogy a Modernek frakcióját és hozzátartozóikat is törvényen kívül helyezve szereznék vissza a hatalmat. Nem ez volt a legrosszabb változat, de a császárság a jogon kívül helyezkedve, száz évvel esett vissza az élhetőség területén. A folyamatos bel és államközi harcokban meggyengült birodalom gyarmati sorba kerül.
Terenna most fordított a dolgon, s megpróbálta megkeresni a legkedvezőbb kimenetelt. Addig keresték a megfelelő csomópontokat, míg végül összeállt a rendszer. A szükséges intézkedések betartása mellett viszonylag kis veszteséggel lehetett megoldani a helyzetet.
Bizonyos dolgok a jövőkutatók előtt is rejtve maradtak. Terenna már hozzászokott, hogy bonyolultabb, vagy a jövőre nagyobb hatással bíró ügyekben gyakran nem látnak mindent. A már korábban mások által kialakított szituációkhoz kell alkalmazkodniuk.
Ezúttal úgy tűnt, hogy a főszerepet egy páros viszi, akik a feladat nagyját életük árán is elvégzik. Az elhárítás mégis kulcsszerepet játszik a helyzet teljes, mindenre kiterjedő és megnyugtató lezárásában. Az elhárítás embereinek kiválasztása, a végrehajtók párosítása is fontos feladat volt.
Lassan kialakult a kép, s reggel hat órakor, miután megitták reggeli buem teájukat, még egyszer átfutották az összes iratot, nem maradt-e el valami fontos. Végül megállapodtak abban, hogy ez így kerek. Az összefésült dokumentumokat az ügyeletes famester készítette el a fa segítségével, a hozzá kapcsolódó leírással, tennivalók meghatározásával, és a kimenetelek felsorolásával. Bizonyos dolgok még homályban maradtak, s ott majd az elhárításnak kell improvizálnia. Remélhetőleg ott sem csúszik félre semmi.
Már csak az ezredesre vártak. Kapok Zennel Duima ezredes nyolc óra előtt megérkezett. Négyesben átbeszélték a teljes anyagot, majd az ezredes gyorsfutárral küldte el a paksamétát.

Gombola világváros Lemalkán szerinti 3835, A Nagy Mocsárlázadás utáni ötvenedik év, Drymen hava első dekád hetedik nap szerda reggel nyolc óra.

Nita, Adrielle és Jorugan megérkeztek az elhárítás törzséhez. A lányok megálltak a kapu előtt, s Jorugan már mondta is.
- Tudom, tudom. Az én fejem keményebb - és előre ment. Az ügyeletes ellenőrizte őket.
Jorugan kérdésére - Az altábornagy?
- Még nem jött meg. - érkezett a válasz.
Aztán a recepciós már nyújtott is át egy borítékot.
- Nektek jött. Érzés alapján valami díszes kemény papír.- mondta az ügyeletes.
- Talán valami meghívó? - tippelt Adrielle.
- Na igen, biztos a hétvégi császári bálba. - vigyorgott az ügyeletes.
- De vicces vagy ma Krivetto. - szólt rá Jorugan és úgy csapott felé a kezével, hogy ha kard lett volna benne kettévágja Krivettot.
Krivetto már készült rá és ő is a kezével a levegőbe ütve védte a csapást.
- Most még megúsztad, de legközelebb nem leszel ilyen szerencsés. - nevetett Jorugan.
- Nem szerencse ez, hanem tudás. - hencegett az ügyeletes, s elfordult, hogy a következő érkezővel foglalkozzon.

