A kastély

– Mindjárt itt van Halloween, csináljunk valami különlegeset! – lelkendezett Linda barátnőm a telefonban.

– Kicsit félek a különleges ötleteidtől – próbáltam óvatosan fogalmazni, nehogy megsértődjön.

– Ugyan, ne légy ünneprontó, Mina! Mary egyből igent mondott, szóval nálad pattog a labda.

Láttam magam előtt az arcán elterülő kaján vigyort. Tudta, úgysem mondok nemet.

– Oké, legyen! És mire gondoltál pontosan? – féltem a választól.

– Meglátogatjuk Drakula kastélyát. – Olyan természetességgel mondta, mintha a sarki kávézóba ruccanánk át.

– Hogy mit csinálunk?!

– Elutazunk Erdélybe, és Halloween estéjén meglátogatjuk Drakula kastélyát. Ha igazak a legendák, tényleg ott élt és halt meg, akkor még most is ott kísérthet. Hát nem izgalmas?

– Őszintén? – lelki szemeim előtt megjelent a Bram Stoker-féle történet vérszívó szörnyetege, ami nem igazán töltött el lelkesedéssel. – Tudod, hogy én nem szeretem a horror sztorikat.

– Ne izgulj, végig együtt leszünk, nem eshet bántódásunk! Különben is, ez csak egy horror sztori, ahogy te fogalmaztál, egy kicsit véres mese. Na? – kihallottam hangjából a türelmetlenséget.

Nagyot sóhajtottam.

– Rendben, legyen!

– Tudtam, hogy a végén beadod a derekadat! – kacagott fel elégedetten. – Már le is foglaltam a repülőjegyeket.

– Úgy tűnik, túl jól ismersz.

– Ha jól emlékszem, egyszer azt mesélted, hogy van valami régi családi kötődésed Erdélyhez, és egy Elizabetát is emlegettél.

– Azt hiszem, anyai ágon rokonságban állunk vele.

– Így még különlegesebb lesz ez a kis kirándulás.