Gron birodalom, Pomarin Egyesület, Lemalkán szerinti 3751, Angus hava harmadik dekád első nap vasárnap reggel nyolc óra.
Kifar ha nehezen is, de végre megtalálta a Pomarin Egyesületet. Tudta, hogy itt beszélheti meg sorsát Katillal és Dimannal. Úgy gondolta, hogy a mesterek talán még neheztelnek rá, ezért szerette volna tisztázni az ügyet. A központi törzsben a recepciónál jelentkezett.
- Kifar Gendalin Fokart vagyok. Katil és Diman mestereket keresem. - mondta a pultban álló két végzős eszelős közül az egyiknek.
- Azonnal értesítem őket. - válaszolta Vindine, majd intett az egyik fiatal segítségének. Elmagyarázta, hogy hova kell mennie és mit kell mondania.
Kifarnak felajánlotta az előcsarnokban lévő egyik fotelt, s Kifar kényelmesen le is ült.
A fiatal rövidesen visszajött és beszélt az ügyeletessel.
Kifar kedvező jelnek tekintette, hogy a mesterek nem jöttek elé, és nem bolydult fel az egész Egyesület sem.
Vindine jött oda hozzá és mondta el.
- A mesterek kéretik Önt. A fiatalember elvezeti hozzájuk. - mondta majd intett a kísérőnek ő pedig visszament a pult mögé.
A fiatal néhány percen át sietve ment lefelé a csigalépcsőkön Kifar előtt, majd megállt egy nagy ajtóban.
- A mesterek a túloldalon vannak. - mondta majd visszaindult.
Kifar belépett, s figyelmesen keresni kezdte a mestereket. A túloldalon nem látta őket, s már arra kezdett gyanakodni, hogy lóvá teszik, amikor felfedezte Dimant valóban a túloldalon. A tanítványai között éppen az izmait melegítette, lazítgatta. Kifar levette a cipőjét és anélkül, hogy valakit megzavart volna körbekerülve a termet ért oda Dimanhoz.
Diman felállt, fogadta Kifar köszönését, majd karon fogta és a szélső padokhoz vezette.
- Mond Kifar miért jöttél el hozzánk? - kérdezte lágyan.
- Kifart meglepte a barátságos viselkedés. Nem erre készült. Azért csak megkérdezte.
- Mondja Diman mester! Akkor most már minden rendben van az idővonalukkal, vagy még van elszámolni valónk?
- Jó kérdés fiam, Nagyon jó. Miattad az idővonalunk megsérült, s eddig csak részben sikerült helyreállítani. Ezért most téged kérdezlek. Hajlandó vagy mindent megtenni, ami segít idővonalunk helyreállításában?
Kifar ugyan nem nagyon értett semmit, de az elmúlt húsz év magánya és a mélymocsári átnevelés rettenete már minden ellenkezést kiölt belőle.
- Mindenre hajlandó vagyok. - válaszolta eltökélten.
- Mi is így gondoltuk. - szólalt meg mögötte Katil, s a hirtelen megpördülő Kifar kezébe nyomott egy gyémántfa lapkát.
- A lakosztályod a három pluszon lesz. Jelentkezz be az étterembe! - mutatott Katil a lapkára, majd Kifar kezébe nyomott egy zacskó csillagot.
- Vegyél magadnak tisztességes öltözetet is. Mától segédtanár vagy az eszelősképzőben. Holnap reggel nyolckor itt kezdünk.
- Mi a kedvenc formagyakorlatod? - kérdezte Diman.
- A vámpírok enyelgése. - válaszolt Kifar rövid gondolkodás után.
- Rendben, holnap reggel bemutathatod a tanítványaimnak. - hallotta Kifar.
Diman már az ajtóból szólt vissza. - Ne álmodozz fiam, lemaradsz a reggeliről.
Az étteremben leült egy üres asztalhoz,s bár az elmúlt húsz év alatt hozzászokott, meglepetésére nem sokáig maradt egyedül. Eszelős hallgatók ültek le mellé, és elkezdték vallatni.
- Jó reggelt tanár Úr! Milyen tantárgyat tanít majd nekünk? - kérdezte az egyik kíváncsi leányzó, Ninetta.
- Igazán nem tudom. Gondolom, majd Katil, vagy Diman mester megmondja. Hiszen nem is értek semmihez!
A fiatalok felkapták a fejüket. - Nem ért semmihez? Akkor mit keres itt?
Aztán megnyugodtak, amikor meghallották a folytatást.
- Csak a harchoz!
- Az jó, nagyon jó. Ahhoz szeretnénk mi is érteni. - válaszolta az egyik fiú, Anthoan.
És mit választott bemutató formagyakorlatként? - szólalt meg ismét az előző lány. - Mert terjed a bemutató híre. Mindenki ott akar lenni Diman és Katil híres tanítványának bemutatóján.
- A vámpírok enyelgését. Az olyan kis finom kellemes formagyakorlat. - mondta Kifar. - Lehet, hogy valami nehezebbet kellett volna?- kérdezte őket.
- Hát Katil nekünk úgy tanította, hogy ha a mozgás alkalmazkodik a vámpírok mozgásához és az ütem mindig megfelelő, akkor könnyű. Bár szerinte, rajta és Dimanon kívül, kevesen vannak, akik elboldogulnak vele. - válaszolta az egyik felsőbb éves. - Akinél meg valami megbicsaklik, ott elszáll az egész bemutató.
- Képzelje tanár úr Katil és Diman lesznek az enyelgő vámpírok. - mondta örvendezve Erlen, - azt is mondták, hogy nem botokkal, hanem karddal mutatják be. Nem akarják megsérteni a tanár urat avval, hogy a könnyebb megoldást választanák.
