Líra

Teljes mű / Kész

Belesek Hozzád, ha alszol,

ha Hold fényétől riad egy bogár...

Ágyadon araszol

arcod ívein át...

De ott megáll és megcsodál!

Légy se zümmöghet most a sarokban!

Ágyad felett csak vakolat reped.

Homokot hoztam

-nem virágot-

két marokban,

S homlokodban

én leszek az a mélyülő erezet...

mert szerettelek!

Homokot perget reszkető kezem...

Sziklákat kellene tolni már!

Mert, mikor Rád emlékezem

rettegni kezd tőlem a Halál!

-Táncolni kéne, lágy zene szóljon!

Nyitott koporsók,

vadóc nyarak!

Szelíd galambra támadjon sólyom!

És szívem-ez az ólom! -

mint az orsók

működnek, hogy szőjelek,

fonjalak!

Világokat teremtve gondolok Rád!

Ha rólad írok, a Minden "mámoros"

"Rád gondolom" egy világos Mámor

minden összes mámorát!

...S Te, miután letetted a rokkád

újra átölelsz!

"Rád gondolom" a virágoskertek

összes összegyűjtött

illatanyagát!

És mint a gyermek...

újra megérzem

az elhagyatottságnak

fertelmes dögszagát!