Negatív automatikus gondolatok

Elindultam sétálni a kutyákkal, hogy kiszellőztessem a fejem. A rossz hír, amit kaptam, maximálisan felbosszantott. Kezdetben, még közel a házhoz csak valami szálka szerű tüskével a fejemben vágtam neki az útnak. Egyik lépés a másik után, rendszerbe téve azokat az impulzusokat, amelyek értek, de aztán minél jobban távolodtam, annál inkább jöttek a rosszabbnál rosszabb gondolatok. Negatív automatizmus. Olyan gondolat, amelyet az ember egy monológ részeként folytat, mint amikor az ember saját magának számol el. Olyan gondolat, amelyben rosszabbnál rosszabb terv fordul meg az ember fejében annak érdekében, hogy bosszút álljon például azon a rendszeren, amely hülyének nézi, amely semmibe veszi, amely monopól zsarnokként hatalmasodik fölénk és amely ellen úgysem tehetünk semmit. Hát majd én megmutatom. Majd én kiállok és eb számon kérem őket. Megloptak ismét és úgy állítják be, mintha adnának és nem elvennének. Rohadjon meg mind, majd én lázadást szítok és meglátják a hatalmasok, hogy milyen az, amikor feltámad a kisember haragja. Körülbelül tíz másodpercig tartott a belső monológ és a következő lépésnél már bevillant, amit nem olyan rég tanultam ezekről a negatív gondolatokról. Felesleges mérgezése önnönmagunknak. Mert lehetne foglalkozni ezekkel a gondolatokkal, de valljuk meg az igazat, hiába gyötörjük magunkat rajta, nem lesz jobb. Mint amikor szurkoló szülőként üvöltjük a pálya széléről, hogy szemüveget a bírónak. Igazunk van, de attól még a döntése nem fog megváltozni. Nem kér elnézést, hogy bocsánat, hibáztam.

A következő lépések már arra sarkalltak, hogy nézzem a pozitív dolgokat. Ma büszke lehetek magamra, egy újabb mérföldkő teljesült. Ismét feljebb léptem egy képzeletbeli létrán, amely a munkám fokozataiból áll össze. Egy olyan szintet teljesítettem, amelyet nem mindenki. Ha objektív értékeléssel nézem az elmúlt időszak öt ilyen pontját, akkor még inkább jár a váll veregetés. Ugyan a munkahelyem,a közvetlen vezetőmön kívül, nem becsüli meg, ugyan nincs kivel megünnepelni, de attól én még képzeletben koccintottam arra, hogy ügyes vagyok, csak így tovább.

A kutyasétáltatás továbbiakban már inkább pozitívan telt. Nem figyeltem arra, amit a kisördög duruzsolt a fülembe, maradtam a kisangyalnál, mert én így döntöttem. Holnap pedig nem fogom már felhozni a témát. Nevezhetsz gyávának. Én inkább erős vagyok a saját szememben. És az számít, hogy én mit gondolok. Az asztalon már otthon vár a pálinka. Egészségemre!