Csipi csibe és a síró medvebocs

Egyik reggel Róka Robi és Réka elindultak a baromfiudvar felé, hogy meglátogassák kis barátjukat, Csipit.

A kapuban összetalálkoztak Károly kakassal, aki éberen őrizte az udvar lakóinak nyugalmát.

– Jó reggelt gyerekek, mi járatban erre? – kérdezte harsány hangon a kakas.

– Jó reggelt Károly bácsi! –köszönt egyszerre a két kisróka.

– Azért jöttünk, hogy elhívjuk Csipit egy kis kalandra – válaszolt illedelmesen Réka.

– Egy kis kalandra? – kérdezte gyanakvóan a kakas.

– Tetszik tudni, a dombon túl, a mező mellett van egy hatalmas szedres – kezdte mondókáját Robi. – Anyukánk azt mondta, hogy a csirkék nagyon szeretik a bogyós gyümölcsöket és a szedret is.

– Így van! Anyukátoknak igaza van – mosolyodott el Károly.

– Ezért arra gondoltunk, hogy Csipit elhívjuk magunkkal, hogy megkóstolhassa a finom érett szedret – folytatta a rókakölyök.

– Ez igazán kedves ötlet tőletek. Biztos nagyon fog örülni Csipi, ha meghallja, mit találtatok ki.

Már épp hangos kukorékolásba fogott volna a kakas, hogy előhívja kisfiát, amikor a tyúkól mögül előszaladt a kis fekete pelyhes csibe.

– Sziasztok! – köszöntötte lelkesen barátait.

– Azért jöttünk, hogy elhívjunk egy kis szederkóstolásra! – jelentette ki Réka.

– Tényleg? – kerekítette csodálkozva apró szemét a csibe. – Apa, apa, ugye elmehetek? – fordult könyörgőn apja felé Csipi.

– Hát persze kicsim, de csak akkor, ha megígéritek, vigyáztok magatokra és egymásra!

– Persze-persze! Megígérjük! – kiáltozták kórusban a kölykök.

– Csipi, olyan, mintha a testvérünk lenne! Megóvjuk mindentől! – fogadkozott a két kisróka.

– Rendben gyerekek, menjetek! De napnyugta előtt érjetek haza! – hangzott az atyai figyelmeztetés.

– Úgy lesz apa! – ígérte meg a kiscsirke.

– Viszlát, gyerekek! Érezzétek jól magatokat! – köszönt el a kakas egy harsány kukorékolással.

A három jó barát vidáman beszélgetve elindult a közeli domb irányába.