Televény A bábjátékos

Perteli apátság Lemalkán szerinti 3833, A Nagy Mocsárlázadás utáni negyvennyolcadik év, Cupar hava harmadik dekád negyedik nap kilenc óra harminc perc.

Adrielle és Nita már alig várta, hogy kiszabaduljanak a perteli taposómalomból. Leginkább a szolgálat unalmassága okozott gondot. A kiküldetések is csak csurrantak cseppentek. Kéthavonta alig egy-két megoldandó feladat volt.
Azt már nem is tartották szándékosnak, hogy ők immár harmadszor kapják a két hónap fizetett szabadságot a két hónapig tartó esős évszak alatt.
Dzsúlia tudálékosan elmagyarázta, hogy - a többieknek vannak rokonaik, meg családjuk, de mivel nektek nincs, ezért kell most szabadságra mennetek.
Dzsúlia nem is érezte rosszul magát, hogy már harmadszor osztja el így a szabadságokat, mivel Anthea folyamatosan mondogatta neki, hogy - Ezek nem értenek semmihez, ezért sokkal jobb ilyenkor kiadni nekik a szabadságot.
Anthea megpróbálta Dzsúliát arra is rávenni, hogy ne egyszerre adja ki a szabadságokat a két lánynak, de Dzsúlia felvilágosította, hogy a lányok szerződése miatt ezt nem teheti meg.
A folyamatos kivételezés már nem lepte meg a lányokat, ezért a legutóbbi évforduló előtt, amikor Lamilla megkérdezte, hogy milyen ajándékot szeretnének, egyöntetűen döntöttek úgy, hogy valamelyik nagyobb fürdőkomplexumban szeretnének egy hosszabb ott tartózkodásra lehetőséget nyújtó utalványt kapni. Amikor kibontották az ajándékot tartalmazó borítékot, akkor vidámodtak meg igazán.
A leírás szerint a foglalás egy évig leköthetően egy négyszobás lakosztályra szólt a Gombolai Törzsszállókba. A lekötés időtartama két hónap. Egyetlen kötelezettségük volt, hogy a tervezett időpont előtt egy hónappal korábban jelezniük kellett, hogy mikor kívánják igénybe venni a szálloda szolgáltatásait. Érkezés délelőtt tíztől, távozás utolsó nap délután kettőig. Az ellátás svénasztalos kínálat,“ minden ami belefér“. Le is írták, hogy ez azt jelenti, hogy az étterem állandóan nyitva van a nap 24 órájában, csak a választék módosul a nap folyamán a szerint, hogy mennyi az idő. Az ilyen ellátást szokta a köznyelv „deko hizlalónak“ nevezni. A Gombolai operában ilyenkor persze folyamatosan egymást érték a bálok, ezért , aki szeretett táncolni, az lemozoghatta a sok élelmet.
A könyvtárban utánanéztek a Gombolai Törzsszállóknak. A leírás szerint a Simenov szeme, a Calabadi terebélyes és a Pecsenyék háza szállodák tartoztak a csoportba. Valamennyi a Gombolai Operát körülvevő törzsek egyike volt.
- Óvatosan, de úgy kell tennünk, mintha az esős évszak alatti szabadság nekünk nagyon unalmas lenne. Ha Anthea megsejti, hogy pont a báli szezont tudjuk a Gombolai Operával átjárásban lévő szállodák egyikében tölteni, biztosan tesz róla, hogy ne sikerüljön. - mondta Nita Adriellenek, s Adrielle egyetértett vele.
Amint Dzsúliából sikerült kisajtolni a szabadság kiírását, elküldték az igénylést és elkezdtek alaposan utánanézni a lehetőségeknek. Alig három nap múlva jött a visszaigazolás, miszerint a „Calabadi terebélyes“ plusz nyolcas szintjén Norfolk első napjától rendelkezésre áll a lakosztály. Attól a naptól kezdve folyamatosan figyelték a famesteri híreket és a távérzet híreit is. Mindent lejegyeztek egy noteszbe, és esténként tervezgették, hogy mi mindent fognak csinálni. A „Szélkisasszonyokat“ feltétlen meg akarták nézni. „A legújabb szuperprodukció.“ - így hirdették.

Perteli apátság Lemalkán szerinti 3833, A Nagy Mocsárlázadás utáni negyvennyolcadik év, Norfolk hava első dekád első nap hét óra harminc perc.

Az esős évszak kezdete nem egyik napról a másikra robban be mint a száraz évszak. Itt a változás lassan, óvatosan, szinte sunnyogva jön el. A levelek még akár egy hétig is a fán vannak, mire a fa az összes tápanyagot kivonja belőlük. A virágok és gyümölcsök lassan befordulnak a kéregbe, hogy két hónap múlva néhány óra alatt bújjanak elő.
