A kék madár

Ősidők óta szájról-szájra terjed egy legenda, miszerint létezik egy kék madár, amelyet ha valaki megszerez, soha többé nem éri bánat, és élete végéig boldog lesz. A madár gyönyörű tengerkék színbe pompázik, tollazata mégis az arany ragyogásával csillog. A kék madarat még senki sem látta, ennek ellenére mindenki hisz a létezésében, és azóta keresik, amióta a legenda szárnyra kapott.

Egy hatalmas királyság hatalmas palotájában élt egy jószívű uralkodó. A király érezte, hogy életének lassan vége, így fiának keresett egy hozzáillő párt, és megígérte neki, hogy halála után övé lesz a trón. Azonban a trónörökösnek volt egy ikertestvére, aki történetesen lánynak született. A király halála előtt lányát is férjül akarta adni, ám ő annyira válogatós volt, hogy csak ahhoz volt hajlandó hozzámenni, aki elhozza neki a legendás kék madarat.
Így számtalan nemesi és nem nemesi családból származó ifjú elindult felkutatni a legendás madarat, ám senki nem lelte. Ezért sokan elfogtak egyszerű madarakat, jelmezt adtak rá, és azt vitték a királylány elé. Ő azonban felismerte a csalókat, és börtönbe vetette.
Ahogy teltek-múltak a hetek, majd a hónapok, úgy egyre kevesebb kérő akadt, mindenki kudarcot vallott a kék madár keresésében. A király egyre bánatosabb lett, így ő maga is elküldte embereit a madár felkutatására, de mindhiába.

Pár hónappal később az öreg király meghalt, anélkül, hogy lányát férjhez tudta volna adni. Az egész királyságban gyász és bánat honolt. Az új király ezért ismét jutalmat ígért annak, aki elhozza a madarat, és újra örömet hoz a királyságba. Immár nem csak húga kezét, hanem annyi aranyat is ígért a megtalálónak, amennyit elbír.
Így újabb csalók jelentkeztek.

Telt-múlt az idő, míg egyszer csak meg nem jelent egy kereskedő fia azzal a kijelentéssel, hogy ő tudja, hol rejtőzik a kék madár. Mindenki izgatott lett, és kérlelték árulja el a rejtekhelyét. A fiú megígérte, hogy elhozza, ha az uralkodó bált ad az elhunyt király emlékére, valamint megünneplik magát a királyságot, cserébe lemond a jutalomról. Az ifjú király beleegyezett a feltételbe, és rá egy héttel meg is tartották az ünnepséget.

Nagyon sokan kíváncsiak voltak a kék madárra, így szinte az egész birodalom ott volt a palotában.
Az este folyamán mindenki jól érezte magát, táncoltak, mulattak, lassan el is felejtették, hogy miért jöttek.
Éjfélkor a fiú a király elé állt, majd kezét összezárva előre emelte, és így szólt:
- Itt van a kezemben a híres kék madár. Sokáig kerestem, míg megleltem. - Ekkor kinyitotta a kezét, ám az teljesen üres volt. Az uralkodó nagy haragra gerjedt, és egyből ráparancsolt az őrökre, hogy vigyék el, de a fiú nem hagyta.
- Felség, hát nem látja a kék madarat? Itt van! A kezemben, az Ön szívében, a szépséges húga lelkében, és minden egyes emberben ott rejtőzik. Ott van minden mosolyban, minden jó cselekedetben, minden hálában, minden köszönetben. Ott van mindenhol, ahol öröm és boldogság van. "Mert a Kék madár maga a boldogság, és kalitkája; az emberi szív."

Ebben a pillanatban a király, a királylány és minden egyes ember meglátta a kék madarat, mely ott ült mindenki vállán, tengerkék színben pompázott, és tollazata az arany ragyogásával csillogott.