Gron birodalom Gombola világváros Lemalkán szerinti 3835, Arran hava első dekád nyolcadik nap vasárnap reggel hét óra.
Lamilláék korán keltek és nyolcra már a közeli törzsnél voltak. Amíg a nyitásra vártak Jirikee lelkesen beszélt Pefettről.
- Itt segédedző és azt mondta, hogy már annak is nagyon örülne, ha találkozhatna veletek.
Amint a pénztáros megjött, már mentek is befelé. Gyorsan átöltöztek és a nagy teremben találkoztak.
- Nem tetszik tudni, hogy Pefett mikor érkezik? - kérdezte Jirikee az egyik takarítónőt, aki már befejezte a munkát és épp hazafelé készülődött.
- Dehogynem. Ma kilencre jön, mert valami dolga van. - válaszolt az asszony és kifelé indult.
- Nekem azt mondta, hogy kezdje el mindenki a bemelegítést, igyekszik. A kishúga megbetegedett és orvost kellett hozzá hívni. Ha a szomszédasszony bevásárolt és átveszi Bidibit, akkor rohan ide. - szólt bele a beszélgetésbe Attlad, Pefett egyik tanítványa.
Jirikeeék bementek a nagyterembe és nekiláttak a bemelegítésnek. Éppen befejezték mikor megérkezett Pefett. Összeismerkedett a Zilathokkal, aztán elnézést kért.
- Bocsássanak meg, de a rám bízott fiatalokkal kell foglalkoznom. Szükségük van az útmutatásra.
Lamilla megfigyelte, hogy barátságosan beszélget az ifjabbakkal, akik figyeltek minden szavára. Nekiláttak végrehajtani Pefett által előírt gyakorlatokat. Pefett addig volt egy-egy fiatallal, amíg azok rá nem éreztek a kért feladatra. Miközben továbbment, olykor egy-egy gyors pillantást vetett visszafelé. Ha nem volt minden rendben, visszament segíteni. A hat fiatal megkapta az útmutatót. Úgy tűnt, hogy a most tanított mozdulatsorok egy nagyobb egész részét képezik. Lamilla megállapította, hogy egy-két hét, hónap és a mozdulatsor már készen áll akár a harci használatra is. Rápillantott Jirikeere és ugyanezt látta nála is. Itt Cornelius volt az edző.
Cornélius nem követelt sokat. Azt akarta, hogy Jirikee úgy tanuljon meg mozdulatokat, hogy a teste erősödjön, de laza ruganyos és hajlékony maradjon.
- Majd nessor állapotban kell pontosítani a mozdulatokat. Akkor kell a gyorsaságot az egekig emelni, s a mozdulatot hatékonyan végrehajtani.
Már most jóval ruganyosabb vagy, mint amikor legutóbb találkoztunk. - magyarázta Cornélius Jirikeenek.
Végre sor kerülhetett Pefett bemutatójára is. Pefett tanulói végeztek a napi penzummal, de ezúttal senkinek nem akadt fontos dolga, ahova sietnie kellett volna. Mindenki kíváncsi volt mind a bemutatóra, mind azokra, akik kedvéért Pefett bemutatót tart.
- Mesterek lehetnek és Pefett szeretne bekerülni a klánba, hogy rész vegyen egy harcművész tanfolyamon. - okította a többieket Marron.
- Mond Pefett! Mi a kedvenc gyakorlatod? - kérdezte Lamilla.
Pefett nem gondolkodott sokat, - A szél legyintése! - s valóban a kedvencét mondta. Más a legjobban begyakoroltat, vagy a legnehezebbet mondta volna, de Pefett, azt mondta, amit érzett.
- Azt hiszem akkor kellene a negyedik harcos is. Elvállalom! - lépett be a terembe Daraang mester.
A Zilathokat, mint régi ismerősöket köszöntötte, s csak Jirikeenek mutatkozott be.
- Jirikee Keremen Baden!
- Virgill Daraang Pkekenta ! A törzs és edzőterem tulajdonosa. - mosolygott a férfi a lányra.
Mind a négyen puha edzőbotokat vettek kézbe.
Az elején eldöntötték, hogy ki melyik szereplőt játssza.
Cornélius volt az első rabló, aki megtámadja az utazó Pefettet, de gyorsan rajtaveszt a szél beavatkozása miatt. Lamilla a szél volt, aki a rablók azaz előbb Cornélius, majd Virgill ellen avatkozik be a küzdelembe és megvédi az utazót.
