Egy sellő az üvegházban

Teljes mű / Kész

Néztelek. Néztem a kislányt, aki ott mászkált fel és alá. Mintha egy óriás játék boltban lennél és bámulnád a sok csodát, vagy mint Mikulás gyárában, a manók közt mászkálva, játék gyártás közben. De ez a csoda más volt. Zöld színű, élőlény, akik együtt mozognak, lélegeznek veled. Kicsi és nagy, sudár és terebélyes, világos és sötét, mindenféle kombinációban. Ilyen egy igazi kertészet. Ott sétáltál a növények között és persze, a tizedét sem ismertem azoknak a virágoknak, amelyeket te fejből mondasz. Mi a nevük, mit szeretnek, hova kell ültetni őket, milyen föld kell nekik és Isten tudja milyen ismérvek törtek elő belőled. Megálltál egy hatalmas pálma alatt, megérintetted levelét. Szinte látom lelki szemeim előtt, hogy az érintésed nekik valahol gyógyír. Ismered őket. Látod őket, ahogy ők is látnak téged. Valahogy ismét otthon voltál. A sellő, aki szerelmes a virágokba. Nem csoda, hogy érted a nyelvüket. És persze szép voltál. Ilyenkor vagy igazán szép, amikor végre nem azt veszed észre, ami nem jó, hanem önfeledten át tudod adni magadat csodálatnak.