A lányok a mai nap nem keltek túl korán, így a reggelijüket szinte unalmas csend közepette fogyasztották el. A csend inkább vidámsággal töltötte el őket, hiszen annyira más volt mint az előző hónapok, mintegy jelezve, hogy- Hahó! Szabadságon vagytok!
A két hónapra való csomagjukat is magukkal hozták. Nem akartak már visszamenni a szobájukba.
Az edzőterem felől Dzsúlia harsány hangja hallatszott.
- Igyekezzünk, mert a végén még itt fognak - mondta Nita.
Adrielle bólintott - Megint a kísérőmenetet gyakorolják!
Megszaporázták lépteiket. A kijáratnál két triciklit málháztak fel, majd indultak, hogy elérjék a vonatot. Tíz előtt nem sokkal értek a szálloda ajtajához. Amikor megálltak a pult előtt hallották a közeli kapok torony harangját.
- Érdekes csilingelő hangja van, talán gyémántfa gesztjéből készülhetett. - gondolkodott Adrielle.
Kedves, korukbeli fiatal nő jött oda hozzájuk.
- Sziasztok! Miben segíthetek?
- Szia! Berbi! - olvasta le Nita a recepciós nevét a táblácskájáról.
- Foglalásunk van a következő két hónapra - mondta Adrielle.
Átadták a recepciósnak a szállodakomplexum visszaigazolását.
- Kérem az igazolványokat is.
A gyémántfa lapocskákat letette maga elé és a szálloda könyvébe írogatta az adatokat. Visszaadta a visszaigazolást és az igazolványokat, és két szállodai lapocskát is adott, miközben vidáman mosolyogva mondta.
- Minden rendben! Érezzétek jól magatokat!
- Köszönjük szépen! - válaszolta Nita.
Adrielle, már az előcsarnokot fürkészte a lift után. - Szia!
- Sziasztok. - jött a válasz, s a lányok elindultak a lift felé, majd a lakosztályukba.
Nitának a lakosztály ajtajában jutott eszébe - Nem kaptunk kulcsot!
- Lehet, hogy ez a kulcs. - nézegette Adrielle a lapocskát.
Nézegették, forgatgatták, míg rá nem jöttek, hogy az ajtón lévő résbe kell bedugni. Az ajtó csak akkor nyílt ki, amikor mind a két lapocskát elnyelte. Persze nem adta vissza a lapocskákat. Adrielle vette észre az ajtó belső oldalán a feliratot. Tenyerüket az ajtó felületére kellett tenni. A leírás szerint a foglalás teljes ideje alatt megjegyzi a törzs a tenyérlenyomatukat és minden szolgáltatást és ajtónyitást hozzákapcsol.
Berbi amint egy kis szabadideje akadt megkereste Carmelt a főportást.
- Uram! A Lakreasme vendégei megjöttek.
- Rendben van. Figyeljenek rájuk. Tudják ugye, hogy már a Lakreasme a többségi tulajdonos. Még az is lehet, hogy megfigyelőnek jöttek. A lehető legjobb, ám korrekt kiszolgálást kérek! Majd én értesítem a két másik szállodát.
A lányok bepakoltak a szekrényekbe, megcsodálták a fürdőszobákat. Adrielle szokásához híven a por és piszok után nézett. Ezúttal sem talált semmit, így elégedetten mondta Nitának.
- Menjünk, fedezzük fel az éttermet.
Nita a házirendet tanulmányozta.
- Képzeld! Mivel a három szálloda ugyanahhoz a szálloda lánchoz tartozik, a Gombolai Törzsszállókhoz, bármelyik szállodában ehetünk, és bármelyik szállodában használhatjuk a medencéket és a többi szolgáltatást is. Azt írja, hogy ez itt - mutatott rá egy szekrényre
- Tudom - vágott közbe Adrielle. - Ez egy mosószekrény. Olyan, amilyet Lamilláéknál láttunk.
- Hát éppen nem. Ebbe bele kell tenni a mosandókat és a személyzet pedig, ha innen bezártuk, kintről ki tudja venni, így nem zavarnak minket. A mosoda kimossa és ha szükséges ki is kagylózza. A cipőinket meg kipucolják. Aztán visszateszik és szép tiszta ruhát, csili-vili cipőt hordhatunk mindig.
- És mi lesz a takarítással? Akkor sem zavarnak?
- Látod ez olyan mint Lamilláéknál. A törzs a levegőből kiszűri az összes port, és tiszta levegőt fúj be. Az enyhe túlnyomás miatt nem tud bejönni a kosz.
- Na menjünk te tudós! - mondta Adrielle. - Lassan olyan nagy tudós leszel, mint Cornélius.
