Józsi és Habakukk sokat szívtak együtt. Öt évet dekkoltak az Astoriánál az aluljáróban, egy ócska matracon. Zenéltek, koldultak, Habakukk prédikált is mellé. Többet nyelték az éhkoppot, mint az olcsó kannás bort.
Habakukk, az öreg tényleg úgy nézett ki a nagy szakállával és rongyos cuccaival, mint egy próféta. Az Üdvhadseregnél megtért, csak a piáról nem bírt leállni, így került ki megint az utcára. Végülis nem bánta, rutinos versenyző volt már odakint az utcán. Józsit az asszony tette az utcára, miután Józsi nem bírt magával, és párszor félrekefélt. Kintről már melóba se tudott járni. Szerencsére a gitárja még megvolt, így pár liter Koccintósra mindig futotta. Az öreggel valahogy összehaverkodtak, fene tudja, miért.
Tavaly ősszel aztán megfogták az Isten lábát, legalábbis azt hitték, amikor beköltöztek a szállóra. A tizenhét ágyas, ingyenes szobában a társaság sokkal keményebben tolta a piát, mint ők, meg ennyi csótányt se láttak még sehol. De legalább meleg volt, és a hó sem esett rájuk odabenn. Hosszú idő után ágyban aludhattak, igaz, a poloskák majdnem minden éjszaka véresre marták őket. Idebenn szoktak rá a bióra. Könnyebb volt beszerezni, mint a kannást a kisboltból: a szomszéd szobában árulta egy fiatal, drogos gyerek. Mindketten megszerették a füvet: Józsi le is állt miatta a piáról. Amikor szívott, úgy érezte, az lett, akinek megpróbált kinézni trapézgatyájában, nagy hajával, tarisznyájával: egy valódi, hamisítatlan hippi. Szembeszáll a világgal, és az arcába nevet. Megdug minden csajt, ha akar. Ő az asztalon táncoló George Berger. Habakukkra másként hatott a fű: ő angyalokkal találkozott, amikor tolta a cuccot. Még beszélgetett is velük álmában, igaz, ilyenkor a többiek ráordítottak, hogy legalább éjszaka fogja be a pofáját.
Egy hajnalon történt, amit elmesélek, benn a szállón, a tizenhétágyasban.
Józsi korán kelt, és felrázta barátját.
- Na, öreg, megyünk dobozni?
Habakukk gyorsan magához tért. Tegnap nagy buli volt a Teleki téren, a részegek szétdobálták a sörösdobozokat. Az automata 5 forintot ad darabjáért: ha elég gyorsak, még senki sem szedte össze a szemetet. Mégis, valahogy nehezen ment ma az elindulás a félsötétben, amíg körülöttük mindenki békésen hortyogott.
- Szívjunk el előbb egyet! Látni akarom Urielt.
Józsi készségesen sodorta a biót: jól fog esni neki is némi erősítés. Rágyújtottak. Elégedetten pöfékeltek, aztán Józsi nyugtalanul szaglászta magát.
- Bassza meg, de büdös vagyok… Legalább a hónaljamat meg kéne mosni.
A szag nem az ő sara volt: két napja nem volt meleg víz a szállón. Józsi a fürdőszobához botorkált, eltaposva néhány óvatlan csótányt. Kinyitotta a melegvízcsapot. A cső hörrent egyet, és megrázkódott. Aztán még egyet, fenyegetőbben. Józsi látta, hogy remegni kezd a falban, majd hirtelen kidagad, mintha szét akarna durranni. Riadtan a csap felé nyúlt, hogy elzárja.
A cső felordított, és erőlködve előmászott belőle a lény.
Józsi is fel akart ordítani, de nem bírt: az az embernagyságú valami egy csótány volt! Hosszú csápjait izgatottan rezegtette a férfi felé, hatalmas szemeivel őt bámulta. És a lábai… a szelvényezett teste… Józsi még kicsiben is undorodott a csótányoktól, nemhogy ekkorában!
A dög Józsi felé lendült: ő végre felüvöltött, és kirontott a fürdőszobából. A többiek is felébredtek: sokan rögtön káromkodásban törtek ki.
A lényt Habakukk is látta.
- Eljött az Armageddon! Itt a koronás sáska… - Többet már nem mondhatott, mert a menekülő Józsi leverte a lábáról.
Egymásba gabalyodva próbáltak szabadulni. A lény eközben - bár a csótányok nem repülnek - szárnyra kapott, és némi bomlott keringés után lezuhant a plafonról. Egyenesen a két rémült ember nyakába.
- Áááááá….! - ordított fel egyszerre Józsi és Habakukk, és átfutott mindkettejük agyán, hogyha ezt túlélik, tényleg megkeresik Borókát, a szocmunkást, hogy nyomja be őket elvonóra.