A fiatalok felmentek az irodájukba. Nita volt a legkíváncsibb, azonnal elkezdte bontani a borítékot, amin hármójuk neve látszott. Benne három gyönyörűen, a legjobb minőségű halványzöld Timefit Diamantic papírra, nyomtatott meghívó volt. A barna nagybetűkkel nyomtatott meghívó szó után császárzöld színnel virított „a császári bálba“.
Egymás után nyitották szét a meghívókat, Jorugan ZeaoN Draft és partnere, Nita Berlegg Gomani és partnere és Adrielle Tindael Xandrielle és partnere szerepelt rajtuk.
- Ugye nem muszáj partnert vinni? - kérdezte óvatosan Nita.
- Nem, persze hogy nem. - válaszolt Jorugan. - Nem is nagyon tudnánk kit vinni.
- Hát Timpere és Arminielle biztos szívesen jönne. - mondta Adrielle.
„A két behemót emlegetése nem volt előzmény nélküli. Az eszelős képzés közepén ugyanis a két lány odament Joruganhoz és megkérték válasszon közülük. Jorugan a kérés hallatán se köpni se nyelni nem tudott, s rendkívül udvariasan próbálta elhárítani őket.
A két behemót ha nehezen is, de elfogadta az elutasítást, de legbelül meg voltak győződve arról, hogy Jorugan egyszerűen nem tud választani közülük, mert mindkettejükbe szerelmes.
Az egyik felsőbb osztályba járó fiú, Nathaniel Korbelly Tiga, aki az egész szerelmi históriát elhitette a két behemóttal, javasolta a lányoknak, hogy küzdjenek meg Jorugan kegyeiért. A küzdelem időpontját már kitűzték, s Jorugan attól tartott, hogy a tőle telő leggorombább modorával sem tudja őket elriasztani.
Nita és Adrielle megbeszélték, hogy megmentik barátjukat, s közölték a birkózókkal, hogy Jorugan az övék és semmiképpen sem adják másnak.
Végül a négy lány megegyezett abban, hogy amíg az eszelős képzőbe járnak egyikük sem próbálja meg elcsábítani Jorugant. Arminielle és Timpere még tervezték, hogy a felavatásuk után megküzdenek Nitával és Adriellelel, de a záróvizsgán a lányok utolsó ütése meggyőzte őket arról, hogy jobb ha nem próbálkoznak.“
- Jaj ne bosszants már velük, - kérte Jorugan - inkább próbáljuk kitalálni, hogy ki küldte a meghívókat.
Felvette a borítékot és tanulmányozni kezdte az írást.
- Én ez alapján nem tudom megmondani.
- Add csak ide!- mondta Adrielle.
Kézbe vette a borítékot, hosszan tanulmányozta, s közben vontatottan mondta.
- Férfi, középkorú, tudós vagy tanár lehet. Házasember. Valami köze van a gyümölcsléhez, párlatokhoz. Van két fogadott lánya, akik eszelősök.
- Cornélius! - vágta rá Nita és Jorugan egyszerre.
- Lehetséges, - mondta Jorugan, - de Adri, te ezt honnan tudtad?
- Kicsit szögletes írás, tehát férfi. A betűk formázását nagyjából harminc, harmincöt évvel ezelőtt tanították így, tehát középkorú. A vonalvezetésből látszik, hogy elég gyakran ír, tehát tudós, vagy tanár, esetleg író. Itt valaki belejavított, gondolom a felesége. Ez az apró folt gyümölcslé.
- Na talán elmegy, bár ez így is nagyon bizonytalan, de az, hogy van két fogadott lánya, akik eszelősök? Azt mi mutatja? - kérdezte Nita.
- Az utolsó oldalon ide van írva. “ Lamilla Zilath Badano és Cornélius Zilath Viola vendégei“.
-Ó te bestia! - tört ki Nita, miközben Adrielle vidáman mosolygott, s közben ügyelt arra, hogy megfelelő távolságot tartson társaitól. - Én meg elhittem, hogy a néhány kézzel írott névből mindezt megfejtetted. Azon gondolkodtam, vajon mikor és hol tanultad meg.
- Akkor megyünk? - kérdezte Jorugan.
- Természetesen! - vágta rá a két lány egyszerre.
- Amint megjön az altábornagy, öt nap szabadságot kérünk. Fel is kell készülni és utána, én legalábbis, két napot fogok aludni. - nevetett Jorugan.

