Csak egy egyszerű irodista volt, akinek az a nagy megtiszteltetés jutott, hogy Ő lehetett az utolsó ember a Földön. Biztos, hogy Ő ezt annyira nem élvezte. Meddig lehet megőrízni a józan eszünket, ha mellettünk mindenki meghal?
szerző
Kísérlet vége
Részlet / Kész
Kilökte az ajtót és kilépett az utcára. Egy pillanatra megkönnyebbült. Végre kijutott abból a kísérteties épületből! Aztán a földbe gyökerezett a lába. Az utca, az utca is ugyanolyan kihalt volt, mint az irodaház. Egy lélek sem volt sehol! Tátott szájjal tekingetett körbe. A járdán nem tülekedtek a gyalogosok, az úton sem araszoltak a szokásos péntek délutáni dugóban az autók. Az úton irgalmatlan káosz uralkodott. Mindenfele összetört autók álltak egymás hegyén-hátán. Sam először egyiktől a másikig futott, első gondolata az volt, hogy biztos sok ember megsérülhetett ebben a tömegkarambolban. Segíteni akart. Pár autó után rájött, hogy a karambol végtelen végig tart az úton, de egy teremtett lélek sincs a gépkocsikban. Csak az a szürkés por minden ülésen. Az volt ott mindenütt. A járdát is ellepte, a cipőjéről már meg sem kísérelte lerázni. Megpróbálta a mobilját, a feleségét hívta, egyre kétségbeesetten. A telefon kicsöngött, amin előbb megkönnyebbült, majd egyre idegesebben csörgette.
Szerző további művei:
-
Vers
Deák Ferenc Szellem balladája -
Regény novella
Deák Ferenc Egy apró pillanat -
Regény kisregény
Deák Ferenc Legbelül -
Vers
Deák Ferenc Nappal fia, éjszaka lánya...