Televény Mindenkinek azt, ami jár!

Gron birodalom Gombola világváros Lemalkán szerinti 3835, A Nagy Mocsárlázadás utáni ötvenedik év, Tarbet hava első dekád nyolcadik nap kedd délelőtt tizenegy óra.

Cornélius és Lamilla a császári palotához biciklizett, s most türelmesen megvárták, míg átestek a szokásos alapos ellenőrzésen.
- Úgy gondolom, egyelőre elég lesz a ládát leadni a kutatási osztályon Piridnek a vezető régmúlt kutatónak. - vélte Lamilla.
- Azért egy kis figyelmeztetés nem árt. Így háromezer-nyolcszáz év távlatában bármi lehet a ládában. - mondta Cornélius. - Valószínűleg olyan információ, mely hasznára lehet a birodalomnak, de veszélyes betegséget, vagy élősködőt sem zárnék ki.
- Ilyesmit biztosan nem zárt Lemalkán a nekünk tartogatott ládába! - háborodott fel Lamilla.
- Talán nem, de még azt se tudjuk, hogy ki küldi ezt a ládát. - válaszolta Cornélius.
- Igazad lehet! - mondta Lamilla, belenyugodva, hogy ki kell várni a vadon és a régmúlt kincseire vonatkozó protokoll lezajlását.
A beléptetés után a ládát átpakolták a már megszokott kis kézikocsira és elindultak megkeresni Piridet. A szokásos helyén a Beldinor törzsben találták meg.
- Szia Pirid! - köszöntek rá a sötét hajú nőre. Pirid felnézett automatikusan köszönt vissza, majd meglátta a ládát és szinte kipattant az asztala mögül.
- Csak nem Lemalkán ládája!? Ami után annyi tudós kutatott!?
- Nem tudjuk. - válaszolt Lamilla az igazságnak megfelelően. - A nyomok és leírások vezették Cornéliust oda, ahol a ládát megtaláltuk, de, hogy Lemalkán ládája lenne, azt neked kell kiderítened.
- A vadonból hoztuk és a láda kinézete alapján Lemalkán kori lehet. Vonatkozik rá a protokoll. - folytatta a tájékoztatást.
- Természetesen. - higgadt le Pirid. - A csoportom összes tagját azonnal iderendelem!
Azt hiszem az első pont a biztonsági láda használata. - motyogta Pirid, és fürkészve keresett valamit, majd megpróbált elővonszolni egy jókora átlátszó kagylóhéjakból és gyémántfából készült ládát. A Zilathok segítettek neki, s rövidesen a biztonsági ládában jól elzárva, mégis láthatóan pihent a domborműves láda.
- Ha véletlenül valami eddig nem ismert szörnyeteg lapul bent, az nem fog éjszakánként kimászni és kiszívni az itteniek agyát! - mondta Cornélius, mire Pirid megborzongott és idegesen nézett körül, míg Lamilla mérgesen csapott Cornélius felé.
- Jól van na. Régebben láttam egy rémfilmet, ami erről szólt. Azt hiszem a Rémtiloló volt a címe.
- Jó kutatást Pirid. - búcsúzott el a házaspár.
- Már mentek? Nem is vagytok kíváncsiak arra, hogy mi van benne? - kérdezett vissza a lelkes kutató.
- Mindenkinek azt, ami jár! - mondta Lamilla. - A mi feladatunk az, hogy idehordjuk neked, amit találunk. A feltárás és vizsgálat, már a csoportod és a te feladatod. Azért később még benézünk.
Cornélius közben Lamilla háta mögött titokban eljátszotta, amint egy szörnyeteg mászik ki a ládából.

