Televény A bábjátékos

Gron császárság, Pakoran megye Tirlubb járás Pomarin egyesületi terület, Lemalkán szerinti 3829, a Nagy Mocsárlázadás utáni negyvennegyedik év, Cupar hava első dekád negyedik nap öt óra tizenöt perc.

Adrielle Tindael Xandriel és Nita Berlegg Gomani az első gongszóra szinte kipattantak az ágyból. Már kilenc éve tartott a kiképzésük a Pomarin Egyesület álcája mögé rejtőző eszelős képző központban.
Végre eljött az ideje, hogy komoly gyakorlati tapasztalatot szerezzenek. Ma utaznak Gombolába a fővárosba, ahol ők hárman Jorugán ZeaoN Drafttal kísérni fogják a nyomozó hadnagyot, Perlak Kumefist Dogo-t. A hadnagy kapta meg a távérzetek által bábjátékosnak elnevezett gyilkos utáni nyomozást. Eddig bármelyik nyomozó került közel ahhoz , hogy leleplezze a bábjátékost, érthetetlen módon meghalt vagy eltűnt, s vele együtt tűnt el a nyomozati anyag is. A nyomozati anyagot lehetett pótolni, de az összefüggések megértéséhez idő kell. Természetesen a nyomozó helyén, vagy a holtteste mellett is ott volt valamelyik kesztyűbáb, a bábjátékos névjegye.
A Pomarin Egyesület eszelős felvigyázói és elöljárói nem igazán értették, miért pont hármukra esett a választás, de mivel a nyomozóhatóság név szerint őket, hármukat kérte, gyanították, hogy Negreff Belldonna Korr altábornagy keze van a dologban. Amióta az elhárítás vezetője lett, azóta a társadalmilag súlyos bűneseteknél százszázalékos lett a felderítési és elfogási arány, viszont gyakran mások számára érthetetlen volt, hogy mit miért csinál. Emiatt szakmai körökben egyesek bűvészként mások orákulumként emlegették.
A lányok már tegnap este összerakták a holmijukat, most mindketten lezuhanyoztak. A napi két zuhanyozás minden gron szokásává vált, és ha kevés idejük volt, inkább nem ettek, de a zuhanyozás nem maradhatott el. A törzsek már több ezer éve termelték a bőrbarát folyadékot, amivel lemoshatták magukról a nap folyamán összeszedett csírákat. Ez volt egészségük egyik megalapozója. Felöltöztek a kifejezetten erre a feladatra kapott ruháikba, s leszaladtak az étterem bejáratához.
Adrielle és Nita az étterem előtt várták a terem megnyitását és Jorugán érkezését. Sorra érkeztek az Egyesület éhes hallgatói, s nagy szemeket meresztettek a csinos lányokra. Csak egymás közt sutyorogtak, nem mertek szólni a lányokhoz, mivel mindketten vasvilla tekintetet mersztettek rájuk. A fiúk később azért mindent kibeszéltek, s még egy párbaj is volt, hogy Adrielle vagy Nita volt-e a szebb.
- Sziasztok! - mondta Jorugán, a nagyajtó nyitásának zörejével egyszerre, ezért a lányok csak barátságosan intettek neki, s a többi várakozóval együtt bementek az étterembe. A különféle teák, gyümölcslevek illata, a sült és pácolt húsok illatával keveredve rendkívül étvágygerjesztő volt. Természetesen reggelente frissensült ételt nem kínáltak, de az előző nap megsütött húsokat sikerült kellemesen felmelegíteni. Az itteni kenyérnek kifejezetten jó íze volt. A csészék és tányérok kopogása így a kilencedik évben már annyira otthonosan hangzott. Természetesen itt is mint a legtöbb helyen fa étkészleteket és evőeszközöket használtak. A drága cserép és üvegedények megmaradtak a gazdag háztartások kiváltságának.
A többiek leginkább csak éhesek voltak, de nekik hármuknak el kellett érniük a reggeli gombolai vonatot. A menetrend szerinti ideje fél hétkor volt, ami azt jelentette, hogy hat huszonöt és hat harmincöt között érkezik.
Nekik pedig még ki kellett biciklizni a főútig is. A vonat még tegnap reggel indult a határ közeli Livernumból, s estétől a közeli Rebergben tartott éjszakai pihenőt. Ha a vonat előttük húz el, már nem lesz esélyük utolérni. Azt minden gyerek tudta, hogy a vonat legalább tíz percenttel gyorsabban halad, mint az egyéni kerékpárosok. A legokosabb elölről csatlakozni. Tíz perc alatt magukba tömték a reggelit, megitták a csegerlevet, és már mentek is a kerékpár tárolóhoz.
A császárságban viszonylag új keletű vívmány volt, hogy a császár állami tulajdonba vette a kerékpárok jelentős részét. Nem volt kötelező eladni, de akinek volt esze az eladta, mivel bevezették a kerékpárok ingyenes kölcsönzését. Természetesen kellett hozzá az azonosító kártya is. A bűnözők és egyéb titokban mesterkedők inkább a saját biciklijeiket használták, hogy ne legyenek nyomon követhetőek. Ez persze csak a látszat volt, hiszen ha egy állami szervezet utána akart nézni valakinek, aki saját kerékpárt használt, annak a kerékpárját is nyomon lehetett követni. Az ingyenes használat a közlekedő és kis szállító kerékpárokra vonatkozott, a nehéz szállítók, a limuzinok és a drága egyedi kerékpárok magántulajdonban maradtak. A tudósok szerint a kerékpár kölcsönző megalapításától új korszak vette kezdetét. A neve a „mobilitás korszaka“ lett.
Időben voltak, ezért nem kellett sietniük. Útközben megálltak öt percre, s gyorsan kifestették magukat a lányok. Az iskolában még nem akarták,
- Nem kell mindenkinek mindent tudni!
De Gombolába már így kellett érkezniük. Ráadásul az utazás által egy kissé megviselten.
A kerékpárutat a nem túl gyakori használat miatt csupán egy sávosra készítették. Valójában pont azt akarták elérni, hogy ne is kerékpározzanak erre mindenféle kíváncsi emberek. Igaz, jó széles volt, így szembe forgalom esetén sem kellett leszállni, hogy elengedje az ember a szembejövőt.
A nap még alacsonyan járt, az összes levél lapjával állt a nap felé, hogy a legkisebb fénymorzsát is felszívják. Ilyenkor még egy-egy vámpírra is lehetett számítani, bár a beoltást már nem próbálták meg, csak ijesztgetésnek voltak jók. A rembek és reznekek még a legfelső ágemeleteken zümmögtek, élvezték a meleget. Néha kerregést, visítást és üvöltést is lehetett hallani. A kerregés és visítás a lombkorona különböző részeiről érkezett, forrásuk a növényevő kerregek és rokonaik a gyümölcsevő tunták voltak. Az üvöltés, dörmögés és hasonló mély és erős zajok a mélymocsárból érkeztek.
A főútra kiérve elindultak Gombola irányába, s felváltva figyeltek hátrafelé. Nita rövidesen meglátta a közeledő vonatot, szólt a többieknek, és karemeléssel jelezték csatlakozási szándékukat.
A vonatfelelős megütötte a harangot, jelezve, hogy észrevette szándékukat. Egyesével, egymás után csatlakoztak a vonatra, majd elhelyezkedtek. Jorugán és Adrielle az első sorban, Nita és az eddig elől lévő középkorú férfi a második sorban helyezkedett el, a vonatfelelős viszont előbbre jött megtartva a harmadik sor baloldalán lévő helyét. Az ő feladata volt előrefelé figyelni, az úton tekergőket harangszóval elriasztani, vagy csatlakozásra bírni, és jelezni az első sornak az útakadályok feltűnését.
Amióta vándorfamesterek járták az utakat, azóta a fákkal nem volt gond, maximum egy-egy kóbor állat fordult elő. Ezek, megpillantva a feléjük száguldó vonatot, mindig időben odébbálltak. Egy időben a trinuk még megpróbáltak vadászni a vonatra is. de az első sor gyémántpengéi örökre elvették a kedvüket a vonat megtámadásától. A helyközi közlekedésben egyedül utazókat azért továbbra is megtámadták, és néha sikerrel is jártak.
Olykor előfordult, hogy valamelyik településen, amin áthaladtak nem adták meg a vonatnak az elsőbbséget. A szabályok értelmében ilyenkor sem kellett megállni. Természetesen a vonatnál igen hosszú fékútra lehetett számítani hirtelen felmerülő probléma esetén.
A kerékpárok rugalmassága miatt, hiszen élő fából készültek, a vonat minden esetben ellökte maga elől a keresztező biciklit. Többnyire a figyelmetlen ember a mélymocsárban végezte. A jegykezelő írt egy feljegyzést és vagy odaadta a vonattal utazó postásnak, vagy ha ilyen nem volt, bedobta az útszélén lévő első nagyobb település postahálójába. A hatóságok majd intézkednek. A szerencsétlenül járt kerékpáros haláleseteket balesetként, vagy öngyilkosságként könyvelték el.
Félúton Gombola felé érkezett a pénztáros, s mindhárman a Rebergi Korvand Parokent hadiiskolától Gomboláig kértek jegyet. A pénztáros furcsállkodva nézett rájuk, majd látva eltökéltségüket,
- Nekem aztán mindegy, de így drágább lesz.- mondta és kiadta a jegyeket. Gombolában gyorsan oszolni kezdett a társaság, s őket is időben figyelmeztette a pénztáros, hogy ideje lekapcsolódni,
-Az ott már a Pekarin körút.-
A körúton rákapcsolódtak egy nekik megfelelő irányba tartó, folyton változó csapatra, majd a Központi Nyomozóiroda előtt végleg lecsatlakoztak. Kerékpárjaikat a törzstől messzebb egy törzscsoport közös tárolójába tették, rácsatlakozva a fára, amelyik ellátja a karbantartást is.
- Íme a híres Nyomozóiroda - mutatta Jorugán, majd a központi törzs kapuja felé vették útjukat.
Menet közben megláttak egy mozgó büfét és mindhármuknak megkordult a gyomra. Jorugán leintette az árust, aki egy közeli parkolóban várta be vendégeit. Az árus által adott nedves törlővel arcukat és kezüket megtörölték, majd a fickó eltette azt a büfékocsi egyik fakkjába. Otthon majd a fa kitisztítja és másnap újra használható. A higiéniára a gronok nagy hangsúlyt fektettek, s ha valaki nem tartotta be azt kiközösítették. Aki viszont másokat veszélyeztetett az mehetett átnevelésre. A fiatalok megkóstolták az árus által kínált összes ételféleséget, és ittak utána egy pohár gyümölcslevet is.