- Csak elmondtam, hogy mi van a házirendben. - sértődött meg egy pillanat alatt Nita.
Adrielle nyomott egy puszit az arcára-
- Ne haragudj! - és máris teljes egyetértésben mentek felfedezni a szállodákat. Először a saját törzsükben próbálták ki az éttermet.
- Finom hagyományos konyha. - mondta Nita, miután teleették magukat.
- Menjünk fel a recepcióra. Ott láttam táblákat és útmutatót, hogy mit hol találunk.
- Neked van fürdőruhád? - kérdezte Adrielle Nitát.
- Azt hiszem pont annyi, mint neked. - feleselt Nita.
- Akkor venni kéne. Először viszont tudjuk meg mennyi pénzünk van. - mondta Adrielle miközben rámutatott a térképen a Császári Takarék ábrájára.
- Simenov Szeme mínusz három.
Nita szeme akadt meg a mellette lévő plakáton.
- Nézd “ A nádszál, a forgószél és a kősziklák“ is része lesz a „Szélkisasszonyoknak“, feltétlenül meg akarom nézni az előadást.
- Emlékszel? - kérdezte Adrielle. - Ezzel védtük magunkat a gyantaszívó behemótok ellen. Remélem tanulhatunk majd valamit! - , s elindultak a jelzett irányba.

Gombola világváros Opera Lemalkán szerinti 3833, A Nagy Mocsárlázadás utáni negyvennyolcadik év, Norfolk hava első dekád első nap délután egy óra ötven perc.

- Tudhatnátok, hogy két hónapon keresztül minden este hat órakor ti kezditek az előadásokat. Mi lesz kislányok igyekezzetek próbálunk! Gyerünk! Gyerünk! Mindenki tudja a feladatát, eleget gyakoroltuk az elmúlt hónapokban. - mondta sürgetően Pirok Bellatin Nukloal az Opera vezető koreográfusa, egyben a „Szélkisasszonyok“ teljhatalmú vezetője.
- Asszonyom nagy baj van. - óvatoskodott Kirek Tanino Pukott az asszisztense, kezében egy levelet lobogtatva.
- Mi a gond? - kérdezte Pirok. Annyira már ismerte a titkárát, hogy tényleg nagy baj lehet, amikor ilyen félős arcot vág, ráadásul a nyakát is behúzza a vállai közé, mint aki attól tart komoly nyaklevest kap a rosszalkodásért.
- A két szólótáncosunk a hétvégén egy falusi mulatságban megbetegedett. Itt azt írják, okádnak, mint a murányi kutya. Szerencsére nem fertőző.
- Ne hülyéskedjen fiam! Mind a ketten? Egyszerre?
Pirok még hitetlen volt, de az agya már azon dolgozott, hogy ha a hír igaz, miként tudná mégis színpadra állítani a darabot. Evvel a darabbal szándékozott az Opera hírnevét az egekig emelni, s akik már látták bármelyik próbát, azok mind egyetértettek abban, hogy ez sikerülni fog.
- Igen asszonyom, ráadásul az orvosok biztosak benne, hogy két héten belül semmiképpen sem fognak táncolni. Ha kifizetjük a teljes biztosítási kártérítést a gyógyításukra, akkor a legmodernebb terápiák mellett is tizenegy-tizennégy nap.
- Erre még visszatérünk! Azt már tudom, hogy két ilyen táncost, aki végig tudja énekelni az áriákat is, nem találunk se égen se földön. Éppen rájuk és az ő tehetségükre épül az egész darab.
- Mi van avval a két operaénekessel, akik betanították a darabot nekik?
- Itt vannak asszonyom. A bálozás szüneteiben ők is fellépnek különböző darabokban.
- Rendben Kirek. Hozd ide őket azonnal!
Amikor Vinidin és Merilla belépett a próbaterembe Pirok megállapította, hogy jól emlékezett. Mindkettő alacsony és karcsú, pont mint a táncosok. Pirok nem ravaszkodott, hanem a két operaénekesnek őszintén elmesélte, hogy milyen gondja támadt. Dupla gázsit ígért, ha a “ Szélkisasszonyok“ dalait, áriáit legalább három héten át, legfeljebb a főszereplők felépüléséig eléneklik minden este.
- Szívesen segítünk! - mondta Merilla, - és szívesen táncolunk is, viszont a végén azt a kardtáncot semmiképpen nem tudjuk előadni.
- “ A nádszál, a forgószél és a kősziklák “ nevezetes formagyakorlat. Igazából én raktam össze két formagyakorlatból. Egy a baj, hogy manapság nem oktatják. Néhány évszázada volt aktuális, akkor még sokan használták. Pont ezért került be a darabba, mert már csak néhányan emlékeznek rá. - mesélte Pirok.