Porrit az egyik inas nevetve mesélte Gramonnak.
- Képzelheted. A két behemót! Olyanok voltak, mint két hatalmas zsák genedel. Ha nem terítettünk volna alájuk matracokat, már biztosan kezük lábuk tört volna. Amikor meg leszálltak arról a nyeregnek nevezett kínzóeszközről, akkor sziszegve fogták az ülepüket és a lábukat!
Gramon nem nevetett, csak óvatosan mutogatott Porrit háta mögé. Lamilla és Cornélius állt ott. Porrit tudta, hogy nagy bajban van. Lamilla ki nem állhatta, hogyha valakit kinevettek.
- Nevetgélünk, nevet.....- kezdte Lamilla, s látszott rajta, hogy nagyon dühös. Cornélius húzta meg a ruhája ujját, evvel átvette a folytatást.
- Ha megtudom, hogy ezt másnak is elmeséltétek, mindketten repültök! Ha szerencsétek van csak a lejuhani határszélre, átnevelésre! Nincs semmi dolgotok?
Porrit és Gramon gyorsan elszeleltek a veszedelmes házaspár közeléből.
- Miattad nagy bajba kerültünk! Hogy nem tudod tartani a pofád! És pont a Zilathok előtt! Mondjuk, ha Cornélius nincs itt Lamilla le is pofozott volna téged és meg is érdemelted volna! - mondta mérgesen Gramon.
Lamilla még mindig dühösen nézett az inasok után, de Cornélius már mást gondolt.
- Ha jól emlékszem van valami lovagló faggyúnak nevezett kence, ami ilyenkor segít. A limpiai kerékpárcsapat használja. Meg gondolom a behemótok a kengyelt sem használják, ha ilyen sokszor esnek ki a nyeregből. Gyere menjünk a szíjgyártóhoz, elmondom neki mit szeretnék, aztán kikeverünk egy jóféle lovaglófaggyút. - mondta az immár megnyugvó és egyre kíváncsibbá váló Lamillának.

Gron birodalom Gombola világváros Lemalkán szerinti 3835, A Nagy Mocsárlázadás utáni ötvenedik év, Tarbet hava első dekád nyolcadik nap kedd dél.