Kifar még mindig nem volt biztos Katil és Diman szándékaiban. Sajnos édesapja, egyben mestere, soha nem tanította meg és soha nem beszélt neki arról, hogy pontosan mit is jelent az idővonal helyreállítás. Az idős mesterek viselkedése ugyan arra utalt, hogy talán édesapja helyébe kell lépnie. Tanulni és tanítani. Később tanítványokat fogadni, hogy szélesedjen a saját és ezáltal a két mester idővonala. Jelen helyzetben és az eltelt húsz év bizalmatlansága miatt nem tudta kizárni, hogy holnap reggel edzés közben szenved balesetet, azaz a mesterek az ő halálával állítják helyre idővonalukat.
Kifar a mai napot a formagyakorlat átgondolására, lelke kiürítésére és teste felkészítésére szánta. Minden étkezés után beült a templomterembe és a megfelelő imákat mormolta. Az imák között újra és újra átgondolta a „Vámpírok enyelgését“. Ilyenkor a padban ülve a megfelelő izmok apró mozgáskezdeményeket hajtottak végre. Az étkezések előtt könnyű edzést végzett. Nagyon figyelt arra, hogy testének fokozott igénybevétele helyett inkább kilazítsa ízületeit és izmait. Azt mindenesetre megfigyelte, hogy a Pomarin tanulói és tanárai majd mindannyian figyelemmel kísérik felkészülését. Egyedül Dimant és Katilt nem látta sehol.
Gron birodalom, Pomarin Egyesület, Lemalkán szerinti 3751, Angus hava harmadik dekád második nap hétfő reggel nyolc óra.
Kifart a reggel már a nagyteremben találta. Tegnap délután vásárolt vadonatúj kezeslábast, és cipőt hordott.
- Bármi is lesz, adjuk meg a módját! - gondolta.
A teremben a nézők száma egyre gyarapodott, s egy kihallgatott beszélgetésből rájött, hogy mindenki mennyire kíváncsi a formagyakorlatára.
- Hát te mit keresel itt? Ma te és Kopett vagytok az ügyeletesek.
- Az igazgató Úr engedélyezte, hogy mi is itt lehessünk. Úgy tartja, hogy ritka látvány lesz a mai. A törzsek ajtajai a mai reggel zárva maradnak.
Az ügyeletesek is a nézők közé ültek.
A tanulók szerettek volna valami újat, valami különlegeset látni. A tanárok, képzett eszelősök fel akarták mérni az új tanár kvalitásait.
Pontban nyolc órakor belépett Diman és Katil. Katil rövid beszédet tartott.
- Kedves tanulók, tanárok, eszelősök és felvigyázók! Az új tanár Kifar Gendalin Fokart bemutatja egyik kedvenc formagyakorlatát a vámpírok enyelgését. Diman mester és én fogunk neki segédkezni, hogy a formagyakorlat élő és könnyen megjegyezhető legyen.
Katil intett Kifarnak, aki felvette a nessor állapotot. Viszonylag gyorsan ment, csak pár percig tartott. Aztán Kifar kiment a terem közepére, a két mester elhelyezkedett körötte. Halotti csend ereszkedett a teremre. Aki birtokában volt a nessor állapotnak az vagy már korábban felvette, vagy most vette használatba.
Kifar kardjait sima mozdulattal vonta elő, és várta a vámpírok támadását. A vámpírok támadtak. Miként kinn az éjszakában, Katil és Diman vámpírként csak egy-egy kardot forgatott. A mesterek már támadás közben vették fel a nessor állapotot. A továbbiakban a három harcos már nessor állapotban csapott egymás felé kardjaikkal és tértek ki a csapások elől. Mindenki tudta, hogy bármelyik fél részéről egy apró megingás halálos balesetet okozhat. Kifar ráadásul egyszerre két felé figyelt. Katil és Diman, Kifar körül köröztek. Várták a megfelelő alkalmat, hogy miként a vámpírok, hátulról csapjanak le rá. A szúrások és suhintások szépen lassan váltak egyre gyorsabbá és veszélyesebbé, miközben Kifarnak a visszatámadásokra is figyelnie kellett. Nem engedhette meg magának, hogy a védekezésre összpontosítva elhanyagolja a támadásokat. Ennek egyik oka az volt, hogy a formagyakorlatot minden mozdulatával kellett végrehajtania, a másik, hogy a támadás adta lendületet kellett felhasználni a kitérések elősegítésére. Kifar két alkalommal érezte azt, hogy a mesterek, ha akarták volna, most megsebezhették volna. Katil a szúrást fogta egy kicsit rövidebbre, míg Diman kicsit változtatott annak irányán.
Szerencsére Kifar nem esett ki a ritmusból és hidegvérét megőrizve fejezték be a vámpírok enyelgését.
A két mester lekuporodott, Kifar pedig felemelt karddal állt mögöttük.
A tanárok és tanítványok megéljenezték a formagyakorlatot. Kevesen voltak azok, akik észrevették a két szükséges korrekciót, ám ők sem szóltak semmit. Tudták, hogy nekik még ennyire sem sikerült volna.
Diman állt fel és miközben jelzett néhány hallgatónak a következőket mondta.
- Kifar Gendalin Fokart tanárúr kezdetnek átveszi tőlünk a napi háromszori erősítő gyakorlatok vezetését. - mondta Diman hangosan.
- Holnaptól délelőttönként fél éven keresztül mélyhipnózisban átadjuk tudásunkat, hogy utána már te taníthasd a hallgatókat. - ajánlotta Katil csendesen Kifarnak.
Kifarnak ragyogott a szeme a boldogságtól. Egész élete során erre a megbecsülésre és közösségre vágyott.