- Rendben van. Készüljetek. Én pedig vagy szerzek valahol két megfelelő táncost, aki eltáncolja a formagyakorlatot, vagy balesetre hivatkozva az első három héten kihagyjuk a darabból. Nagy blama lesz, de nincs mit tenni.
- Lányok - szólt oda a tánckarnak. - Gyertek ide!
A felálló tánckarból kiválasztotta a még éppen elég karcsú és alacsony lányokat.
- A többiek pihenjenek! Ti pedig kettesével gyertek ide és két-két bottal táncoljátok el a formagyakorlatot. Kirek te menj körbe a közeli edzőtermekben és hozz ide mindenkit, aki így néz ki mint a lányok és ismeri “ A nádszál, a forgószél és a kősziklák “, vagy legalább az egyiket.
- Igen asszonyom! - az asszisztens elnyargalt. Egyrészt mert úgy gondolta, hogy a tánckar nincs felkészülve arra, amire Pirok vágyik, másrészt mert tudta, hogy jó lenne mielőbb találni valakit.
-Bár ez teljesen esélytelen. - vallotta be magának.

Gombola világváros Opera Lemalkán szerinti 3833, A Nagy Mocsárlázadás utáni negyvennyolcadik év, Norfolk hava első dekád első nap délután kettő óra.

Adrielle és Nita a Takarékban megállapította, hogy van bőven pénzük, na persze nem gazdagok, de egy- egy fürdőruhát megengedhetnek maguknak. A közeli butikban vettek is maguknak egy olcsóbb mégis csinos darabot. Szörnyülködve állapították meg, hogy a báli ruhák ára sajnos olyan magas, hogy nincs értelme a dolognak.
- Egy-egy ruhára még telne, de nem hordhatjuk minden este ugyanazt a ruhát. Az olyan csóró! Egy-két alkalomra pedig nem vagyok hajlandó ennyi pénzt kiadni. - duzzogott Adrielle.
- Sebaj! - mondta Nita. - Azért majd csak belesünk, hogyan báloznak a felső tízezer tagjai.
Kissé csalódottan ugyan, de visszamentek a szobába.
- Gyere! Menjünk le az edzőterembe, ott majd jobb kedvre derülünk.
Az edzőteremben valóban jobb lett a kedvük. A különböző bemelegítő és erősítő gyakorlatok után néhány formagyakorlatot gyakoroltak. “ A nádszál, a forgószél és a kősziklák “ formagyakorlatokat még a behemótokkal való küzdelem után gyakorolták be annyira, hogy egymás tükörképeként tudták tűpontosan előadni. Természetesen az eltérő harcmodorok miatt nem mindenhol passzoltak egymáshoz a gyakorlatok, de a fontos részeknél összeértek. Most, hogy egy kissé megrázta őket a csalódottság, teljes odaadással engedték át magukat a párosharc lépéseinek.
Kirek az asszisztens az első lépések után érkezett, s azon nyomban megállapította, hiszen lassan hét hónapja már evvel a tánccal kelt, feküdt és álmodott, hogy pont ez kell nekik. A nekik az igazából Pirokot jelentette, de ami Piroknak kell, az kell az egész társulatnak. Még talán az is elment volna, ha a két lány ugyanazt a gyakorlatot tudja, de így a műértő közönségnek meglesz az az élvezete is, amit Pirok igazán szeretett volna, hogy két egymástól eltérő harci módszert is megfigyelhetnek.
Bocsánatkérően lépett oda a lányokhoz, majd tőmondatokban elmagyarázta a helyzetet. A lányok ellenkezését könyörgéssel és sírással törte meg, sőt a végén még le is térdelt eléjük a kezeit imára kulcsolva, mire végre beleegyeztek, hogy vele tartanak. Az Opera gyakorlóterme felé menet a lányok több állvány gyönyörű, a legújabb divat szerint készült báli ruhát láttak, s Kirek minden sürgetése ellenére óvatosan megszemlélték az összeset. Kirek a félszavakból rájött, hogy a lányok pont ilyen báli ruhákat szeretnének az elkövetkező két hónapra. Kirek és a lányok éppen akkor léptek be a terembe, amikor Pirok kimondta a kétségbeejtő mondatot.
- Sajnálom lányok! Nagyon jó táncosok vagytok, valami mégis hiányzik. Berillt és Manukát a legkiválóbb harcmester tanította fél éven keresztül ezért volt a táncuk inkább küzdelem, szenvedés és valódi harc. Mindig olyan érzésem volt, hogy most, most mindjárt lehullik a láthatatlanság varázsa ellenfeleikről.
- Azt hiszem legjobb lesz ha hívod a csatornákat és sajtótájékoztatón vallom be kudarcunkat. Kirek! Hol van már ez a fiú?