Adrielle és Nita annak rendje és módja szerint felkeresték ezredes barátjukat. Jorugan nagyon örült nekik. A beszámolót a két lány és az ezredes is nessor állapotban beszélték át, így hamar végeztek.
- Ügyes vagy, hogy elintézted a szabadságainkat. - nézett Nita szeretettel Joruganra.
- Valamikor megbeszéltük, hogy mit szeretnénk, ezért amikor az altábornagy rákérdezett, ezt mondtam neki. Aztán kitöltetett velem egy szabadságigénylőt, és alá is írta. Persze ha valami közbejön, akkor fuccs a szabadságnak, de annak kicsi az esélye.
Jorugan meghívta a lányokat az otthonról hozott elemózsiájára, amit jóízűen mind meg is ettek.
Ebéd után megnézték a Szélkisasszonyok opera előadást, amit Jorugan vett ki a kölcsönzőből. Nita és Adrielle látta, hogy ebben a változatban nem ők szerepelnek, s egyelőre nem érezték szükségét, hogy Jorugant beavassák korábbi ténykedésükbe.
- Ezt a páros gyakorlatot ti is be tudnátok mutatni, talán még jobban is. - vélte Jorugan.
A két lány bólogatott és hümmögött egy kicsit, majd Jorugan javaslatára lementek edzeni.
- Találtam egy érdekes edzőtermet. Még a régi módszerek szerint vezeti a tulajdonos. Gyertek nézzük meg. - mondta Jorugan. A bekoli kerülőről nyíló kis utcát a lányok nem ismerték. Az utca végén álló törzs réginek nézett ki. A fa fajtája vardubali cittony volt. A fán érett cittonyok is nőttek, az étvágygerjesztő illat betöltötte a levegőt.
- Jaj de jó az illata van! - szimatolt bele Adrielle a levegőbe. - Szívesen ennék vacsorára valamilyen cittonyos krémtortát.
Az edzőteremben befizettek fejenként három órát, majd Jorugan kalauzolása mellett lementek a mínusz hatodikra. Jorugan csak megmutatta a lányoknak a termet, ahol mindenféle felállásban lehetett a különféle bábok ellen harcolni. Visszamentek a mínusz harmadikra, bemelegítő, majd nyújtó gyakorlatokat hajtottak végre. Az egyik pihenő alatt Jorugan elmesélte, hogy az utóbbi időben egy érdekes formagyakorlattal álmodik.
- Menjünk oda az üres területre. Lehet, hogy ti is ismeritek. A vámpírok enyelgése. - mondta Jorugan, majd a lányok kérésére két puha gyakorló bottal be is mutatta.
Amint a lányok is ráéreztek a formagyakorlatra, Jorugan elölről kezdte, míg a lányok egy-egy puha bottal vetették bele magukat a küzdelembe. Nita és Adrielle, mint két vámpír sürgött-forgott Jorugan körül. Jorugan két bottal védte magát a vámpírok halálos támadásai ellen. Mindhárman tudták, hogy ha bármelyik lány megszúrja a férfit, akkor nyertek. A férfinek elég volt a lányokat vágással megsebezni. Sőt ha botjaik érintkeztek már az is azt jelentette, hogy a férfi levágta a félelmetes tojócsövet evvel semlegesítve a vámpírt.
A forgások, csapások és szúrások a formagyakorlatnak megfelelően történtek, s egyre gyorsult az ütem. A terem távolabbi végéből is köréjük gyűltek az itt edző fiatalok. Szerencsére elég tágas kört alkottak, így nem akadályozták a küzdő feleket. Jorugan lassan, teljesen védekezésbe szorult. Már nem tudta a visszatámadásokkal távol tartani magától a lányokat. Néhány lépés után Nita szúrta meg a combját és egy szempillantással később Adrielle a hátát. Véget ért a küzdelem.
- Nagyon jók vagytok lányok! Ez csodálatos volt! - dicsérte Jorugan Adrit és Nitát.
A nézők tapsoltak és éljeneztek. Mindenki azt akarta tudni, hogy hol lehetne megtanulni ezt a formagyakorlatot. Javonar bácsi az edzőterem új tulajdonosa jött közelebb és dicsérte meg a bemutatót tartó hármast.
- Ez tényleg nagyon szép volt. Nem sokan tudják ezt így előadni! - mondta az öregember, majd a nézők felé fordult.
- Kedves érdeklődők! A mínusz egyes szinten formagyakorlatokat tanítunk. Ha elegendő érdeklődő van, akkor indítunk egy Vámpírok enyelgése kurzust is.
A fiatalok már mentek is, hogy jelentkezzenek a kurzusra.
- Ettől még nem fognak megtanulni harcolni, de egészségesebbek, erősebbek lesznek, ezáltal hosszabb, boldogabb életet élhetnek. - mondta Javonar bácsi. - Ráadásul egy-egy összejövetel során bemutatva elismerést is be lehet gyűjteni.
-Javonar GregoN Trepon ! - mutatkozott be Joruganéknak.
A fiatalok is bemutatkoztak és meglepetésükre az idős bácsi képben volt.
- Nita és Adrielle! Mesteretek Anthoan Villgon Magoret, korán elhunyt barátom.
- Jorugan, akinek mestere Badaor Nimotrev Billob mester, szintén korán hunyt el, ám Erlen mester és Manilka mester még időben vett a szárnyai alá.
- Öröm látni, hogy az eszelősképzés a nehézségek ellenére még mindig él és virul, és a fantomok száma is egyre növekszik.
- Örömmel venném, ha ezentúl mindig nálam edzenétek, természetesen ingyen. Ha megbíznátok bennem, betanítanám ezt a formagyakorlatot úgy, hogy karddal is végig tudjátok csinálni sérülés nélkül. - folytatta Javonar mester, majd válaszra sem várva kiment az ajtón.
Nitáék az edzés végeztével a bulis cukiba indultak. Korábban megbeszélték, hogy Nita lakásában kéne aludni, mivel az van a legközelebb a bulis cukihoz és a Tinedan szabósághoz is. A bulis cukiban szerencsére találtak cittonyos krémest is és annyi finomságot vásároltak, hogy reggelire is legyen, majd Jorugant alaposan felmálházva, Nita lakása felé indultak. A támadó fitar Nita felől érkezett. Nita tudta, hogy most nemcsak magát, hanem Jorugant, de legalább is a vacsorájukat védi. A támadás hatására egy szempillantás alatt vette fel a nessor állapotot. A fitar már felborzolta borotvaéles tollait és rohamra indult, majd a lány hirtelen előre nyújtott kardján nyársalta fel magát. Nita a döglött fitart a mélymocsárba lökte.
- A fene egye meg, most pucolhatom meg a kardomat. - bosszankodott, s mivel már közel jártak a lakáshoz és Nita sem akarta a kardhüvelyt is tisztogatni, a meztelen pengét lefelé rázogatva mentek be a törzsbe. Bosszúságát némiképp csökkentette a nessor állapot gyors előhívása.
- Nahát már ilyet is tudok?
Az esti érzetet Adrielle választotta. A mű a „Szivadelli álmok“ zenés darab volt, amin sokat lehetett nevetni, és a kerettörténet kedves szerelmes érzet volt. Jorugan boldogan fészkelte be magát a lányok közé és élvezte a két lány jelenlétét, elsősorban persze Nitáét.

