Miként alakul át egy várandósság merő rémálommá?
Az anya visszaemlékezése a hónapok óta tartó kórházi magatehetetlenség utolsó napjára. A szülés története. Nevezzük műtétnek. A kisbaba világra jövetele. Hívjuk magzatnak.
A novella bemutatja a huszonnégy hétre született Levente és édesanyja első közös útját.
2017-ben keletkezett, igaz történet alapján.
szerző
24 hét
Részlet / Kész
Ugyanolyan este volt, mint a többi. Hasító fájdalom. Görcs. Vérrögök. A szokásos tompa, derekamig hatoló nyomás a hasamban arra késztetett, hogy felálljak, és elinduljak. Tudtam, mi vár rám, de meg kellett tennem azt a tíz lépést a mosdóig. Már sokadjára. Nem ijedtem meg jobban, mint máskor. Az öklömnyi vérrögök távoztak, én pedig követtem a megszokott menetrendet. Piperetáska, telefon összekészítése, pár fehérnemű az ágyam alatti bőröndből. Megnyomtam a nővérhívót.
A szőke ügyeletes a megszokott unottsággal az arcán tolta ágyam mellé az ülőkocsit. Megvárta, míg átvonszolom magam, majd ölembe rakta a vaskos mappát, amiben a kórlapok pihentek. Nagyot bakkant a tolókocsi kereke a lift bejáratánál, ösztönösen a hasamhoz kaptam. Amíg leértünk a földszintre, a tükörből az arcát fürkésztem. Összezsugorodott szemek nézték kitartóan a padlót, püffedt sárgás karikák alatta, homloka közepén bosszús ránc. Nem örült, hogy újfent dolga van velem. A szülőszobán mosolyogva fogadtak.
– Nóra, már megint itt van? Még csak most toltuk vissza. Mikor is, tegnapelőtt?
Átlagosan hetente kétszer vittek le a szülőszobára. Stabilizálták az állapotomat, infúziót kaptam, vasat, esetleg transzfúziót. Amikor a vérzés lecsökkent, a vérképem javult, visszavittek a második emelete
Szerző további művei:
-
Regény novella
Dalay Imon Ház a piros mappában