Kirek közelebb jött, maga előtt tuszkolva Nitát és Adriellet.
- Itt vagyok asszonyom!
Pirok jól megnézte a két lányt, miközben azok közelebb mentek hozzá.
- Táncosok? Nem, nem, bár a mozgásuk rugalmas szinte andalító. De van bennük valami keménység is. Az Opera legkeményebb testőre is sírva menekülne el ezek elől, ha feldühítené őket. Talán harcmesterek. Nem, ahhoz túl fiatalok. Ahogy felém jönnek, mintha nem is lennének ízületeik. Ezek nem lépkednek inkább lebegnek, vagy gördülnek rejtett csapágyaikon. - gondolta Pirok, majd bemutatkozott a lányoknak s közben finoman, hosszan fogta a kezüket.
Figyelte a lányok bemutatkozását, nem annyira a szavakat, mert azt tudta, hogy Kirek már mindent lejegyzett. A hangulatot, a hangszínt figyelte. Szinte magába itta a lányok lényét. Örömmel töltötte el, hogy a lányok szemében megbecsüléssel elegy tisztelet csillant fel neve hallatán.
Tudta, hogy most sem kertelhet, így őszintén elmondott mindent. A lányok húzódoztak, hogy ők ilyen műértő közönség előtt biztosan belesülnek, meg , hogy számtalan táncos van Gombolában, akik sokkal jobban.... Végül mégis beleegyeztek egy bemutatóba itt a próbateremben.
Pirok minden mozdulatot ismert a formagyakorlatból, de ilyet még nem látott. Ez nem tánc volt, mint amit az előbb látott a lányaitól, és nem is az a hihetetlen művészet, amit oly nehezen tanított be a szólótáncosainak. Ez egy évezredek által csiszolt kegyetlen küzdelem volt, ahol minden mozdulat, minden fordulat, minden pislantás, minden lélegzet a győzelem meglétéért történik. A kezek mozgása, az ujjak merevítése, amint megragadják a láthatatlan ellenfelet, vagy csak eltaszítják. A lányok folyamatosan szemmel tartották ellenfeleiket. A mozdulatok mögött rejtező őserő volt az, ami mássá tette Nita és Adrielle küzdelmét. Itt nem csak úgy tettek, mintha. Látszott, hogy valódi ellenféllel szemben is működne a dolog. És jött a végső csapás, mely még a harcmester ütésénél is erőteljesebb volt. Pirok elhitte, hogy ez az ütés egy behemótot is megölne.
Volt annyi esze, hogy nem rontotta el a borzongató hangulatot hangos vásári tapssal. Hagyta, hogy a lányok lehiggadjanak, majd óvatosan megkérdezte.
- Lehetne ezt zenére is?
Adrielle megvonta a vállát, mintegy Nitának jelezve, hogy én benne vagyok.
Nita bólintott.
Pirok intett a zenekarnak, akik rákezdtek az óhazából megmaradt néhány zenemű egyikére. Joseph-Maurice Ravel „Boléro“ című műve szólalt meg. A megfelelő ütemnél a karmester intett Nitáéknak, s ők belekezdtek a gyakorlatba. Furcsa módon mindketten érezték, hogy a zenemű nemhogy zavarná őket a gyakorlat végrehajtásában, hanem új értelmet ad annak. Az eddig is pontos és a kíméletlen harcot bemutató gyakorlat a zene hatására vált sokkal életszerűbbé. Pirok látta maga előtt a lányokkal küzdő behemótokat és irgalmatlan ütéseiket, a lányok elhajlásai és visszatámadásai azok mozgására reagált. A darab végén szinte kereste a behemótokat.
Miközben a lányok kipihegték magukat Kirek oda ment Pirokhoz és hosszan magyarázott neki. Pirok eleinte rázta a fejét, végül felderült az arca, s amit ritkán tett, megsimogatta Kirek arcát.
- Adrielle, Nita kérem figyeljetek. Azt kérem tőletek, hogy a következő három, négy hétben naponta egyszer adjátok elő , amit most bemutattatok. Tudom, hogy kizárólagos szerződésetek van Pertellel, ezért nem tudlak hivatalosan megfizetni. Az Operában pedig csak hivatalosan lehet munkát vállalni.
- Viszont van egy ajánlatom. Naponta egyszer lehetőséget adok a színpadon egy edzésre, cserébe ti a kint látható báli ruhákat minden éjszaka bemutatjátok a bálozó közönségnek. A rossznyelvek azt mondanák, hogy a színdarabban felléptek és cserébe minden nap új ruhában bálozhattok, de ez csak félremagyarázás lenne. Természetesen a bálokban az Opera kérésére jelentek meg, így nem kell költenetek a belépőkre sem. Minden este új, gyönyörű báli ruha, az alakotokhoz igazítva.