Mielőtt elindultak volna a küldetésre, komoly eligazításban volt részük. Ahhoz, hogy meséjük mindenben megállja a helyét több tréner tartott nekik felkészülési mélyhipnózis oktatást. A háttér történet szerint ők hárman most végezték el a Korvand Parokent hadiiskolát. Meglepően éles képeket sikerült rögzíteniük a hadiiskoláról és az ottani viselt dolgaikról.
Adrielle és Nita egy tengeren túl kereskedő család oldalági rokonai, komoly évjáradékkal. Egyelőre nem tudják, hogy mit is szeretnének az életben, de a harcos hivatás tetszik nekik. Még nem igazán tudják, hogy annak melyik ágát válasszák, de mivel Jorugán a barátjuk, ha lehet mindenhová együtt mennek.
Jorugán pedig a ZeaoN főnemesi család sarja. Ő, a nagyapja óhajára lépett nyomozói pályára. Fiatalok és szeretnek bulizni, minden érdekeset kipróbálnak. Az elmúlt évi szünidőben a Paragalkini szállodákat és mulatókat derítették fel. Mindhárman könnyedén sorolták fel és némelyiket pontosan be is tudták mutatni a meglátogatott lebujoknak.
Gondos felkészítőik arra is vigyáztak, hogy ne ugyanazokat a képeket és kliséket rögzítsék mindhárman. Egyikük inkább az egyik, másikuk inkább a másik bárra emlékezett, de volt egy hely az Arany Kagyló, ami kedvenc helyük lévén mindnyájukban tökéletesen rögzült, bár itt sem ugyanazon emlékeket kapták.
Mindent meg kellett tenni a tökéletes fedésért, hiszen megbízóik azt gyanították, hogy a bábjátékos egy magas rangú nyomozó a Központi Nyomozóirodánál. Most épp ide kaptak gyakornoki megbízást Jorugán nagyapja révén, aki a Rendészeti Minisztérium Szervezett Bűnözés Elleni Alosztályán államtitkár.