- Jut eszembe láttátok tegnap este a Titkosszolgát? - kérdezte Jorugan.
- Nálunk nem járt! - mondta Adrielle, bár nem tudta Jorugan kire gondol.
- Az egy érzetsorozat és tegnap este kezdték a közvetítést.
- Nem láttuk. Szerintünk, legalábbis az előzetes beharangozók alapján, csupa sületlenség.- válaszolta Nita.
- Ja arra gondolsz, ahol a gonoszok házi trinut tartanak? - jutott eszébe Adriellenek is.
- Igen arra! Na én láttam. Képzeljétek ott a kardcsaták öt percig is eltartanak. Csak püfölik egymás kardjait. - mesélte Jorugan felháborodottan.
- És miért csinálják ezt? - tudakolta Nita.
- Meg akarják egymást ölni! - világosította fel a többieket Jorugan.
- Akkor miért nem azt csinálják? - tanácstalankodott Adrielle.
- Mondtam ugye, hogy az egész érzet sületlenség. - kuncogott Nita.
A továbbiakban a Havi védelmi Közlönyt olvasgatták, s beszélték meg a benne leírtakat.

Gombola világváros Lemalkán szerinti 3835, A Nagy Mocsárlázadás utáni ötvenedik év, Drymen hava első dekád hetedik nap szerda reggel tíz óra.

Tíz óra kettő perckor Zennel Duima ezredes hívta az altábornagyot a távbeszélőn, akit azonnal kapcsoltak is.
- Tiszteletem altábornagyúr! Kapok vagyok Pertelből.
- Igen én vagyok. - fújt bele a kagylóba az altábornagy.
- Altábornagy Úr! A jelentést öt perc múlva kell, hogy megkapja. Gyors és pontos intézkedést igényel:
- Köszönöm Kapok. Bontom a vonalat.
Felállt és töprengve bámult ki az ablakon.
- Úgy tűnik a megérzésem bevált. Nagyon komolyan hangzott az ezredes beharangozója.
Kopogtak az ajtón, s behozták a jelentést barna borítékban. Az altábornagy átolvasta, majd felhívta Pertelt, s az ezredessel bizonyos pontokat átbeszéltek. Utána beleszólt a helyi távbeszélő kagylójába.
- Onorie, kérem. Küldje be Laremo, Nita és Adrielle századosokat, valamint Jorugan ezredest. Ezenfelül kérem készítsen két emberi erőforrás igénylést az elsőt a perteli apátság testőrségéhez, az igényelt személy Kriszint Nerudell Kromo hadnagy, igénylés határideje, azonnal. Az azonosító HTA kettőszáz harminchét DPG.
A másodikat a Kertel lapály Rendőrségi Famesteri Hivatalhoz, az igényelt személy Todward Lorendál Huggar rendőrségi famester.
- Szintén azonnal? - szólt közbe Onorie.
- Igen. Az azonosítója KJB kilencszázhuszonkilenc CVF. Ha elkészült kérem azonnal hozza be aláírásra, utána gyorsfutár vigye el és az igényelt személlyel együtt azonnal jöjjön vissza! Köszönöm szépen.
Az altábornagy vészhelyzetben mindig rendkívül udvarias volt. Onorie innen tudta mennyire sürgős az ügy. Az irodában tartózkodó két gyakornokot azonnal elküldte, hogy keressék meg a négy tisztet, hogy azonnal jelentkezzenek az altábornagynál, valamint két gyorsfutárt küldjenek hozzá, az azonnali indulás lehetőségével.
A négy tiszt egymásután sorjázott be az altábornagy irodájába, majd Jorugan mint rangidős jelentkezett.
- Uram mindannyian itt vagyunk.
- Rendben ezredes! - és a megszólításból Jorugan már tudta, hogy fontos akció veszi kezdetét.
Az altábornagy miután aláírta Onorie által behozott igényléseket, két órán keresztül magyarázott, beavatta beosztottjait a Perteli Jövőkutató mostani tevékenységébe és a jelenlegi jelentésükbe.
- Azt már tudják, hogy maguknak hatuknak kell megoldaniuk a feladatot a leírt feltételek mellett. Az intézet szerint ezenkívül még két személy fog közreműködni, de őket nem látja álmában egyik kutató sem. Ha hivatkoznak rájuk, akkor is név nélkül teszik.
- Már csak azt nem tudom, hogyan fogom magukat bejuttatni a császári bálba. Erről sajnos a kutatás semmit nem mond. Zennel Duima ezredes is csak azt tudta mondani, hogy improvizáljak, és, hogy úgy tűnik valahogy magától megoldódik. Van valami ötletük?
- Igen altábornagy Úr. Ezek miatt a meghívók miatt szerettünk volna néhány nap szabadságot kérni. -nyújtotta át a meghívókat Jorugan.
A szabadság szóra az altábornagy összeráncolta a szemöldökét, de amint meglátta a meghívókat azonnal kisimult az arca.
- A két közreműködőről is van már sejtésünk, - mutatta meg a meghívók negyedik oldalát Nita.
- Igazuk lehet, s Kapoknak is igaza volt, a bejutás már meg is oldódott.
A továbbiakban mindnyájuknak adott egy példányt, az Onorie által időközben behozott perteli jelentés másolatokból.
- Tanulmányozzák gondosan, készüljenek fel a bevetésre! Holnap reggel nyolckor itt találkozunk! Megfelelő ruhájuk van? Ugye?!