A sétáló Pefettre Cornélius támadt rá. Cornélius hajladozott mint a nádszál, miközben Pefett az avate fogásaival védte magát. A formagyakorlat tökéletesen megfelelő volt a fiataloknak, hiszen eleinte az utazó szerepében az akkor tanult avatét használhatták, s volt aki itt meg is állt. Aki tovább fejlődött az a tapicsit, vagy annak egyik változatát alkalmazta mint első és második rabló. Kevesen bár, de elsajátították a pakua mozgásait. Ők a forgószelet személyesítették meg.
Cornélius pontosan vitte végig a formagyakorlat rá vonatkozó részét és a kellő időben halt meg, amikor Pefett a fejét vette. Aztán félrehúzodott, hogy ne akadályozza a többiek küzdelmét. Pefett Virgill mester támadásai következtében védekezésbe szorult, miközben Lamilla forgószélként kerülgette Virgill mestert. Itt következett az utolsó rész, de Lamilla szúrása elől Virgill mester ellépett.
Nem volt szándékában veszteni. Meg akarta mutatni, hogy a harcmesterek is vannak olyan jók, mint az eszelősök. Igazából ennek bizonyítására minden alkalmat felhasznált, s olykor, a kevésbé felkészült eszelősök ellen sikerrel is járt.
Lamilla viszont már beazonosította a megfelelő idegkilépési pontot, s új tudásával már követni is tudta. Nem kellett újra azonosítania, így amikor Virgill ismét el akart lépni a szúrás elől, már nem volt menekvés. A puha bot kellő erővel érte az életpontot, s Virgill mester egy pillanatra megmerevedett. Ez a három másodperc Virgill mester számára élethosszig tartónak tűnt, s mire feloldotta a bénulást, Lamilla követő kardja, puha botja, „lecsapta a fejét“.
- Látom egymás után jönnek elő az új és újabb harci technikák az idővonalatokról. - mondta Virgill mester kicsit kedvetlenül.
- A mondás úgy tartja, az eszelős nem öregszik, csak beérik. - válaszolt Cornelius mosolyogva.
- Viszont nincs mindenkinek idővonala. - nézett Virgill mester Lamillára.
- Ó! Cornélius már nemcsak követni tudja a kiválasztott életpontot, de a sajátjait már meg is erősítette. Régen ezt aranyharangnak nevezték. De, hogy mi köze van a galagonya levél színéhez azt nem tudom.
Cornélius koncentrált végig, egyedül Pefettre, így ő kérte el a heti edzéstervét. Gyanította, hogy Virgill mester írhatta, ezért át is adta neki mondván, hogy Pefett szervezete és tudása megváltozott, megérdemelne egy újat.
Virgill mester elszégyellte magát, s nem akarván Pefett fejlődésének útjába állni, ezért inkább Cornéliusra bízta a terv elkészítését.
- Így még én is tanulhatok. - gondolta. - Megírom majd a saját variációmat és összehasonlítom Cornéliuséval.
- Mondd Virgill! Elindulsz a mostani Pusztakezesen? - érdeklődött Lamilla.
- Sajnos csak néző leszek. Egyedül a legjobb tanítványom Badarell jutott tovább a selejtezőkön. Ott is voltam mellette edzőként. A közép-döntőknél viszont már nem lehetnek ott az edzők, mindenki csak magára számíthat. Ha Badarell győz, az a törzsemre nagy elismerést jelent, de szerintem nincs sok esélye. Azért kimegyek drukkolni az ingyenjeggyel. Ti ott lesztek? - érdeklődött kíváncsian.
- Igen, de csak döntnökként. Az új szabályok szerint eszelős tanulók és végzett eszelősök nem indulhatnak. Azt mondják, hogy túl nagy az előnyünk. - válaszolt Lamilla. - Pedig egy jó harcművész gyakran legyőzi az eszelősöket is. - nézett Lamilla Virgillre.
Virgill örült a dicséretnek, bár tudta, hogy pont az előtte álló eszelősöket soha nem fogja legyőzni.
Időközben Cornélius elkészítette mind Jirikee, mind Pefett új edzéstervét, amit át is beszéltek.
- A következő nyolc hónapban időnként összejövünk itt az edzőteremben és bemutatjátok, hogyan fejlődtetek. Aztán készítünk egy új edzéstervet.
A mostani három hétben dolgunk lesz, de utána vasárnap találkozunk.
Tanulunk és a Pusztakezesen leszünk döntnökök. Ha érdekel, van a döntőkre két szabadjegyünk.