Amikor az elhárítás vezetője Negreff Belldonna Korr altábornagy egy munkavacsora kapcsán megkérte Jorugán nagyapját, hogy szerezzen a három fiatalnak gyakornoki munkát a megfelelő helyen, Portius ZeaoN Tirlett rendkívül készséges és titokban igen büszke is volt, hogy unokája már az eszelősképzés közben ilyen fontos megbízatáshoz jut.
- Tudom, hogy az Ön útjai, akárcsak Istené, kifürkészhetetlenek, s mivel az unokámat ismerem, ezért inkább a két társáról érdeklődnék. Ők mit tudnak hozzátenni a küldetés sikeréhez? - kérdezte az államtitkár.
- Nyugodjon meg Uram. Nélkülük jóval kétségesebb lenne az akció. Annyit elárulhatok, azért esett rájuk a választás, mert az unokájával tökéletes csapatot alkotnak. Amellett mindketten önfeláldozók, és halálig megbízhatóak. Ha minden jól alakul, sokra vihetik.
Még jó darabig beszélgettek, s mivel mindketten tudták, hogy azonos oldalon állnak, megállapodtak az egy hónap múlva tartandó újabb közös vacsora időpontjáról.

A lányok gyorsan rendbe szedték az arcukat, majd elindultak. A Központi Nyomozóiroda ajtaján Jorugán lépett be először. Mint Adrielle mondani szokta,
- Téged verjenek kupán, a te fejed keményebb!
Odamentek a központi pulthoz, mint afféle nagymenő fiatalok, s Jorugán közölte.
- Tisztelt Uram! Gyakornokok lennénk egy bizonyos Perlak Kumefist Dogo különleges nyomozó mellett.
- Kérem a papírokat! - mondta az ügyeletes. A fiatalok kinézete alapján nem várta az udvarias modort, ezért a hangja a kezdeti ércességből a mondat végére egészen ellágyult. Nita még rá is kacsintott, amitől viszont zavarba jött, s Adrielle által átadott iratokba mélyedt.
- Rendben van. Itt vannak a karperecek, amiket a törzsben viselniük kell. - nyújtotta oda a holmikat.
- Az ajtón nem tudnak kimenni, ha nem adják le. Kérem először a hét plusz háromban, Tirefitt Call Dinero századosnál jelentkezzenek. Azt mondta, hogy szívesen beszélgetne önökkel, mivel ő is a Korvand Parokent hadiiskolában végzett alig néhány éve. A lift arra van. - mutatott bal kéz felé.
Azt már nem tette hozzá, hogy a karperecek nem is engedik más emeletre menni őket, mint amihez joguk van, s amellett nyomkövetőként is működnek.
A fiatalok felmentek a lifttel a hetedik emeletre és megálltak a hármas szám előtt. Bekopogtak, majd a „Tessék“ hang hallatán egymás után besorjáztak a szobába. Az ablaknál álló férfi kérdőn nézett rájuk, ezért Nita elismételte, amit Jorugán mondott lenn, s kiegészítette az ügyeletes szavaival. Mivel a Tirefitt női és férfi keresztnév is volt, nem voltak benne biztosak, hogy jó helyen járnak-e. A férfi viszont odament a szobából nyíló egyik ajtóhoz, bekopogott, majd benyitott és beszólt.
- Főnök itt vannak a gyakornokok.
- Köszönöm Carlon! Küld be őket! - hallatszott egy női hang, s a férfi intésére bementek a százados szobájába.
A százados inkább középkorú, semmint fiatal nő, hellyel kínálta őket, ami csupán egy intés volt, közben szó nélkül tanulmányozta az elfogódottságtól esetlen gyakornokokat. A látvánnyal elégedett lehetett, mivel elmosolyodott, s az immár a kanapén elhelyezkedett fiatalokat itallal kínálta.
- Bor, párlat, pálinka? -
- Igen. Ebben a sorrendben. - bohóckodott Adrielle, de közben mosolygott mint egy jóllakott tinédzser, majd rögtön hozzátette,
- Csak vicceltem. Sajnos ZeaoN államtitkár Úrnak ígéretet tettünk, hogy ha bejuttat valahova gyakornoknak, akkor a gyakornoki idő alatt semmi szesz. Pontosan a Paragalkini kirándulás miatt késtük le a rendes jelentkezési procedúrát. Igaz lányok? - s, Jorugánra kacsintott.
A százados áttanulmányozta az iratokat, s mivel már reggel utána nézetett egyik régebbi ismerősével, már tudta miről van szó. Az államtitkárnak valóban van egy unokája, aki valamelyik harci iskolában tanul, csak túl sok vele a gond, ezért az öreg megfenyegette, hogy a gyakornoki állást el kell vállalnia. A fiú kikötése csupán az volt, hogy az általa bűnbe csábított lányokkal együtt végezhesse a képzést. Perlak Kumefist Dogo-t az öreg választotta ki, mielőtt a Bábjátékos ügy egyáltalán elindult volna, s most már nem volt hajlandó meghátrálni.
Tirefitt százados hosszan vallatta a fiatalokat a Korvand Parokent hadiiskolában végzett tanulmányaikról, az ebédlő kinézetéről. Itt megemlítette, hogy
- A bejárati ajtó bal oldalán vannak az ételek.
Nita viszont nyomban közbeszólt.
- Nem. Az ajtóval szemben.
- Hát az én időmben még a bal oldalon voltak.
- Képtelenség asszonyom. - mondta Jorugán és Adrielle is beleszólt.
- Úgy tudom, hogy legalább huszonöt éve a szembefalon vannak. Talán összetéveszti valamelyik másik iskola éttermével?
A százados még óvatosan tapogatózott, majd a rengeteg részleteiben is helyes, ráadásul egymást kiegészítő, átfedő válasz hatására úgy tűnt teljesen megnyugodott.
Nita és Adrielle vidáman mesélte az érdekesebb történeteket, Jorugán meg kontrázott, olykor új történetet dobva be. Végül a Paragalkini kalandjaikat kezdték mesélni, de Tirefitt százados már megelégelte a dolgot ezért elbúcsúzott tőlük és elirányította őket Perlak hadnagy kettő pluszon lévő irodájába.
Amint a gyakornokok kitették a lábukat a százados titkára bement a főnök szobájába, leült vele szemben és rákérdezett.
- Mond kedvesem, most már megnyugodtál? A gyakornokokkal nem lesz semmi dolgunk. Úgy tűnik valóban azok, akiknek mondják magukat.
- Egyáltalán nem vagyok nyugtalan. Csak nem szeretném, hogy a nyomozást bármi hátráltassa, vagy kisiklassa. Legszívesebben lemondtam volna ezt az egész gyakornoki bohóckodást!
- Tudod, hogy az előmeneteled szempontjából nem szerencsés az államtitkár óhaját figyelmen kívül hagyni. - mondta Carlon és megsimogatta a százados kezét.
- Tudom, tudom. - jött a válasz, majd a százados újra annak a papírnak a tanulmányozásába kezdett, amit a fiatalok érkezése előtt nézegetett.
Tirefitt mellett a másik gyanúsított Perlak hadnagy volt. Emiatt előtte is meg kellett játszani a lezser, ámde érdeklődő tanoncot. Nem volt más feladatuk, csupán nyüzsögniük kellett, egészen addig, amíg a hadnagy meg nem oldja a feladatot, s kísérni őt mindenhova, hogy megvédjék az életét, ha úgy adódik.
Egyiküknek ilyenkor rejtett nessor állapotban kellett lennie, hogy csak akkor hulljon le az álarcuk, amikor szükséges. A nessor állapotban könnyű felmérni, hogy egy támadás valódi vagy színlelt, és még idő is van közbeavatkozni, ha a hadnagy nem tudná kivédeni a támadást. A másik lehetőség, hogy a hadnagy a bábjátékos, akkor viszont nekik kell lebuktatni őt.
Mint három kis deko csörtettek be a hadnagy irodájába és az ott üldögélő fiatal férfit lelkesen üdvözölték.
- Szia Perlak! Képzeld mi vagyunk a gyakornokaid!
Perlak felnézett, nyögött valami olyat, hogy
- Jaj ne!! - aztán erőt vett magán és bemutatkozott. Megpróbálta a társaságot kissé eltávolítani magától, de minden ilyen próbálkozást Jorugán azzal hárított, hogy
- Így nem tudunk tőled tanulni. Te jó ég mit fog szólni ehhez a nagyapám!
A harmadik próbálkozás után Perlak hadnagy feladta és elkezdte bevonni őket a nyomozásba. Azt észre sem vette, hogy felváltva figyel rá valamelyikük, a másik kicsit távolabbról, hogy a mélázó harmadikat is szemmel tarthassa.
A fiatalok a nap végén viháncolva vonultak el az egyik közeli lakásba, miután megbizonyosodtak arról, hogy Perlak sértetlenül hazaért. Jorugán vidáman lóbálta a lakáskulcsot, melyet még az eligazításkor megkaptak.
- Lehet, hogy ez lesz a lakásom, amikor végzek. - vigyorgott.
- Jó neked. - mondta Nita. - Mi aláírtunk négy évet a perteli apátság testőrségénél. Muszáj volt, különben nem tudtunk volna megélni. Az ösztöndíj nélkülözhetetlen volt.
- Lehet, hogy az elhárítás ki tudna titeket váltani. - vélte Jorugán.
- Köszi, de nem. Amit vállaltunk betartjuk, ha beledöglünk is. - mondta Adrielle és Nita egyetértett.
- Meg aztán ki tudja mi mire jó. - reménykedtek a lányok.