Adrielle és Nita azonnal megértette, hogy rejtett vágyaik válhatnak valóra, így csak egymásra néztek, s mondták -Rendben!
Mire az előadás elkezdődött Adriellet és Nitát a sminkesek és az öltöztetők tették az operaénekesekkel, illetve a maródi szólótáncosokkal hasonlatossá. A sminkesek munkája kimerült abban, hogy az álarcokat a lányok arcán kényelmes viseletté alakították. A lányok a színpad mögül leskelődtek, s látták, hogy a nézőtér zsúfolásig megtelt. A szerződéseknek megfelelően az Első Csatorna közvetítette élőben az előadást, s további nyolc csatorna készített hosszabb, rövidebb beszámolót. Az előadás fergeteges volt. Az Első Csatorna nézettsége volt az adott műsoridőben a legmagasabb. A műsor kezdésekor a nézők ötven százaléka volt kíváncsi a „Szélkisasszonyok“ - ra, s furcsa módon ez a szám egyre emelkedett. A lányok a Bolero első ütemeire sétáltak be a színpadra, és a formagyakorlatukat pontosan hajtották végre. Eliz Verdin Gologon és Koron Verdin Namutt az Első Csatorna sztárriporterei a gyakorlat befejeztével néhány pillanatig meg sem tudtak szólalni. Majd még mindig a darab hatása alatt kértek suttogva bocsánatot az érzőktől.
- Elnézést kedves érzőink, mindketten teljesen a darab hatása alá kerültünk.
- Azt már most kijelenthetjük, hogy a Szélkisasszonyok az évtized, ha nem az évszázad legjobb produkciója.

Az előadókat hét alkalommal vastapssal tapsolták vissza.
Adrielle és Nita nem kívánt részt venni ebben, ezért még az elején kikötötték, hogy ők a formagyakorlaton kívül láthatatlanok és névtelenek lesznek. Minden figyelem Vinidinre és Merillára jutott.
Pirok Bellatin Nukloal az interjú során mindent részletesen elmesélt. A megbetegedő sztárokról, a helyüket átvevő operaénekesekről. Vinidin Ferreti Igneon és Merilla Trvet Zorga, Pirok jóváhagyásával elmesélte, hogy mindent ők adtak elő, de „A forgószél és a kőszikla“ és „A nádszál és a szikla“ ilyen szinten való megtanulása meghaladta a lehetőségeiket. Itt Pirok vette át a szót.
- A két hölgy baráti szívességként segített ki engem, s nem hatalmaztak fel személyazonosságuk közlésére.
A beszélgetés még kitért az előadások jövőjére is.
- Itt az Operában csak két hónapig lesz műsoron a „Szélkisasszonyok“. Aztán felkeressük a vidéki nagyvárosokat, majd egy három hónapos külföldi turné után újra itt az Operában lépünk fel.
- A titokzatos segítők meddig lépnek fel a darabban? - kérdezte Eliz.
- Remélhetőleg nem sokáig. Amint felgyógyulnak a kis betegeink, azonnal visszakapják a szerepeiket.
- Ezek szerint, aki a jelenlegi szereposztásban akarja megtekinteni az előadást, annak igyekeznie kell. - állapította meg Koron.
- Igen. - válaszolta Pirok. - Utána pedig vehet még egyszer jegyet, hogy szakértő szemmel tudja összehasonlítani a kétféle előadást.
- Kedves Érzőink! Az Első Csatornán Elizt és Koront látták a „Szélkisasszonyok “ Operai közvetítésénél. Aki személyesen nézné meg a darabot, annak sietnie kell. Az érzetet a szokott időben ismételjük.
- A vendégek távoztával Koron és Elíz még találgatni kezdett. Vajon kik lehetnek a titokzatos beugrók. Parale Nimo Fiopen opera és táncművészet szakértő segített nekik. Szóba kerültek a fantomok, és a császári család tagjai is. Végül a legvalószínűbbnek egy titokzatos harcos szekta harcművészeit jelölték meg.

Gombola világváros Opera Lemalkán szerinti 3833, A Nagy Mocsárlázadás utáni negyvennyolcadik év, Norfolk hava első dekád első nap este nyolc óra.

