Orgona dal

Teljes mű / Kész

Lassan már tíz éve annak, hogy nem láttam a nagypapámat. Mégis tudom, hogy nem vesztettem el soha. Emlékszem, sok mindent szeretett, de talán a legjobban a klasszikus zene iránti szeretete maradt meg. Sokszor volt, hogy felrakott a lemezjátszóra egy bakelitet és ült a foteljében, ütemesen lóbázva a lábát és halkan fütyülte a dallamot. A legjobban az orgona darabok tetszettek neki, de szerintem magát a hangszert is csodálta, nem véletlenül, talán ez állt a legközelebb az építészethez a maga monumentalitásával. Volt, hogy gyerekként én is ott ültem mellette és hallgattam, ahogy megszólal a zene és beszél hozzám. Többször voltunk kirándulni nagypapával és ha útba esett egy templom, akkor mindig bementünk. És persze mindig meg kellett csodálni az orgonát is. Egyszer Halleban jártunk és bementünk séta közben egy templomba, ahol csodák csodájára pont gyakorolt a kántor és csak hallgattuk a zenéjét egy jó fél órán keresztül.

Lassan már tíz éve annak, hogy nagypapám nem hallgatja a lemezeket, mert ennél sokkal jobb módját találta az orgona hallgatásnak. A templom, ahol minden évben megsímogatom a kolombárium falát, nem messze van onnan, ahol Nagyiék laktak, bent Budapest szívében. Mindketten ott laknak most is és talán kéz a kézben hallgatják minden nap az orgonát. Nagypapám pedig biztosan örül neki, hogy talált egy praktikus megoldást a gramo