A lakás felé mentükben betértek az útba eső napsütödéshez és mindenféle fogukra való falatokat vásároltak. A kaland összes költségét a császárság állta, és megtiltották nekik a garasoskodást.
- Ki tudja ki, mikor és miért figyel titeket. Mindhárman kőgazdagok vagytok, úgy is kell élnetek.

Azt tervezték, hogy reggel, munkába menet még betérnek ide, s alaposan bereggeliznek.
A lakás két szobáját vették igénybe, a két lány az egyikben, Jorugán a másikban. Tusolás után leültek egy kicsit beszélgetni, megvacsoráztak, s közben szóba került az előző évi gyakorlat is. Jorugán akkor még legjobb barátjával Nirennoval őrjáratozott egy távoli járásban. Ügyesen fenntartották a rendet, apró cseprő lopásokat, verekedéseket derítettek fel és pénzbüntetést szabtak ki az elkövetőkre. Nirenno minden előzetes tünet nélkül kapott súlyos tüdőgyulladást majd halt meg a közeli kórházban. Az orvos szerint nem fertőző betegség volt, így számára is érthetetlen volt a betegség és a hirtelen halál. Jorugant azóta is felizgatta az ügy és megfogadta, hogy az első hosszabb szabadsága alatt utánanéz a dolognak.
Nita szívesen mesélte el nagy vonalakban, amint összecsaptak egy gyantaszívó bandával, és végül le is verték őket.
- Harminc gyantaszívót! Mi ketten! Azért az már valami!
- No meg a buem tea. Ott reggelente azt ittuk és mostanában valahányszor hozzájutunk, mindig a Lakreasme kertészet jut az eszembe. A sok harc ellenére az ott a béke szigete volt.- mondta Adrie.
- Kár, hogy azt a titokzatos házaspárt már nem találtuk a Pomarinban, végül is az általuk megváltoztatott kiképzésnek köszönhetjük az életünket!- folytatta Nita a gondolamenetet.
Hamarosan le is feküdtek és a nessor állapot fenntartása okozta fáradtság miatt azonnal elaludtak.

Gron császárság, Gombola világváros Lemalkán szerinti 3829, a Nagy Mocsárlázadás utáni negyvennegyedik év, Cupar hava első dekád ötödik nap hat óra tizenöt perc.

