Magaslesen jelenetre várva
szerző
Magasles
Teljes mű / Kész
A hidegben látszódott a leheletünk. Nem csoda, elég régóta ültünk már ott egymás mellett, mint a verebek. A táj nem mozdult. A magasles most egy ideje megszűnt nyikorogni alattunk, ahogy mi is megpróbáltunk eggyé válni a tájjal. Csillagos volt az este, olyan, mintha sok apró szentjános bogár adna pici fényeivel valami megfoghatatlan fényességet a rétnek. Ha nem tudnám, mennyi lehet az idő, azt hinném, hogy nappal van. Csak valami furcsa nagy felhő kitakarja az eget. A ruhák, amiket magadra vettél, úgy hatottak, mintha valami Michelin baba lennél. A vékony, kecses alakod inkább emlékeztetett valami kötözött sonkára, ami viccessé tett, de mégis, a szemed tengerében elmerülve továbbra is a szépet láttam benned. Ahogy feléd fordultam, te is rám néztél. Összemosolyogtunk és egy kicsit ott ragadtunk egymás szemébe merülve.
A táj most megmozdult. Halk zizegés mellett szétnyílt szemben egy bokor és egy fiatalabb őzsuta sétált ki a rétre. Szaglászott, érezte, hogy nem bízhat abban, hogy nincs semmi a réten. Szerencsére mi szemben voltunk a széllel, így nem érezhette a szagunkat. Lassan megnyugodva és bízva a jó szerencsében elindult az őz a rét közepe felé. Mi még levegőt sem véve figyeltük kecses lépteit és vártuk, hogy mi fog történni a továbbiakban.
Oldalról jött a vész róka formájában. A kis vörös vadász egyre gyorsabban szedte a lábait, hogy elka
Szerző további művei:
-
Regény novella
adi Via ferratan -
Regény novella
adi Éjszakai gondolat -
Regény novella
adi A tónál -
Vers
adi Fekete éjben