Nita és Adrielle még a szokásos kezeslábasban kukucskáltak be az Opera immár teljesen átalakított nagytermébe. A színpadon most a zenekar tagjai ültek, s már a hangolást befejezve nekikezdtek az első számnak. A bálozók közül már néhányan megjelentek. A többség a terem szélén az italoknál álldogált, néhány pár viszont már elkezdett táncolni. A lányok a kolostorban sokat unatkoztak, ezért tánctanfolyamokra és zenés estékre jártak. A távérzeten kívül ez volt az egyetlen szórakozás, ami nem kötödött a harchoz. Nem voltak mestertáncosok, de így belesve megállapították, hogy a többség tánctudása nem múlja felül az övéket. Mint afféle bennfentesek, hiszen az Operához is hozzáhangolták a tenyerüket, a színpad mögötti részen öltöztek át az egyik öltözőben. Legnagyobb gondjuk most az volt, hogy milyen cipőt hordjanak a táncban. Végül maradtak a sárkánybőr cipőiknél. - Szépek, erősek és kényelmesek. - állapították meg. A nagyterembe hátulról surrantak be. A fiatalemberek zöme már benn volt a teremben, s a belépő lányokat, asszonyokat figyelték. Az asszonyokat pusztán a régi mondás miatt. “ Nézd meg az anyját, vedd el a lányát. “ nézték meg. A gronok egy életre választottak párt, de legalábbis holtomiglan, holtodiglan. Válás mint olyan nem létezett, s a párját cserben hagyó felet szigorúan kiközösítették. Akit ilyesmin kaptak, az a legjobban akkor járt, ha kivándorolt a sokkal szabadosabb Lejuhánba. A párját terrorizáló, ne adj isten ütlegelő fél viszont csupán öt nap átnevelést kapott a mélymocsárban. A bírók szerint itt minden dühét kiélhette, s volt egy csekély esélye az életben maradásra is. Visszaesőt csak egyet jegyeztek fel a történelem könyvek. A bíró ítélete szerint - Teszek még egy próbát, s mivel a vádlott a nehezebben tanulók közül való, ezúttal húsz napot adok.
A táncterembe az elsőbálos lányoknak kis késéssel illet jönni, s a családjuk mindig rajtuk tartotta a szemét. A még pár nélkül élő nők már sokkal szabadabban jöhettek, mehettek, főként, ha már eltartották magukat. Ők már a házasulandók közé tartoztak. A gronok nyugodt vérmérséklete miatt, amennyiben megismerkedtek egy hozzájuk illő férfival, a házasságra átlagosan három éven belül került sor. Ahhoz, hogy egy komoly, élethosszig tartó kapcsolat létrejöhessen, meg kellett ismerni egymást. A bálokban sokkal kevesebb kapcsolat alakult, mint a munkahelyeken, vagy a lakókörnyezetben. A bálba gyakran párosával jöttek a máshol már ismerkedő férfiak és nők. Két felnőtt egy-két hónapig élvezi egymás társaságát, minden elköteleződés nélkül. A hölgyeknek a bálban semmitől sem kellett tartania. Ez főként a férfiak lovagias viselkedése miatt volt így, bár a császárságban minden hölgy képes volt megvédeni magát. A vehemens, erőszakos emberek az évezredek folyamán kikoptak a társadalomból, az újonnan kialakuló hajlamokat a mélymocsári átnevelés lehetősége redukálta minimálisra.
Adrielle és Nita alig vette kezébe a gyümölcslével teli poharat, máris megjelentek mellettük a táncolni vágyó gavallérok. Rövid bemutatkozás és már mentek is táncolni. Hajnali négykor sikerült elhagyniuk a termet, s elégedetten tűntek el a operakomplexum útvesztőiben. A ruháikat a színpadi öltözőben cserélték vissza, s a báliruhákat a megegyezés szerint akasztották fel az egyik ruhaállványra. Saját ruháikban immár láthatatlanul mehettek a lakosztályukba. Alvás előtt még megbeszélték
- Nekem tetszett a mai nap. -ábrándozott Adrielle.
- Még edzésnek is jó volt. - gyömöszölte meg a lábát Nita. - Aludjunk, mert délelőtt fürdeni is akarunk.
- Mi lenne, ha most mennénk le fürdeni, utána ennénk valamit, majd jönnénk aludni. Most biztosan nem nyüzsögnek a gyerekek a medencében. - javasolta Adri.
- Benne vagyok. - egyezett bele Nita.
Felvették a fürdőruháikat, arra a szálloda köpenyét és már mentek is lefelé a legalsó szintre. Félóra úszás, fürdés és vízbeugrálás után már mentek volna felfelé, csak csurgott belőlük a víz.
- Gyere állj be ide! - mutatott Nita az egyik oldalt álló fülkére, majd beállt a másikba. Adrielle is beállt a sajátjába, ahogy Nitától látta, s meglepetve tapasztalta, hogy a fülkében a fa a víz nagy részét elszívja belőle. Szárazak ugyan nem lettek, de már nem hagytak vízösvényt maguk mögött.
- De okos vagy Nita! Ezt meg honnan tudtad?