- Jaj de jó! - mondta Pefett. - A hangulat miatt ki akartam menni, de olyan drágák a jegyek. Utána persze többször is megnézem az érzeteken. Ott azért többet lehet látni. Ráadásul szakértők magyarázzák el, hogy ki, miként küzdött, milyen stílust képvisel, és miért ő győzött. Bár olykor mondanak butaságokat is.
- Pont mint a behemót kontra berleg előtt. - szólt közbe Jirikee. - Egyedül az első csatorna riportere adta meg a sanszot Timperének. A többiek mind ellene fogadtak. Aztán mi lett? Timpere egy ütéssel végezte ki a berleget.
- Pfúhú! Az az ütés! Mit nem adnék érte, ha azt én is megtanulhatnám. - lelkesedett Pefett.
- A szabadjegyekből kaptunk néhányat, mert a döntnökök nem fogadhatnak el csillagot és kell valami ösztönző. Egyet még át tudunk adni, ha érdekelne. - terelte vissza a beszélgetést a korábbi mederbe Lamilla, s kérdőn nézett Virgillre.
- Köszönöm szépen! Elfogadom. Na és kire tippeltek ki fog nyerni? - érdeklődött Virgill mester.
- Eddig nem követtem a selejtezőket, s félek amúgy sincs akkora különbség a versenyzők között, hogy ezt előre meg lehetne mondani. A versenyeken mindig az adott pillanatban legjobb nyer. - válaszolta Cornélius.
- Én a cigalmi behemótra tenném a pénzemet. Nagyon meggyőzően jutott tovább eddig. - válaszolt Virgill.
- Hacsak addig ki nem zárják! - mondta Lamilla, aki a tüneményen azért néhány mérkőzést megnézett. - Emlékszel Cornélius? Kologan mester is milyen lobbanékony volt még néhány éve?
- Azóta rájött, hogy nem szabad azonnal ütni, amikor feldühödik. - válaszolt Cornélius, miközben visszagondolt a behemót felvigyázó kezének rögzítésére. - A védelmében elmondhatom, a kötözés alatt egy rossz szava sem volt.
Virgill mester Pefetttől már többször hallott a cigalmi harcos vehemens természetéről, ezért úgy döntött, hogy bár fogad rá, mint végső győztesre, de nem nagy összegben.
- Cornélius! - mondta Pefett, hogy felhívja magára a figyelmet. - A döntnökök egészen pontosan mit csinálnak? Én eddig a tüneményben csak azt láttam, hogy a küzdőtér egyik sarkában ülnek a székükön. A bírók javaslatot tesznek, a főbíró dönt, hogy ki volt a jobb. A levezető bíró vezeti le a küzdelmet, de mit csinál a döntnök?
- Többnyire tényleg csak ül és figyel. - válaszolt Cornélius. -. Figyeli a tiltott eszközök használatát. Ez lehet aljzószer, vagy valami olyan apróság, ami által nagyobb sebzést okoz az ütés. Nagy ritkán, amikor egy ütés az „Állj!“ parancs elhangzása után történik, vagy a már ájult ellenfelet érné, na akkor közbe is avatkoznak. Sőt, akkor is ha egy ütés halálos, vagy nagyon súlyos lenne. Ilyenkor a bírók előtt magyarázzák el hogy miért avatkoztak közbe és a megvédett felet többnyire azonnal le is léptetik.
- A cigalmi behemót ütött egyet „Állj“ után, - szólt közbe Lamilla - és Zeremit döntnök sodorta el az ütését. Aztán hosszas tanakodás és az érzetek megtekintése után döntött a főbíró. Az ütést még a parancs elhangzása előtt indította Varden, ezért nem zárták ki. Ő jutott tovább.
Jirikeeék összeszedelődzködtek és indultak hazafelé. Lamilla még magához intette Pefettet.
- Aztán ne vidd túlzásba az edzést. Pontosan azt kell végrehajtanod, amit Cornélius írt. Bemelegítés és nyújtás lehet több, ha ráérsz, de ne erőltesd. A továbbiakat, majd akkor kell megtanulnod, amikor már jól működik a nessor állapot. Jirikeere meg vigyázz! Ő a következő nyolc-tíz évben mindig ott lesz a közeledben.
Jirikee gyorsan átöltözött, és lement Pefetthez.
- Ez most azt jelenti, hogy én is mehetek eszelősnek? - kérdezte kishitűen Pefett Jirikeet.