Reggel negyed hétkor Nita már letusolva a társalgó nagy tükre előtt festette magát a fiatal bulizós nők kinézetére. Eddig nem nagyon volt módjuk arra, hogy nem hogy bulizzanak, de akár csak magukat bulisnak festő nőket lássanak. Szerencsére a kiképzés erre is kitért. Nitának csak fel kellett idéznie a mélyhipnózis ide vonatkozó részeit és úgy festette magát, mintha mindig is ezt csinálta volna.
Adrielle is túl volt már a tusoláson, s a fürdőszoba tükörben mesterkedett az arcán.
- Szerencse, hogy a szájfeltöltésről sikerült lebeszélnünk a trénert. Képzeld egész életünkben szurkáltathatnánk a szánkat.
- Én aztán soha! - válaszolta Nita komolyan.
- De hát akkor olyan leffentyűs szád lesz mint a kerregnek. - bosszantotta Adrielle tovább.
- Úgy értem, hogy soha nem hagytam volna! - zárta rövidre a beszélgetést Nita kissé mérgesen.
Adrielle már befejezte a szépítkezésnek nevezett művészeti mutatványt, s közelebb jött.
- Akkor pedig Jorugán jöhetett volna Arminiellel és Timperével. - ábrándozott.
Szerencsére már Nita is befejezte a szépítkezést, mert amint Adrielle kimondta, mindketten elkezdtek nevetni. A két megnevezett lány ugyanis kifejezetten személyi testőrnek készült és a birkózás volt a specialitásuk. Az alkatuk is ahhoz idomult. Behemótok voltak.
Jorugán lépett be még köntösben, de már felfrissülve, s vidáman kérdezte Adriellet, hogy mi a kacagás oka. Nita tért hamarabb magához és még mindig nevetve mesélte el a dolgot. Jorugán is belegondolt, majd rázta a fejét, mint aki egy pimasz rembet próbál meg elhessegetni.
- Szerintem ez egyáltalán nem vicces. - kissé megborzongott, majd ment vissza a szobájába felöltözni.
- Arminiel és Timpere. Hogy jut ilyesmi az eszükbe? Naná! Majd két behemóttal az oldalamon el tudom adni magam vidám fiatalnak!

