Felnézel az esti égboltra és a Hold módon vissza rád
szerző
Holdfény
Teljes mű / Kész
Felnézek a holdra, olyan fényesen ragyog, hogy bevilágítja az egész udvart. A fénylő korong mellett ott táncolnak a csillagok és a bárány felhők valami furcsa köntösbe öltöztetik. Fogalmam sincs, miért vonzza a tekintetetemet, de nem tudom levenni a szemem róla. Hideg van, enyhén borzongok és mégis ott állok a holdfényben és csak nézem és nézem folyamatosan, mígnem azt érzem, hogy elnyeli a pillantásomat.
Valahol messze, a föld egy másik pontján te is ugyanazt teszed, amit én. Téged is ugyanúgy hív és csalogat a látvány és te sem tudsz betelni vele és te sem tudsz választ adni a miértekre, csak azt tudod, hogy valami ismeretlen erő teszi egyértelművé számodra azt, hogy a következő percekben erre szánod az idődet.
Egy valami történik ebben a pillanatban. A tekintetünk a holdfényben forr össze és találkozik, hogy a fénylő hídon táncot járjunk és összefonódjunk egymásba. Innentől kezdve voltunk elválaszthatatlanok.
Kicsivel később egy nő és egy férfi találkozott egy pályaudvaron. A pályaudvar két távoli pontjáról érkeztek meg a középpontba és próbálták egymást kikerülni, sikertelenül. Semmit nem tudtak egymásról, csak egyvalamiben voltak biztosak. Fogalmuk sem volt arról, hogy honnan ismerik egymást, de mégis valami megmagyarázhatatlan módon vonzódtak egymáshoz.
Szerző további művei:
-
Regény novella
adi Via ferratan -
Regény novella
adi Éjszakai gondolat -
Regény novella
adi A tónál -
Vers
adi Fekete éjben