szerző
Zsolozsma
Teljes mű / Kész
Lebontott kontyotok emlékzuhatagába
temetkezni
karotok biztonságát
és a csodákat nem feledve
s az alázat mélységeibe hullva
vergődni didergőn,
felsebezve
Kikötözve
májusi füvekre, fákra
szeles,
szerelmes
dalokra várva
szótlan siratni titeket
kik felittátok a szívemet,
s véremben szüntelen dobogva
kísértek majd a sirató
dombra
ti juj-hangúak, párás-szeműek!
s megszelídültek
akiknek hajában
megőszültek az ujjak elmaradt érintései
és a bánat
Ti, félelmeimben megváltók, s menedékek,
ha kivetettek mind a házak.
Őrzőim,
ha már nem vigyáz senki!
hogyha össze kell már esni!
A kéregetők görnyedt énekével kellene értetek
énekelni!
hogy visszatérjetek,
mert fölittátok a szívemet.
Ti anyáim! Szeretőim!
Testvéreim!
Örömben, szenvedésben
Csupasz kő-vidék
a táj nélkületek,
fekete-virágos reménnyel
és nincs senki a kapuk előtt!
S a kerítéseken sem szól ki senki!
Az éjszakák bénán függnek a tájon,
s perceit az idő csak eldübörgi.
tehetetlen
Nélkületek csillagom riadtan
verdes tenyeremben,
s felnőtt dolgaim között
kirepedezik a fájdalom.
Ím így vagyok
kitárt karotok
ölelésére várva
nézzetek!
Marad, mi volt: a gyermeksírás
s fölötte a halál öntörvényei
keringenek.
Szerző további művei:
-
Vers
Bálint István Látnom kellene -
Vers
Bálint István A hold fénye vagyok -
Vers
Bálint István Oly távol vagy tőlem -
Vers
Bálint István Zsoltár