A reggelit ezúttal mégsem a napsütödében, hanem a körúti „Bulis cuki“ nevezetű felkapott cukrászdában ették meg, majd igyekeztek Perlak hadnagy előtt beérni az irodába. Mire Perlak megérkezett ők már jó pár nyomozati anyagot átnéztek. Perlakra, mint bábjátékosra nem utalt semmi.
Aznap délelőtt hagyták, hogy Perlak nyugodtan dolgozzon. Egymást váltva figyeltek, és segítették a munkáját. Perlak időnként kikérte a véleményüket, hogy ez és ez a gondolatmenete mennyire megalapozott. Aki épp nem volt nessor állapotban az segített is neki, ahogy tudott.
Délben meghívták Perlakot a közeli divatos luxusétterembe a „Pepita Klánba“. Mindenféle finomságot lehetett kóstolni,s Perlak ki is használta a lehetőséget. Lololot rendelt, s a sárga-fekete csíkos élő férgeket a fiatalok legnagyobb ámulatára mind meg is ette.
- Idegerősítő - mondta evés közben. Jorugán és a lányok egy háromszemélyes Pepita tálat rendeltek, miután kivallatták a pincért a tartalmáról. Szerencsére semmi különleges csemegét nem tartalmazott, csupán az elkészítés módja és a felhasznált alapanyagok minősége miatt nagyon finom volt minden. Miután a gyümölcslevét is megitta mindenki, s Adrielle is lenyelte az utolsó falatot, mentek vissza dolgozni.
Perlak úgy érezte a fiatalok nagyon jó hatással vannak rá, jóval gyorsabban halad mint korábban. Egyik alkalommal , amikor megint megkérdezte, ezúttal Jorugánt, okfejtésének helyességéről és Jorugán egyetértően bólintott, Adrielle, aki épp nessor állapotban volt, közbeszólt.
- Itt valami nem stimmel. Hogyan lehetne egyszerre két helyen?
A hadnagy elgondolkodott. Aztán vadul keresni kezdett az iratok között. Jorugán megbökte Nitát, aki egy kicsit távolabb ment, majd a nessor állapotot elhagyó Adrielle helyére ült, átvette annak szerepét. Most Adrielle ült Perlak mellé és Jorugán tartotta szemmel a lányokat. Tudta, hogy Adrielle két nessor állapot történéseit rakta egymás mellé, s talált valami döntő nyomot.
A hadnagy előhalászott egy másik papírt, majd azt mondta.
- Most megvagy kicsikém!
- Lassan haza kéne mennünk. Rövidesen a vámpírok miatt már nem tudunk - szólt Nita, hogy az újra elmélázó Perlakot felserkentse.
- Menjetek csak, én meg elfogom a bitangot.
- Ugye nem hiszed, hogy a legjobb buliból kimaradunk? Mi is megyünk! - erőszakoskodott Jorugán, s Perlak beletörődött. Nem akarta még egyszer hallani, hogy mit szól majd ehhez a nagyapám!
- Rendben, de maradjatok mögöttem, veszélyes lehet.
Lifttel lementek a bejárathoz, mint Perlak mondta, megtudni, hogy itt van-e még a bábjátékos. Amint leértek látták, hogy egy férfi félúton van a kapu felé. Perlak elkiáltotta magát.
- Carlon Pebb Rebellin letartóztatom többrendbeli gyilkosságért, kesztyűbábok szanaszét hagyásáért, és mert hátráltatott a munkámban!
- Igazi távérzetbe illő letartóztatás - gondolta Perlak, ám a piszok századosi titkár, ahelyett, hogy megadta volna magát menekülni kezdett.
Carlon az első hangra hátrafordult és kész volt mind az öt ott lévőt megölni. Perlak a legveszélyesebb, ő lesz az első. Aztán az ügyeletes. A fiatalok biztos menekülni fognak, őket majd úgy kell levadászni. Ám valami megváltozott. A három fiatal, mintha megnőtt, megerősödött volna, hiszen ezek nem is olyan fiatalok, mint ahogy elsőre tűntek. Akikre azt mondta nem lesz velük dolgunk, most valahogy máshogy néztek ki.
Aztán beugrott.
- Eszelősök! Három rohadék eszelős! Ki kell mennem innen! Már alkonyodik talán sikerül eltűnnöm. A vámpírok miatt nem követhetnek.
- Nem csúszhat ki a kezünkből - harsogta Perlak, aki az előző drámai alakítása miatt hátramaradt.
Adrielle volt a legfürgébb, és az agya is vágott mint a beretva. Mielőtt Carlon kinyithatta volna az ajtót hirtelen odacsúszott a bejárat elé. Az ajtó érzékelte a karperecet és a férfi rángatására sem nyílt ki. Carlon felmérve a helyzetet, látva, hogy Jorugán és Nita kardot ránt, s az ügyeletesnek dobják karkötőiket hirtelen elkapta Adrielle karját, magához ölelte a lányt, majd a lány elernyedő testét a fiatalok felé lökte. Nita kapta el Adriellet, s mire óvatosan lefektette a földre a küzdelemnek vége volt.
Carlon feltépte az ajtót, s kiugrott, de a szeme sarkából látta Jorugán támadó csusszanását. Azonnal kardtávolságba ért, s a felemelkedő karddal sujtásra készült.
- Csak egy érintés és elszökhetek.
A kezeit érintésre emelő Carlont Jorugán egy csapással vágta ketté. A férfi a kinti járda sárkánybőrrel fedett részére esett.
Nita vette észre a halott férfi szájából előbújó majd alkarnyi férget.
- Mi a nyavalya ez! - undorodott Nita, s ösztönösen taposta a puha férget a járda sárkánybőrébe. Az még megpróbálta megharapni, de a divatos magas szárú Lefgener cipőn erősebb fogak sem tudnak áthatolni.
Perlak a kardjával piszkálta meg a féreg maradványait.
- Ez egy kewker, az meg ott a hordozó. - mondta, s Carlon holttestére mutatott.
- A barátotok is meg fog halni. - nézett Adriellere.
- A vámpírok már elindultak, ellenméreg meg ha jól tudom csak az Elhárítás kórházában van, nappal, kerékpárral is fél óra. Mire eltakarodnak már késő lesz.
Jorugán összenézett Nitával.
- Megmentjük? Megmentjük!
- Perlak a testet és a kewkert vigyétek biztos helyre, mi Nitával elvisszük a kórházba Adriellet.
- Megtiltom! - sápadt el Perlak.
- Mit szól a nagyapád, ha vámpírcsemege lesz belőletek?
- A parancsnokságot átveszem. - harsant fel Jorugán.
- Jorugán ZeaoN Draft és Nita Berlegg Gomani elsőosztályú eszelősök a kewker áldozatát, Adrielle Tindael Xandriel elsőosztályú eszelőst kórházba szállítják!
Perlakot megdöbbentette, hogy három eszelőssel dolgozott együtt, de mivel az álca lehullt már láthatóvá is vált valódi énjük. Gyorsan rajzolt egy térképet, és Nitának magyarázta, hogy mi mit jelent, mikor merre kell menni. Nita további rajzokat készített a térképre. Jorugán összeállította a járművet. Két triciklit kapcsolt össze, az elsőbe fénycsigákat rögzített fényszóróként, hogy Nita megfelelően lássa az utat. Nem akaródzott neki, hogy a mélymocsárban landoljanak.
A másodikba puha takarókra, amit az ügyeletes szedett le a benti pamlagokról, finoman befektette Adrielle-t, aki lázas lehetett, hiszen csupa izzadtság volt az arca. Indulás előtt elkezdtek valami furcsa monoton, hullámzóan ívelgető dalt énekelni.
Az ügyeletes sok távérzetet nézhetett, mivel odasúgta Perlaknak.
- Az eszelősök nessor dala. Segíti a koncentrációt.
Az egyik kardjukat készenlétbe helyezték, s felszálltak a triciklikre. Nita ült előre. Az ő dolga lesz a szemből támadó vámpírok kiiktatása, és a kórházhoz vezető út megtalálása. Jorugán mindnyájukat fogja védeni és a megfelelő tolóerőt szolgáltatja.
Perlak és az ügyeletes bentről nézte az indulást, Jorugán még visszaszólt.
- Te jó ég, mit szólna a nagyapám, ha az egyik bajtársamat cserben hagynám! - s Perlakra kacsintott.
Perlak a nyakában függő gyémántfa keresztet megcsókolva mondta.
- Isten velük van. Időben ott lesznek.
Az éjszakai rohanásból később csak annyira emlékeztek, hogy Nita tizenkettő Jorugán tizenöt vámpírt vágott ketté. A kórház bejáratánál leugrottak, Jorugán őrködött, míg Nita hangosan verte az ajtót. Az ajtó szinte azonnal kinyílt, Adrielle-t egy gurulóágyon szállították el a mérgezések osztályára.
- Kewker - mondta Nita, s az orvos már készítette is elő a megfelelő injekciót.
- Két óra és kiderül. Mikor kapta el?
-Alig egy órája. - válaszolta Nita.
- Akkor nem lesz semmi baj. A rehabilitáció viszont hosszú lesz.
A további nyomozás kiderítette Tirefitt századosról, hogy nem bűntárs csupán áldozat volt, s a kewker tervei szerint a következő generáció egyik hordozója lett volna. A továbbiakban Cerlub kisváros rendőrfőnökeként élte immár nyugalmas életét.

Gron császárság, Pakoran megye Tirlubb járás Pomarin egyesületi terület, Lemalkán szerinti 3829, a Nagy Mocsárlázadás utáni negyvennegyedik év, Cargill hava első dekád nyolcadik nap hat óra tizenöt perc.

