Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren innen, vagy túl... ? Á, nem tudom, mindegy is! Valahol volt egy királyság. A király nagyon bölcs és igazságos volt, azonban élete végéhez közeledett, és trónörökösként mindössze egy szem lánya volt, akit Lilinek hívtak. A királylány annyira szép és bájos volt, hogy egyetlen pillantásától mindenki belészeretett. Így hát voltak szép számmal kérői is neki. Ám a király, mivel nem csak uralkodó volt, hanem apa is, lánya érdekeit is szem előtt tartotta házasodáskor, mindössze csak annyit kért cserébe, hogy minden lehetséges kérőt fontoljon meg, mert csak egy választása lehet. Lili így is tett. Rengeteg herceget, grófot és bárót megismert, ám három királyfi közül így sem tudott választani. Az egyiknek megnyerő mosolya és jó kiállása volt, a második minden kívánságát leste, a harmadikkal pedig teljesen megértették egymást, bármiről el tudtak beszélgetni. Mind a háromban megfogta őt valami, s döntését egyre csak halogatta.
Egy gonosz boszorkány azonban ezt az önkényes viselkedést megelégelte. Bosszantotta a dolog, hogy míg neki egy kérője sem akad, addig a királylánynak több tucat és még választani sem képes. Így tehát elment a három királyfihoz és mindegyiket átváltoztatta egy-egy állattá. Az egyik egy óriási, ronda varangyos béka, a második egy hatalmas, szőrös pók, míg a harmadik egy nyálkás meztelen csiga lett. Majd elvitte őket a kastélyba és Lili királylány elé állította, hogy válasszon egyet. Azonban ha hét napon belül nem dönt, a királyfik nem változnak vissza, viszont ha nem a megfelelőre esik választása, akit a szíve mélyén igazán szeret, akkor örök boldogtalanságra lesz ítélve.
Lili napokig csak zokogott, és nem tudta mi tévő legyen, melyiket válassza. Legbelül érezte, hogy a harmadik királyfi az ő igaz szerelme, ám nem tudta eldönteni, hogy melyik állat mögött rejtőzhet.
Mindeközben a határidő vészesen közelgett, és még az utolsó napon sem sejtette, hogy választottja melyik állat lehet, de muszáj volt döntenie.
Egyszer csak megjelent a boszorkány mindhárom állattal a kezében és a királylány elé rakta, majd gúnyos, önelégült vigyorral végigmutatott rajtuk, hogy eljött az idő, választania kell. Lili egyfolytában sírt, könnyeitől beszélni is képtelen volt, így nagy bátortalanul, remegő ujjal rámutatott a békára, hátha Ő az. Abban a pillanatban visszaváltoztak királyfikká, de a béka nem az igaz szerelme volt, hanem a jóképű fiú. Akit választania kellett volna, az a meztelen csiga volt.
A boszorkány kárörvendve kacagott a királylányra. - Meg volt az esélyed, hogy válassz, de te csak úszkáltál a boldogságban, hogy mindenki a te kegyedet lesi. Hát most itt a büntetésed. Ezzel a férfivel kell leélned az életed, és örökké boldogtalan maradsz mellette! - Azzal a boszorkány el is tűnt.
Pár napra rá tartották meg az esküvőt, de Lili vigasztalhatatlan és mélységesen szomorú volt. Tudta, hogy megérdemli büntetését, és már soha többé nem lehet igaz szerelmével.
Az esküvő után a király magához hívatta lányát.
- Lili, miért vagy ilyen bánatos már hetek óta? Van egy csodálatos férjed, egy mesés királyságod, mindenki szeret téged! Hát nem érdemes mindezért hálásnak lenned és örülnöd?
- Édesapám, tudod, hogy a gonosz boszorkány örök boldogtalanságra ítélt. Hogyan lehetnék úgy boldog, hogy tudom, nem az van mellettem, akit szeretek?
- Ő viszont nagyon is szeret téged. Meglátod, idővel te is így fogsz érezni iránta. Az, hogy boldogtalan, vagy boldog vagy, csakis rajtad múlik és azon, hogyan döntesz. Vedd észre magad körül a jót!
Lili megfogadta édesapja tanácsát, és örömmel élte életét. Szíve mélyén sosem felejtette el első igaz szerelmét, de boldogságra lelt férje mellett.
Mert mindenkinek megadatik a boldogság, a kérdés csak az, hogy képesek vagyunk-e észrevenni azt magunkkörül.