- Elolvastam a házirendet, és lassan olyan nagy tudós leszek, mint Cornélius. - válaszolta Nita.
- Jól van na. Igazad van. Bocsánat! Hol eszünk?
- Most ne menjünk messzire. Együnk itt a törzsünkben. Majd máskor derítsük fel a többi éttermet - válaszolta Nita, s immár teljes egyetértésben vonultak el reggelizni. Ezúttal a csigamézet is megkóstolták, s Nita örömmel fedezte fel, hogy van buem tea is. Az íze előhozta a Lakreasme birtokon töltött időket. Hatkor tele hassal feküdtek le aludni, s előtte nem felejtették el ruháikat és fürdőruháikat a tisztítandók közé betenni. Cipőiket egy kis pálca segítségével rábízták a törzsre, karbantartás végett.

Gombola világváros Opera Lemalkán szerinti 3833, A Nagy Mocsárlázadás utáni negyvennyolcadik év, Norfolk hava első dekád második nap dél.

Ma Nita ébredt hamarabb, s óvatosan kiment letusolni. Visszafelé hallotta, hogy Adrielle valamit nyöszörög.
- Jaj, ne zörögj már! Olyan jót álmodtam.
- Micsodát?- súgta Nita.
- Azt, hogy Lamilláéktól kaptunk az Operához tartozó szállodába két hónapot. És egész éjszaka csak táncoltunk, csak táncoltunk. Nem akarok még felkelniii! - motyogta még mindig csukott szemmel.
- Pedig már dél van, és nyugodtan felkelhetsz. Itt vagyunk a Calabadi terebélyes nyolcadik emeletén. Minél hamarabb kelsz fel, annál hamarabb mehetünk fürdeni és enni.
- Adrielle szemei, amint felfogta, hogy mit mond Nita, azonnal felpattantak. Mosolyogva nézett körül.
- De jó! Attól féltem, hogyha kinyitom a szemeimet, akkor Pertelben találom magam és mehetek ma is kísérőmenetet gyakorolni.
- Inkább menj tusolni, addig megnézem a cuccainkat, hogy jól pucolták-e ki. Ha végeztél lemehetünk fürdeni.
Ma legalább egy órán át fürdőztek a kellemesen langyos vízben. Meglepően kevesen voltak rajtuk kívül, gyerek is csak kettő.
- Valószínűleg nem az operabálba jönnek a gyerekes családok.
Miután átöltöztek a Pecsenyék házába mentek át, itt ebédeltek. A választék egy kissé más volt, mint a saját szállodájukban. A reznek húsokat és kiweggeket elsősorban deko húsokkal helyettesítették. A napsütés hiánya miatt a pecsenyék sem frissensültek voltak, hanem a száraz időszakban lesütött húsok különféle rafinált módokon való tartósított változatai adták. Az ételek változatossága nagyon ízlett a lányoknak.
- Nem láttam senkit a táncpartnereink közül. - említette meg Adrielle.
- Gondolom nem itt laknak. A távérzeten láttam, hogy van egy olyan limuzinszerűség, amivel csak a gazdagok járnak, és mivel zárt, ezért esőben és éjszaka és használható. Ha van elég pénzed manapság már egy napra is bérelhetsz . Csak a havi fizud elég legyen rá!
Adrielle és Nita a következő három héten élték a gazdag , fiatal bálozó nők életét. Nagyon jól érezték magukat, s mire a két sztár teljesen felgyógyult, már egészen hozzászoktak a színházhoz. Pirok tett is nekik egy ajánlatot, de a lányok végül úgy döntöttek, az ő útjuk nem az Opera útja.
A Lakreasme vendégeiként a három szálloda majd minden helyére bejárásuk volt. Szívesen kíváncsiskodtak a konyhák felé is. Az egyik tanuló fiú, Anthur Bertel Legg, a két hónapot a szállodában dolgozta végig, s néha messziről látta is a lányokat. Anthur a kardvizsgája utáni időre gyűjtötte a pénzt. Barátaival szeretett volna egy nagyot csatangolni a császárságban, esetleg külföldre is elmenni.
A lányok, a sztárok visszatértével, az egyezségnek megfelelően még hordhatták a báli ruhákat. A bálozást az utolsó cseppig kiélvezték és a száraz évszak beköszöntével visszatértek Pertelbe. Frissen, feltöltődve kezdték meg a munkát, s nem kötötték senki orrára, hogy merre jártak. Csupán annyit árultak el, hogy amerre jártak, ott volt medence is és sokat úszkáltak.
Sokan nézték távérzeten a „Szélkisasszonyok“-at, s az elején még folytak találgatások a titokzatos harcművészek kilétéről, de ahogy újabb és újabb távérzetek kerültek adásba, úgy halványult el annak hatása.