Jorugán nem tudta tovább halasztani az utolsó vizsgáit. Az elhárítás bejelentette igényét és egy komoly gazdasági bűncselekmény leleplezéséhez kellett valaki, aki beépül. Jorugán utolsó határidőként Cargill hava második dekád második napját kapta. Tudta, hogy muszáj lesz jelentkeznie. A császárság szolgálata mindenekelőtt. A családi jelmondat már gyermekkorában beférkőzött a bőre alá. Mostanra a vérévé vált. Nem tudja megvárni Adrielle felépülését, hogy együtt tegyék le az utolsó vizsgát.
A mai napra az eszelősképző Jorugán kvalitásainak megfelelő vizsgapályát épített. Általában bottal támadó bábuk voltak a vizsgázók ellenfelei, de most a bábuk tövispuskát kaptak. Jorugán egyedül vizsgázott, ezért nem kellet minden mozdulatát összehangolni a párjával. A bábuk tövispuskái és a fordítók használata minden figyelmét lekötötte. A férfi megfelelő tempóban haladt végig a pályán, s a kilőtt töviseket minden alkalommal a megfelelő helyre küldte vissza a két koronggal.
A misztikus, leginkább távérzetekben szereplő eszközök két egymástól független, ám egymástól két méternél messzebb semmiféle módon el nem távolítható korongnak az volt a tulajdonsága, hogy a belé csapódó tárgy semmilyen hatással nem volt rá, és amilyen szög alatt és sebességgel az egyik korongba behatolt egy tárgy, olyan szögben és sebességgel távozott a másikon.
A pályát sikerült tökéletesen teljesíteni és az utolsó bábú sem fogott ki rajta. Ezt a technikusok elfelejtették átállítani, ezért közvetlen közelről ugrott elő rejtekéből és csapott le Jorugánra. A férfi kitért a csapás elől és a korongokat kímélve rúgta fejbe a bábút, ami az ütés hatására visszacsusszant a helyére. A fellógatott kiwegg testét egy gyors kardcsapással választotta el a fejétől, közben baljába fogva a fordítókat.
A kizárólag tanárokból álló nézőközönség megtapsolta Jorugánt. Jorugán letette az utolsó vizsgáját is.

Gron császárság, Pakoran megye Tirlubb járás Pomarin egyesületi terület, Lemalkán szerinti 3829, a Nagy Mocsárlázadás utáni negyvennegyedik év, Cargill hava második dekád második nap tíz óra tizenöt perc.

Nita és Jorugán elkerékpároztak a főútig és várták, hogy Adrielle megérkezzen. Legutóbbi levele szerint, ma kiengedik a kórházból, s a betegszállítók hozzák a Pomarinba.
- A transzport amivel jönnek mindjárt itt van. - mondta Nita.
- Igen én már látom is.
A vonatról egy betegszállító limuzin csatlakozott le, majd fordult rá a bekötő útra. A betegszállítók gyorsan rájöttek, hogy túl keskeny az út, s míg azon tanakodtak, hogyan tudnák átalakítani a szerelvényt, hogy legalább a központi törzsig el tudják vinni a beteget, Jorugán és Nita üdvözölték Adriellet.
Amit láttak, attól összeszorult a szívük. A mindig vidám, mozgékony Adrielle fáradtan, bágyadtan feküdt az ágyon, beszélni is csak halkan tudott, arcán nyoma sem volt mosolynak. A betegszállítók végre szűkre szerelték a járművet, s elindultak.
A főkaputól Jorugán ölben vitte fel Adriellet.
- Hova viszel, nem itt lakunk. - suttogta Adrielle.
Nita válaszolt.
- A teljes rehabilitációig a császárság állja az összes költséget, és a vezetőség ezt szem előtt tartva felajánlotta a császári lakosztályt.
- Érkezik is két gyógyító, akik átveszik a kezelésedet és Nitával együtt ők is beköltöznek. A vezetőség mindhármunkat immár véglegesen elsőosztályú eszelősnek nyilvánított. Perlak nyomozó nagyon jó véleménnyel volt rólunk a jelentésében. Császári elismerésre is felterjesztettek minket. Én közben letettem az eszelősvizsgát is, mert megjött a parancs. - mondta Jorugán és letette Adriellet a kényelmes ágyra a hálószobában.
- Nekem sajnos el kell mennem, de ígérem amikor csak tehetem meglátogatlak. Az elhárítás már igényt tart rám, egy komoly gazdasági bűncselekményben kell beépülnöm. Sajnos három hónapig nem is láthatlak. Addigra biztos felgyógyulsz és majd egy jót beszélgetünk.
A betegszállítók már felhívták Jorugán figyelmét, hogy Adrielle az érintéseket egyre kevésbé viseli el, ezért csak intett neki.
-Szia. El kell érnem a déli gombolai vonatot.
Adrielle könnyes szemmel intett, láthatóan ez is nagy erőfeszítésébe került.
Nita mindenkit kitessékelt, s mint egy kicsinyét óvó lemezes sürgölődött Adrielle körül. Adrielle rámutatott az orvosi papírokra.
- Olvastad?
- Nem - mondta Nita. - Mi van benne?
- Az, hogy a kewker mérge nálam a gyors ellenméreg beadás ellenére allergiás reakciót váltott ki, ami minden ízületemet tönkretette, s ha valaha is járni fogok azt rettenetes fájdalmak között fogom tenni. Ha egyáltalán alkalmas lennék rá, akkor a famesteri hivatás lenne a kiút.
- Olvastam valahol, hogy hipnózissal is szoktak, még levágott végtagokat is, visszaforrasztani. - mondta Nita.
- Az a baj, hogy ott csak egy vágást kell összenöveszteni, nekem meg van vagy ötszáz cserélendő ízületem. Tízfős orvoscsapat dolgozhatna rajta húsz évig. Mire megöregszem már járni is tudok. - jött Adrie borús válasza.
- Na és alkalmas vagy famesternek? -kérdezte Nita reménykedve.
- Sajnos nem. - jött a válasz. - Még erre sem vagyok jó!
Nita elfordult és pakolgatni kezdett valamit, hogy Adrielle ne lássa könnybe lábadt szemeit.

Gron császárság, Pakoran megye Tirlubb járás Pomarin egyesületi terület, Lemalkán szerinti 3829, a Nagy Mocsárlázadás utáni negyvennegyedik év, Cargill hava második dekád harmadik nap tíz óra ötvenöt perc.