Az utolsó lapot nem másoltatta le, azt egyedül ő olvasta el. A lap legelején a szigorúan titkos felirat szerepelt. A segítőkről volt szó, akik az utolsó csatában nyolcvanhét százalékos valószínűséggel meghalnak. Az analízis megemlítette, hogy amennyiben értesítik őket, vagy más módon közbeavatkoznak a valószínűség nőni fog, s egyes esetekben további halálesetek is várhatóak. A jövőbelátó nem tudta meghatározni, hogy a maradék tizenhárom százalék esélyt, mi adja, illetve, hogyan lehetne növelni.

- Altábornagy Úr, és a figyelmeztetés?- kérdezte Jorugan.
- Ha jól megnézték a csomópont analízist, akkor tudják, hogy a legkedvezőbb kimenetel akkor lesz, ha maguk nem lesznek ott. Megkérem Jorugan, hogy a közelben se legyenek.
- De uram, négy gyantaszívó fogja megtámadni.
- Igen tudom, de felkészülök rá, azt nem tiltja semmi. A jelentés szerint mindnyájan a mélymocsárban végzik, ezért holnap reggel küldök egy csapatot a kardok begyűjtésére.
- Ahogy óhajtja Uram. Viszont ha valami balul sül el, akkor jaj lesz nekik. - heveskedett Laremo.
- Csak végezzék el a kiadott feladatot. Nita?
- Igen Uram! Alkonyat előtt húsz perccel megszólítok egy barna sapkás fiatal nőt és legalább két percig feltartom.
- Adrielle?
- Tizenöt perccel alkonyat előtt megállítom a Marder sugárút piac felé eső részéről erre kanyarodó két kerékpárost és három percig hatósági ellenőrzést végzek a biciklik műszaki állapotáról.
- Jorugan?
- Alkonyat előtt huszonöt perccel a Bartoku törzscsoportnál a kilépő három idős hölgyet ellenőrzés alá veszem, majd a vámpírokra hivatkozva visszaküldöm őket a törzsbe.
- Laremo?
- Az ötödik virággyanta szívót, aki kissé lemaradt a többiektől, alkonyat előtt tizenhat perccel, a Marder sugárúton a határ felé eső oldalon. a tunták hangját utánozva megdobálom gyümölccsel.
- Rendben! Mindenki tudja a feladatát, így baj nem lehet.
A négy tiszt távozott, s rövidesen megérkezett a két igényelt személy.
Kriszint hadnagyot az altábornagy már ismerte, mivel gyakran találkoztak a perteli apátságban. Jó véleménnyel volt róla, s különleges tulajdonsága miatt pontosan beleillett a tervbe. A csomópont analízis őt sem említette név szerint, de a szöveges rész végén megemlítették, hogy ő alkalmas lehet a feladatra.
Todward famestert viszont név szerint hozta a leirat, s kimutatták, hogy bármely másik, akár képzettebb, vagy nagyobb tudású famester alkalmazása esetén is megnő a küldetés kockázata.
Az altábornagy ugyanúgy beavatta őket mindenbe mint előtte a beosztottjait, s vissza is kérdezte, hogy most derüljön ki, ha valamit nem értenek.
- Vegyék el ezeket a csomópont elemzéseket, olvassák át, tanulják meg, holnap találkozunk. Felvette a helyi távérzet kagylóit és beleszólt,
- Onorie, kérem jöjjön át és mutassa meg a vendégszobákat a vendégeinknek.
- Reggel nyolckor. - mondta és intett nekik, amint feltűnt Onorie.
- Ha bármire, például báli ruhára van szükségük, akkor Onorie a kellő mennyiségű pénzt rendelkezésre bocsátja, és tanácsot is ad, hogy hol lehet beszerezni a holmit.