Gombola világváros Lemalkán szerinti 3835, A Nagy Mocsárlázadás utáni ötvenedik év, Tarbet hava első dekád kilencedik nap szerda reggel nyolc óra.

A fiatalok otthon reggeliztek. Nita a kis ételmelegítőbe tette be a tegnap vásárolt finomságokat. Nem lettek túl melegek, de a frissesség látszatát keltették.
- A cittonyos krémes nagyon finom! - mondta Adrielle.
- Menjünk vegyünk még néhány cittonyos sütit. - javasolta Jorugan. - Tegnap láttam, hogy még legalább négy féle van, de annyira leragadtatok ennél miután megkóstoltátok, hogy elfeledtem szólni.
- Félek Jori, hogy most nem tehetjük. Képzeld ha Tinedan bácsi cittonyos sütiktől domborodó hassal veszi fel a méreteinket, mennyire lötyögni fog a ruha a hasunkon a báli szezonban. Egy megrendelést se fog kapni. - mosolygott Nita. - Jobb lesz majd hazafelé feltölteni a készleteket.
Peter Tinedan Ninatt, a Tinedan szabóság tulajdonosa, nagyon megörült Nitának és Adriellenek. Vidáman mesélte, hogy a legutóbbi bemutató olyan jól sikerült, hogy előre két évre tele voltak munkával.
- Azért mostanra már lanyhult a kereslet. Itt lesz az ideje, hogy az új kollekciómat bemutassátok.
Jorugan szívesen üldögélt egy kényelmes fotelben, s nézte, ahogy a lányok elő-elő perdültek egy-egy fantasztikus báli ruhában. Jorugan kíváncsi lett volna arra is, amint a lányok vetkőznek és öltöznek, de sajnos ez most nem adatott meg neki. A vastag függönyök mögül hallotta, ahogy a lányok méreteit felveszi Peter bácsi, miként a lányok szólították.
Jorugan kezdett türelmetlen lenni, amikor hosszas susmusolás után Nita kidugta meztelen karját, s az ujját görbítgetve csalta magához a férfit.
- Mindjárt kész vagyuuunk! - incselkedett Nita, majd amikor Jorugan odaért mindkét lány már utcai öltözékben lépett elő.
- Akár mehetünk is. - mondta Adrielle. Köszönjük Peter bácsi! - kiáltott vissza.
- Köszönjük Peter bácsi! - kiáltott vissza Nita is, majd belekarolt a kissé csalódott Joruganba. - Drevett bácsi nem eheti meg azonnal a kis rezneket!
Na ezen aztán megint jót kuncogtak a lányok, és Jorugan is vidáman nevetett velük. Őt felvillanyozta az, hogy ott volt az az azonnal.
- Tehát lehet, hogy most nem, na de majd később! - gondolta mosolyogva.
Adri rá is kérdezett. - Mit mosolyogsz itt, mint egy jóllakott óvodás?
- Nagyon vidámak vagytok, s mint látod ez ragadós.
A bulis cukiban még mindig a cittonyos sütemények voltak a legkelendőbbek, bár most csokoládés sütit is vettek.

Gombola világváros Lemalkán szerinti 3835, A Nagy Mocsárlázadás utáni ötvenedik év, Tarbet hava első dekád tizedik nap csütörtök reggel nyolc óra.