„A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
A szeretet nem féltékeny,
Nem kérkedik, nem gőgösködik,
Nem tapintatlan, nem keresi a magáét,
Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója,
Nem örül a gonoszságnak,
De együtt örül az igazsággal.
Mindent eltűr, mindent elhisz,
Mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet soha, soha el nem múlik.“- olvasta Nita hangosan a szeretet himnuszát a gronok szent könyvéből.
Ez volt Adrielle kedvenc részlete. Már nem emlékezett rá, hogy miért, de mindig jobb kedvre derítette.
Kopogtak az ajtón, Nita odament, óvatosan kinézett majd felsikkantott, s eltűnt.
- Képzeld Adrie kik vannak itt? -rontott be két perc elteltével Nita a szobába. Adrielle el nem tudta képzelni, hogy kiknek örül ennyire Nita. Ha nem a mesebeli tündérek jöttek a gyógyító varázspálcájukkal, akkor nem is érdekes. Azért odanézett, s meglátta Lamillát, mögötte Cornéliussal. Egy kicsit sikerült elmosolyodnia.
Cornélius és Lamilla, miként a gyógyítók, két kezét egyszerre fogták meg, s Adrielle húzódozása ellenére hosszan tartották a kezükben.
- Érdemes megpróbálni. - mondta Lamilla és Cornélius egyetértett. Nita reménykedve, Adrielle tanácstalanul nézett rájuk.
- Van egy érdekes gyógymód. Meséld el drágám te kutattad ki! - aztán mégsem hagyta, hogy Cornélius mesélje el.
- Amikor megtudtuk, hogy kewker mérgezett meg, Cornélius minden befolyását latba vetve megtudott mindent a mérgezésről és az állapotodról. Igen azt is olvastuk. - követte Adrielle tekintetét az orvosi zárójelentésre.
- Nem nyugodtunk bele, hogy ilyen sorsod lesz. Aztán Cornéliusban felsejlett valami. Mintha olvasott volna egy gyógymódról, amit az őseink fejlesztettek ki a kewker háborúk során.
A kewker szóra Adrielle arca összerándult.
- Nem cifrázom! Ha adsz hat hónapot az életedből, akkor újra teljesen egészséges lehetsz.
Adrielle bár fájdalmasan, de elmosolyodott és azonnal rávágta, ezúttal egészen hangosan.
-Adok! - s hirtelen felült.
- Mit kell tennem? - kérdezte, immár a lényegre térve.
- Mindent mi csinálunk. - válaszolta Cornélius - Tőled elég, ha bízol bennünk. Igazából mély-hipnózisban fogsz tölteni hat hónapot, s amikor felébredsz olyan leszel mint előtte. Ha Nita beleegyezik, akkor ő is, ha nem akkor keresni kell valaki mást, aki a mintát adja. Ez valami olyan lesz, mint az eszelősképzésetek, csak itt a törzs segítségével. A törzs Nita egészségét másolja le Adrielle ízületeiben, és egész szervezetében. Valószínűleg egy kicsit erősebbek, ruganyosabbak és gyorsabbak lesztek a kezelés végén, mint előtte, de ezzel azt hiszem együtt lehet élni.
Nita már jelentkezett is.
- Beleegyezem! Úgysem hagynám magára Adrit.
- Akkor a délutáni vonattal megyünk a perteli kolostor kísérleti szanatóriumába. - mondta Cornélius.
Leültek az egyik asztal mellé és kivallatták a lányokat, hogy hogyan sikerült kifogniuk egy hordozót. Nita immár vidáman, Adri még kissé fájdalmasan, szót szóba öltve, mesélték el történetüket a felkészítéstől a végkifejletig.
Nita összeszedte a saját és Adrielle holmijait. Mint kiderült Adrielle a férfiakkal való érintkezést kerülte, mivel a hordozó, amelyik megmérgezte férfi volt. Ezért Lamilla vette ölbe, s Adrielle minden tiltakozása ellenére egyedül vitte ki a szállítójárműhöz. Nita a kényelmes fészket készítette el a házaspár által hozott perleggyapjúból.
Cornélius megemlítette, hogy - A perleggyapjú a dörzsölődés hatására feszültséget termel, ami csökkenti a fájdalomérzetet.
- Most, hogy tudom meg fogok gyógyulni, tüskés ülőkén is mennék. - mondta Adrielle.
Lamilla, Nita segítségével beültette Adriellet a speciálisan átalakított triciklibe és elindultak Pertelbe.

Gron császárság, Perteli apátság Lemalkán szerinti 3829, a Nagy Mocsárlázadás utáni negyvennegyedik év, Cargill hava második dekád negyedik nap nyolc óra ötvenöt perc.

Az első hét mint Cornélius elmagyarázta a méregtelenítés hete lesz. Nitára csak a második héttől lesz szükség, addig nyugodtan sétálhat, olvashat, vagy edzheti magát. Ismerkedhet a perteli testőrséggel és embereivel, de ha kedve van nézheti Adrielle gyógyítását is. Nita egyelőre az utóbbit választotta, így látta, amint Lamilla és Cornélius ráhatására a törzs szép finoman mintha csak selyemszálakat eregetne befonja Adriellet.
Cornélius, amikor épp ráért, szívesen magyarázott is.
-A fa fajtája a gyógyító balharin. Nevezik még orvosi balharinnak és orvosi ketymegfának is. Az egész ügyben a legnehezebb az volt, hogy megtaláljuk ezt a fajta törzset.
Még három napja úgy volt, hogy Rodmundba megyünk, ám az ottani törzs még elég fiatalka, nem lett volna ott jó helyünk. A balharin az a fajta fa, ami képes szoros kapcsolatot kiépíteni azokkal is, akik nem famesterek. Titeket fog kezelni a mi utasításaink alapján.
A selyemgubót már a későbbi gyógyítás miatt kell szőni. A károsodott ízületeket teljesen le kell bontani és újakat kell építeni. Fontos, hogy az izmok, inak porcok stimulálva legyenek az egész kezelés alatt, hogy a kezelés végén minden tökéletesen működjön.
Az első héten a méreg maradványait, a károsodott részeket és a méreg által immár másféle méreggé változó egyéb vegyületeket a törzs szálai vonják ki a szervezetből. -
Nita végignézte, amint barátnője teljesen eltűnik a szövedékben. Kibámult az ablakon és hallgatta a távolabbról érkező kerregést és a tunták visítását. - Tuntaaa, tuntaaa! - Tudta, hogy rövidesen rá is sor kerül.