Az altábornagy nessor állapotban lépett ki az elhárítás központi kapuján és egyenesen hazafelé indult. Bár beosztottjai előtt nem mutatta, de mivel ilyen komoly bevetésben régen nem volt része, izgult egy kicsit.
A csomópont elemzésből tudta, hogy mikor támadnak rá és azt is, hogy pontosan hol. Még tíz lépés, és ott a vastag terebélyes tölgy törzs mögött van az utca bejárata. A nessor állapot miatt minden lelassult. Lépései lassan de megmásíthatatlanul vitték az utca felé. Biztos volt benne, hogy a gyantaszívók hasonló állapotban vannak mint ő és a lassúnak tűnő mozdulataikat ugyanúgy megtanulták koordinálni.
Belldonna Korr altábornagy tudta, hogy csak annyi előnye van, hogy a gyantaszívókat harcmesterek tanították, akár hosszú éveken át, ő viszont kiképzése során évezredek küzdelmeit, harci tapasztalatait, és testének nessor állapotban történő irányítását sajátította el a mélyhipnózis során. Mielőtt a támadók bekeríthették volna, egy évszázadokkal ezelőtti győztes harc fogásai indultak be az izmaiban.
Kardkirántás alsó vágással. A csípőjénél kettévágott gyantaszívó a mélybe hull.
- Egy.
A felfelé tartó kard hárít egy csapást és a rehennen kettévágja az ellenfél közepes pengéjét. A baloldali kard hárít egy alsó vágást, s egy másik támadó mellében áll meg. Elakad a gerincben el kell engedni. A halott szerencsére a járdán marad.
- A fenének sincs kedve lemászni a mélymocsárba a kard után.
- Kettő.
A jobb kar a felfelé tartó mozgást visszafordítva fentről lefelé zúdul a gyantaszívóra, a nyak és a váll közül indulva vágja ketté a törzsét az ellenfélnek.
- Három.
Az, miközben mindkét kardjával szúr, a feje a jobb karjával oldalt csúszik.
A negyedik gyantaszívó a jobb kardjával szúr felé, az altábornagy oldalt lép, pont avval a sasszéval, amivel négy éve Jorugan ölelését elkerülte, bal kezével ráfog a kardot markoló kézre, s egy kicsit előre húzza. Bele a harmadik harcos, immár fej nélkül is, erősen tartott kardjába. Neki csupán a karja és a feje marad a járdán a többi a mélymocsár vendége lesz egy vacsorára. A negyedik, immár sebzett ellenfelének fejét csapja le.
- Négy.
A maradványokat a kardoktól megfosztja, majd lerugdalja a mélymocsárba. Éppen megjelenik az első vámpír, amikor a késleltetett ötödik odaér. A haján túlérett gyümölcsdarabok.
- Laremo alapos volt.
Vele már nem lesz dolga, a vámpír hangtalanul kapaszkodik meg az ötödik ellenfél hátán és oltja be.
- Öt.
Az altábornagy lecsapja a kellemetlenkedő vámpírt, majd megszerzi a beoltott kardjait, mielőtt az a szokásos ernyedt tartással elindul a legközelebbi vámpírtanya felé.
- Itt az ideje lakást váltani. - dünnyögi, mielőtt belép a törzsbe.

