szerző
Az utolsó parszek problematikája
Teljes mű / Kész
Anyajegyeid csillagképei kialudtak;
és a napsötéttel, csönded borostyánja tört utat
idebent.
Hány beszoruló gallytörésnyi roppanása a felismerésnek;
(nem vagy) csinálhat belőled
idegent?
Az ölelésre kijövő szeretet-melegkiütések
az anyagban, pórusok között hagyott illatok;
elmúlnak.
Múlik a múlás is, napsötétség világítja ki az éjeket
és a borostyánindák idebent, szerteszét
elnyúlnak.
Az itt nem, huzatától ekcémás kezeimen,
(pedig nem moslak le magamról) megannyi seb
kifakad.
Ez az utolsó parszek problematikája;
talán az idő egyszer a kettőnk közüli űrből is
kiapad.