Vágyakból írtam egy nőhöz.
szerző
Kísérteni visszamegyek
Részlet / Kész
Te vagy, aki vagy, a nagy mű, mestermű
A sugárzó nő, aki vágyat kelt, ébreszt,
Akiért én, a férfi eszét veszt, eldobom
Énem, korom letagadom, lelkem terítem
Eléd, mint szőnyeget, hogy lépj rá és jöjj
Hozzám éjjeleden, meztelen.
Mi rajtad legyen, csak fátyol pille, mi
Áttetsző pára, csak, mutasson mindent,
Mit az Isten rád adott, bársony combot, két
Dombot, barna gesztenyével, a szeder édes
Ízével.
Szemed ragyogjon, fényt adjon és vakítson,
Nyisd ki, hogy magam lássam benne, tükröm
Legyen, hogy ölelésemet szégyentelen vággyal,
Magam, szemmel is élvezzem.
Ajkad legyen kaloda, zárj be oda, tarts fogva,
kínozz, harapj, törd csontomat.
Ha fájdalmamban ordítok, csókkal zárd be
Ajkamat és csendben maradok.
Csipkéd legyen fekete, bársony cipőd eszem
Vegye, csipkés kombinéd csak annyit fedjen,
Hogy a szemem legelhessen.
Az ágyon fekve, mint harmat a nap fényébe
Úgy lebegj, hullámozz, mint a tenger, csábíts
Szirén énekkel, hogy vakon tapogatva keresselek
És ha a mámort bevégezted, hát Istenem,
Akár abba haljak meg.
Mennybe megyek, angyalod leszek, de vigyázz,
Kísérteni visszamegyek!
Szerző további művei:
-
Vers
Róbert Szisz Az utolsó három nap -
Vers
Róbert Szisz Végakarat -
Vers
Róbert Szisz Determinált tollpihe -
Vers
Róbert Szisz Cruza és radír...oly régen volt