Utazás

Teljes mű / Kész

Csendben ülök, és nézem a tájat,
Az elsuhanó fák között a legelésző nyájat.
Emlékeimben feldereng egy régi nyár emléke,
Édesanyám arca, illata, hangjának csengése.
Ó, régi idők, gyertek gyorsan vissza,
Az emlékeimet hadd éljem át újra.

Ne csak álmomban érezzem az ölelő karokat,
Ne csak akkor halljam a hangjukat.
Ne csak a képzeletem játszon velem,
Ne csak éjszaka érezzem, hogy érinthetem.

Gondolataim, mint villámok, ide-oda csapongnak,
Mint tavaszi szélben a nyíló virágok meghajolnak.
Napfény csillan sugárzóan szép szirmokon,
Gyönyörű természet – mosoly húzódik arcomon.
A lenyugvó nap sugara még melengeti a rétet,
Szívemben az érzés lángra kap, felébred.

Ne csak álmomban jöjjön a tavasz, a kikelet,
Ne csak akkor halljam a madárdalos éneket.
Ne csak a képzeletem szülje a színeket,
Ne csak éjszaka érezzem, hogy élhetek.

Szürkületbe fordul a nap, közeleg az alkonyat,
Az éjszakai égbolton csillagok ölelik a holdat.
Fényes ösvény alatt hazafelé tartok,
Útitársaim a tücskök, békák, baglyok.
Emlékeimet összegyűjtve dobozba zárom,
Szívem szegletéből előveszem, ha arra vágyom.

                         -- Giber Edit --