Emlékeinkben élsz tovább….

Részlet / Kész

Emlékeinkben élsz tovább….

Megdermedt a kép,
Szürke, fekete és kék,
Szédülés, remegés, sírás
Majd csend és befelé figyelés,
Nincs más.

Folyam ez is, árad és olykor tombol,
Néha rossz és néha sok a jóból.
Hullámzik, csillapodik,
De folyton folyvást folyik.

Kell, hogy áradjon,
Kell, hogy tomboljon,
Kell, hogy aminek mennie kell,
Sietve, vagy lassan, de elmosson.

Tegnap még fekete,
Ma már dereng,
Fényed áthatja,
S körbeleng.

Érzem mosolyod,
Érezlek most és itt,
Bár már csendes a táj,
S fáj benn és fáj odakint.

Megbántam pár
Meg nem élt pillanatot,
Pár elhalasztott érkezést,
De már tudom,
Ennél nagyobb csodákat
Rejt a létezés.

Ingok, mint inga,
Mit erősen meglöktek.
Érzem a sebes szelet,
Erre mosoly, arra könnyek.

Emléked, sőt lényed,
Mégis bennünk él tovább,
Megáll majd az inga középen,
De a folyam halad tovább.

Majdan nem rombol már,
Csak tisztít mit szükséges,
Itt voltál, ajándék nekünk,
S ajándék a létezésnek.

Írta: Szévi 2019. február 6.