Gombola világváros Lemalkán szerinti 3835 év, A Nagy Mocsárlázadás utáni ötvenedik év, Drymen hava első dekád nyolcadik nap csütörtök reggel hat óra harminc perc.

Negreff Belldonna Korr altábornagy korán beért a munkahelyére. A pultnál álló ügyeletesnek kiadta, hogy a leghamarabb beérő gyakornokokból szervezzen egy kardfelkutató expedíciót, majd mást gondolt.
- Tindell ezredes bent van? - kérdezte.
- Igen Uram. - jött a válasz.
- Akkor inkább hagyjuk, az ezredest küldje be hozzám.
Az ezredes alig két perc múlva beballagott az altábornagy irodájába.
Korábban egy harc során a tüdeje olyan súlyosan megsérült, hogy már nyugdíjazni akarták, de az altábornagy egy komoly beszélgetés során megkérte, hogy maradjon állományban.
- Ha te is úgy gondolod elintézem, hogy állományban maradj, s ez nem jótékonykodás. Szükségem van valakire, akiben megbízhatok, s aki képes a fiatalokat kézben tartva átadni nekik azt a mérhetetlen tudást, amit az évek során felhalmozott.
Alberoda Tindell Putrikk ezredes tehát azóta is az elhárítás központjában dolgozott sokak megelégedésére és néhányak bánatára.

- Jó reggelt altábornagy!
- Jó reggelt Alberoda. Szeretnélek megkérni, hogy küldj ki egy helyszínelő csoportot a Perlento- Madranc sarokra. Mindent nézzenek át!
- Tegnap este négy gyantaszívót vágott le ott valaki. Ne mondd nekik, hogy én voltam, kíváncsi vagyok rájönnek-e maguktól. Menj ki te is egy gyakornok csapattal és gondoskodj róla, hogy az összes pengét begyűjtsétek. Itt van néhány, amit az este összeszedtem.- mutatott a sarokban lévő kardokra.
- Négy gyantaszívót? Az már igen. - mondta az ezredes miközben magához vette a kardokat.
- Tudtam róla előre, úgyhogy felkészülten mentem.
- A perteliek?
- Igen.
Az ezredes már indult volna, amikor az altábornagy visszahívta.
- Van itt még valami. Ha lenne kedved egy kísérletben részt venni. Holnap reggel hozd el minden orvosi papírodat, amit csak elő tudsz keríteni! A test helyreállítására van most egy jó eredményekkel kecsegtető kutatás. Olyan lehetsz mint a sérülés előtt voltál. Ám mivel még kísérleti állapotban van a módszer, semmit sem garantálhatok.
- Tudok majd trombitálni is? - kérdezte az ezredes mosolyogva.
- Természetesen, csak előbb meg kéne tanulnod! - jött a korrekt válasz Belldonna altábornagytól.
- Mindenképpen benne vagyok. - mondta az ezredes és szívében hálával ment tenni, amit a főnök kért.
Annyi mindenki kapott volna a lehetőségen és az altábornagy pont őt választotta.