Hajós Kapitány

Teljes mű / Kész

Hajós Kapitány

Szeszélyes tenger igazi otthonod,
mint férfinek a nő, örök világod.
Istennői kegyét szívedben hordod,
hatalmas vize, csupa káprázatod.

Száraz földet kicsiny időben járod,
folyton a nagy, mély kékségét áhítod.
Az éggel, vízzel, egyé vált a sorsod,
éberen vagy álmodban, őt választod.

Szirének csábító dalát ha hallod,
dús kincsű sziget, meséit tarkítod.
Viharban tomboló bősz orkánt vágod,
megóv ragyogó, esthajnal csillagod.

Hajnali pír ébreszti fel kecses hajód,
és máris kalandra húzod horgonyod.
Hószín vitorlád kinyíló virágod,
szélcsapda sohasem lehet fogságod.

Friss égei levegő hű barátod,
lagúnák türkize, éltető célod.
Csoszogó vezértáncod a vigaszod,
hűs jeges ánizspálinka italod.

Lantszerű hangszer szép zenéjét írod,
hipnotikus melódiáját bírod.
A hírhedt kalózt móresre tanítod,
miközben ájtatos manódat várod.

Vöröslő sugárban lemenő napod,
ködös fátyolja, leheletnyi párod.
Öblökből másmilyen partokra szánod,
a delfin rajos hullám lovaglásod.

Érintetlen vad tájakat belátod,
szirtekhez közel sárgul Hold lámpásod.
Kagylók gyöngyszemei ritka zsákmányod,
arany fénynek kikötője vágyálmod.