Luis, a róka

Részlet / Kész

Kapcsolatunk egy éve alatt rengetegszer eszembe jutott Antoine de Saint Exsupery a Kis herceg című könyve. Imádtam azt a könyvet. A kedvenc részem a kis herceg és a róka találkozása. Ebben a történetben a róka kéri a kis herceget, hogy szelídítse meg. Az én történetemben ő szelídített meg engem.

Egy alkalommal egy iskolai állatvédő napon mutattam be Luist. Több száz kisgyerek ült velem szemben, és átszellemülten figyelték Luist. Elmeséltem nekik történetét, s azt is, azóta hogyan élünk. Elmondtam, hogy Luis szabad, azt tesz, amit akar, és oda megy, ahova csak akar. A sok érdekes kérdés közül egyik nagyon szíven ütött. Egy kisfiú azt kérdezte, hogy nem félek –e attól, hogy egyszer végleg elmegy? – De, félek. – válaszoltam kissé szomorúan. – Ám attól sokkal jobban, hogy boldogtalan lesz. – mivel láttam, hogy ezt nem értik, így folytattam: - Én ember vagyok, Luis róka. A mi útjaink átmenetileg találkoztak, de nem folytatódhat örökké. Egyszer el kell, hogy váljunk egymástól bármennyire nehéz is. Ő egy szabad állat, az erdő az otthona. Előbb-utóbb neki is lesz családja. Nem kényszeríthetem arra, hogy velem élje le az életét. Nem ítélhetem örök rabságra.