Az elhárítás törzsében Nita és Adrielle türelmesen várták a szobájukban, hogy mi lesz a mai nap és a közeljövő feladata. Ezúttal a bűnügyi közlöny egy-egy példányát olvasták el, majd beszélték meg a legújabb ügyeket. A legérdekesebb egy bizonyos Korlatt Gemniel Zikanda bíró esete volt. Valahogy sikerült átbújnia a kondícionálásán és hozott néhány felmentő ítéletet, jó pénzért.
- Nem értem mire kellett neki az a pénz. A bíróknak ugyanúgy jár a szolgálati lakás, mint nekünk. - nézett fel Adrielle a közlönyből.
- Itt azt írják, hogy gyakran mentek drága hotelekbe nyaralni. Ezért is bukott le. - válaszolta Nita.
- Nem irigylem a bírósági ellenőröket. Most kénytelenek lesznek előre hozni az amúgy csak három év múlva esedékes gyomlálást. A főbíró valószínűleg elrendeli a dupla ellenőrzést, ezért most már minden ötödik bírót ellenőrizniük kell. - gondolkodott hangosan Adrielle.
- Ráadásul a korrupcióval ártatlannak ítélt bűnözőket is el kell fognia valakinek.
- Lehet, hogy mi is megyünk az embervadászatra? Jori talán azért voltál ilyen sokáig az altábornagynál? - nézett fel Nita az éppen belépő Joruganra.
- Nem lányok! Az embervadászatot már meghirdették a klánok között. Nekünk nincs ott helyünk. Mi a Gombolai Központi Nyomozó Irodába megyünk, Perlak Kumefist Dogo kapitányhelyettest látogatjuk meg.
- Amíg ti a vadonban kirándultatok Lamilláékkal, addig összeszedtem a varhalinokra utaló jeleket a birodalomban. Szerencsére Kederant barátunk is megmozgatta a régiség kereskedőket és elég szép számú adat gyűlt össze. Perlak vállalta, hogy a Központi Nyomozó Iroda adat összevetési törzsében összefésülik az adatokat és ma meg is mutatja a rendszert. Még az is lehet, hogy elkészültek az adatelemzéssel.
- Akkor hát biciklire fel! - mondta hangosan Jorugan, s kimentek a törzs előtti parkolóba.

Cereglisz császárság Paragalkin világváros Lemalkán szerinti 3835, A Nagy Mocsárlázadás utáni ötvenedik év, Tarbet hava első dekád tizedik nap csütörtök reggel nyolc óra.

- Ezt nem hagyhatjuk! - tombolt a császár. Még túl fiatal volt ahhoz, hogy megértse, egy közvetlen konfrontáció a gron birodalommal végzetes lehet. Nemcsak számára, hanem a teljes cereglisz elit számára is.
- Valamit tenni kell! Ha szükséges mozgósítom a teljes hadsereget!
- Félek Őfelsége, abból lázadás lenne. A gronoknak meg sem kellene mozdulniuk. Saját katonáink vágnák el a nyakunkat. A katonák nem kívánnak gron eszelősök és fantomok hordái ellen harcolni. Ráadásul a lejuhani hírek sajnos igaznak bizonyultak. A lejuhani belügyminiszter hivatalosan is megerősítette. Na persze csak nekem. Két gron fantom önvédelemből megölt harminc lejuhani mestergyilkost és nyolc varhalin végrehajtót. Ők nem sérültek meg. És a történet egész Cereglisz szerte terjed. Hiába tiltottuk be és cáfoltuk meg már vagy százszor. - mondta óvatosan Bade Hommel Revek a ceregliszi főtitkár.
- Valamit mégis tenni kell! Legalább ezt a gron rendkívüli nagykövetet, ezt a Portiust megbüntethetnénk. A távérzeten olyan pimaszul mosolyog! - kötötte az ebet a karóhoz a császár.
- Intézkedem uram. Talán, ha hazafelé menet nyom nélkül tűnne el. Az egész sleppjével együtt. Mi igazán nem tehetnénk róla. - javasolta a főtitkár.
- Rendben! Minden rendelkezésére álló eszközt felhasználhat. Ez a Portius meg legyen itt a régi kínkamrában! Szeretném hallani, ahogy ordít, amikor a poloskák rágják belülről! - ábrándozott a cereglisz császár.
- Őfelsége! Amire szükségem lenne, az tíz eszelős, vagy húsz gyantaszívó a gárdából. - próbálkozott a főtitkár.
- Arról szó sem lehet! - tiltakozott a császár.
- Pedig nélkülük nem fogom megkapni a harminc varhalin végrehajtót a titkos nagykövettől. Azt fogja mondani, hogy másnak a himbi-limbijét akarjuk a poloskafészekbe dugni. Fel kell valamit ajánlanom! - folytatta a meggyőzést Bade.
- Adjon nekik kétszáz lövészt. - javasolta nagyvonalúan a császár.
- Arra szükség is lesz! Bár többen el se férnek az út mellett. Ha gondolja Őfelsége megpróbálhatom, de félek akkor a büntetésből nem lesz semmi. Csak valami gyalázatos kudarc. Ha belekezdünk sikerrel kell végig vinnünk, mert túlélő esetén jönnek a gron eszelősök és fantomok. - ijesztgette a császárt a főtitkár.
- Tegye a dolgát főtitkár! A gyantaszívókat vigye azokat könnyebb pótolni! - egyezett bele mindenbe a császár.
Bade tudta, hogy így lesz.
- A kis pöcs, - ahogy magában a császárt nevezte, - semmire sem képes két percnél tovább figyelni.
- Jól alakulnak a dolgok. A varhalin titkos követ már rágja a fülemet egy ideje, hogy lecsaphasson a gron delegációra. Otthon elvárják tőle, hogy a gronok ellen felmutasson valamit. - gondolta a főtitkár és vidáman lépett be az irodájába. Becsukta az ajtót és hosszan szemlélte magát a nagy tebodári tükörben.
- Nocsak, nocsak. Mintha az elmúlt hónapban nőttem volna egy centit. De felet mindenképpen!

