Egyperces novella elsősorban azoknak, akik szomjazzák az irodalmat, de elfoglaltságaik nem engednek elég időt az ilyesfajta kikapcsolódásra. Ez a kis történet egyike azoknak, ami akár a metrókocsiban is, két állomás között adhat némi irodalmi feltöltődést.
A novella a Bonts szárnyakat!- Irodalmi pályázat kiírására készült.
szerző
Hókotróval
avagy egy szó születése
Teljes mű / Piszkozat
Délelőtt fél kilenc előtt érkeztem a baleseti osztályra. Amint értesültem az esetről, egyből a kórházba siettem. A nyolcas kórteremben feküdt. Mire megérkeztem, az orvosok már fél múmiát csináltak belőle. Csak száraz, repedezett ajkai látszottak ki a pólyából. Megdöbbentő, hogy az ember bizonyos helyzetekben mennyire nem ura önmagának, s zavarodottságában, az elvárt viselkedéssel szemben, egészen buta kérdéseket tesz fel. Legalábbis jelentéktelent, az adott helyzetben.
Nem láttam mást, csak a sebes ajkakat, ahogy lassan megmozdultak a feltett kérdésemre. Csak az ajkakat… Egészen bensőséges volt, és abszurd izgalomba hozott a kép, ahogy a cserepes szájon, csendes vajúdás mellett elkezdett megszületni a válasz. Intimebb volt, mint egy gyermek születése. Sem a fotómasinám, sem a kamerám nem volt nálam, és eszembe sem jutott elővenni az okostelefonomat, hogy aztán fél percen belül megoszthassam ismerőseimmel a szó megszületését. Csak én voltam, a száj, és az a láthatatlan burok, amiben elkezdődött.
És kibújt a feje. Azt hittem csak egy sóhaj. Azt lehelte fájdalmasan, puhán: hó. Persze, ha lett volna egy megelőző 3D UH képem, akkor tudhattam volna, hogy ez nem egy önálló egység, csak egy alkotószó. Csak a feje. Nem tudtam, így maradt a meglepetés, ahogy az arcizmai újra megmozdultak sajogva, most már görcsösen folytatva a szülést, apró vérc
Szerző további művei:
-
Mese
Csukárdi Sándor Három Áron -
Regény novella
Csukárdi Sándor Credo Quia Absurdum -
Vers
Csukárdi Sándor Szélből fontál -
Mese
Csukárdi Sándor Hová lett a Hóember?