- Persze! Mégis mit gondoltál, hol máshol tanulnád meg a nessor állapotot, vagy hogyan lennénk nyolc- tíz évig egymás közelében? - kérdezte Jirikee magabiztosan. - Bár van itt még nyolc hónap, ami alatt felmérhetik, hogy mennyire vagyunk érdemesek. Tudod apukám azt mondta, hogy a sok feltétel mellett a legfontosabb az, hogy a birodalom, azaz a birodalom lakói érdeke mindig a te érdeked előtt legyen. Ez pedig belülről kell, hogy jöjjön! - bökte mellbe Jirikee Pefettet.
- Holnap reggel nyolckor itt? - kérdezte Pefetttől mivel látta, hogy a Zilathok is indulnak.
- Legyen inkább a bicajoknál, ha véletlenül valamelyik húgom rosszalkodik és emiatt késnék. - mondta Pefett.
- Meghívunk ebédre! - mondta Cornélius Pefettnek.
- Köszönöm szépen! Sajnos nem mehetek. Sietek haza, hogy megnézzem Bidibi jól van-e. Nem tetszik ez a fura betegség. - mondta Pefett és elindult hazafelé.
A Zilathok megebédeltették Jirikeet egy közeli vendéglőben, majd Jirikee vezérletével ők is Pefettékhez indultak. Lamilla úgy gondolta, hogy a fura betegség megérdemli, hogy szemrevételezzék.
Cornelius kopogtatott be az ajtón. Pefették lakása egy egész emeletet elfoglalt a szépen karbantartott törzsben. Egy középkorú kedves hölgy nyitott ajtót.
- Szia Lujzi néni! - köszönt Jirikee.
A kölcsönös bemutatkozások és magyarázkodások után a Zilathok bementek Bidibi szobájába. A kislány bágyadtan feküdt az ágyában. A körzeti orvos ült az ágya mellett és próbált rájönni, hogy mitől ilyen levert a gyermek. Több diagnózis között lehetett választani, de mivel ezek között volt könnyű gyerekbetegség és vészt jósló fertőző kór is, nehéz volt a választás.
Darren a körorvos végül úgy döntött betartja a protokollt és kihívja a járványtaniakat.
- Ha megengedi Doktor Úr, hogy mi is megvizsgáljuk a kis beteget talán előrébb leszünk.
- Miért? Önök is orvosok? - kérdezte érdeklődve Darren.
- Hát ha orvosok nem is, de egy kis tapasztalatunk már van a fertőző betegségek területén. - válaszolt Lamilla, majd a doktor jóvá hagyó intésére megfogta Bidibi jobbkezét, míg Cornélius a balt, s ők ketten is kezet fogtak.
- Kicsim mit ettél tegnap a fákról? - kérdezte Lamilla a gyors vizsgálat után.
Bidibi hosszan gondolkodott, majd amint emlékezetéből felmerült már mondta is.
- Cukoribogyót! Nagyon finom volt. - mondta és felragyogott a szeme.
- Ó! Így érthető. - állapította meg vidáman Darren doktor.
- A cukoribogyó egyeseknél az első egy- két fogyasztás után ilyen allergiás tüneteket okoz. Szerencsére a szervezet később hozzászokik és csak extrém mértékű fogyasztás után jönnek elő újra a tünetek. - magyarázta a jó doktor. - Így nincs is szükség semmi gyógyszerre és korlátozásra sem. Hagyni kell, hogy a gyerek egyen, igyon , mozogjon vagy aludjon kedvére. Amikor már kedve van, óvodába is mehet. Kiállítom az igazolást!
Amikor Lamilláék elbúcsúztak Lujzi néni lelkesen szorongatta a kezüket.
- Köszönöm szépen! Sokat jelent nekünk, hogy nem kell átvészelnünk egy járványügyi zárlatot.
Jirikee még maradt Pefettéknél, miközben a Zilathok hazamentek.
Lamilla írt néhány sort, a következő hónapra, majd mentek vissza a palotába.
Doktor Darrent valami nem hagyta nyugodni, ezért otthon, vacsora után elővette egyetemi könyveit. „Az orvoslás történetében“ találta meg, amit keresett. “Kimagasló képességű famesterek is képesek voltak gyógyítani a múltban. A diagnózis felállításához ketten kellettek és a beteg kezeit fogva alkották meg a diagnózist. A gronok létszámának gyors emelkedésével és a betegségek előfordulásának ritkulásával ez a diagnosztikai módszer és a törzsek használata a gyógyításban feledésbe merült.“
- Úgy tűnik mégsem. Fel is írom magamnak, hogy ha nagy a baj kit kell keressek.
- Lujzi Karter Gundulf. Ő biztos tudja, majd, hogy hol laknak az ismeretlenek. - mondta elgondolkodva.