Perteli apátság Lemalkán szerinti 3835, A Nagy Mocsárlázadás utáni ötvenedik év, Tarbet hava első dekád tizedik nap csütörtök délelőtt tizenegy óra.

Terenna Ibugil Lokrist elégedetten nézte a beköltözőket a jövőkutató új törzsébe. Igazából a jövőkutató melletti régi törzset újították meg a famesterek, s az eddig raktárként használt törzsből modern lakótörzset alakítottak ki. A jövőkutató fejlődött és gyarapodott. Sikerült új kutatókat is felvenni.
- Itt minden rendben Pevani. - mondta a frissen kinevezett csoportvezetőjének. - Jó lesz elindulnod! A császárt nem érdemes megvárakoztatni!
Pevani Zimmel Tudoha a jósálmok kapcsán nemrégiben elért áttörése óta rendületlenül fejlődött, ezért küldte őt Terenna Gombolába.
- Valami új, valami nagyszabású. Az ezredes csak ennyit mondott.
Amikor Terenna rákérdezett az ezredes is csak azt tudta mondani.
- Sajnos az én orromra sem kötnek mindent. Államtitok. Ezt mondta az altábornagy. Valószínűleg ezen is a birodalom sorsa múlik.
Pevani kényelmesen elérte a Gombolába tartó délelőtti vonatot, s mivel csak holnap reggel kellett részt vennie a császári pár előtti csoportgyűlésen, így nem késett el sehonnan. Azért annyi esze volt, hogy azonnal a palotához ment és felmutatva a meghívót átesett a beléptetési eljáráson.
Terenna tehát maradt Pertelben. Mostanában kezdte úgy érezni, hogy olykor már nehezére esik a jövőkutatás. Úgy gondolta még tíz évig húzza. Addigra már ki tudja választani az utódját.
Jelenleg több terven is dolgoztak. Ezek egyike a Perteli kolostor megvédése volt. A korábbi csomópont elemzések és az igényelt akciók végrehajtása is jól sikerült. Mostanában a csomópontokon csúszkálva már csak apróbb elvarratlan szálak maradtak, amit a rendőrség, vagy a hadsereg kisebb alakulatai oldottak meg. A projekt lassan kifutott, ezért Terenna más tervekre csoportosította át az embereket. Az egyik Pevani titkos projektje lesz. A másik a szokásos Bűncselekmények megelőzése a birodalomban állandó projekt volt. A harmadik a Paragalkini helyzet új tervezetként szerepelt. A csapat majd negyede aludt el úgy, hogy az ide kapcsolódó kulcsszavakat ismételgették..