Ködbe vész a táj, S vele én is
szerző
Ködhíd
Teljes mű / Kész
Olyan furcsán üres és kihalt minden. Ott, ahol egyébként mindig autók járnak, a járdán gyalogosok sétálnak, egy-egy futó kocog át a hídon, vagy néha egy biciklis siet át, most nincs senki. Nem igazán értem, de mindenesetre elindulok. Most még látom a hídfőt magam mögött, de ez az érzés hamar szertefoszlik, eltűnik a tejfehér ködben. Amerre nézek, mindenhol csak a köd vesz körül. Nincs semmi fix pont, nincs stabilitás, csak valami bizonytalan, szürke gomolygás. Odalépek a korláthoz, hogy lenézve, lássam magam alatt a folyót, amely az egyenletes hömpölygésével valami biztonságot adna, de nem látok lefelé csak néhány métert és ez a bizonyosság sem tartós. Jobbra-balra forgatom a fejem és egyre jobban magával ragad a káosz, az érzés, hogy a félelem lesz az erősebb és nem a nyugalom. Merre induljak? Olyan a híd most már, mintha valami üres tér felett lebegne. Olyan, mintha a világ végén állna és a híd egyik vége még a megszokott földi életet támasztaná, míg a másik túl lóg a világ széle felett és csak egy ugrás a nagy ismeretlenbe és volt megszokott világ, nincs világ a továbbiakban. Ahogy ezen gondolkodom, elvesztem az irányt. Már nem tudom, honnan jöttem és hova tartok. A köd nem akar tisztulni, egyre csak tovább gomolyog. Végül erőt veszek magamon és elindulok. Már csak az a kérdés, hogy tovább, vagy vissza
Szerző további művei:
-
Regény novella
adi Via ferratan -
Regény novella
adi Éjszakai gondolat -
Regény novella
adi A tónál -
Vers
adi Fekete éjben