2019.02.17. Gyöngyös
szerző
Rekviem, rekviem, rekviem
Teljes mű / Kész
Állatként üti az idő
az Élet szelíd perceit,
melyekben Te megfogantál.
A Rák-és a Bak-térítő
között ott az Egyenlítő...
Univerzumok lelkeit
hordoztad eddig magadnál!...
-Most pihenj csak, ...tedd le terhed!
Mást, semmit nem kérek, aludj!
Ma zsoldosok állnak strázsát!
Ma a katonák éberek.
Egyenes szuronyok égnek
emelve, döfésre készen.
Talán Te is megcsodálnád,
amint darabokra hulltak
az Édenek, s hogy ébenek,
s éjfeketék már az éjjelek!
És szívembe nyomorultak,
gyilkos ösztöntől vezetve
döfnek rozsdás hegyű dárdát!
A szívembe, ...a szívembe!...
Döfnek a nyomorultak...
Ne legyen cinkosuk kezed!
Ne legyen cinkosuk kezed!
Édesen eres, kis kezed!
Ne légy ellenemre fegyver!
Pihenj csak, most én vigyázlak!
"Volt egyszer, hol nem volt..." mesélek!
Mesémre gyűlnek a házak,
S veled alusznak, ...Szeretlek!
Szeretlek! -... és benned élek...
S Te bennem élsz...Elmagyarázlak,
az églakó Isteneknek!
S itt a Földön, ahol élünk,
felemellek az Embereknek!...
Szerző további művei:
-
Vers
Vernyik László Fess meg! -
Vers
Vernyik László Líra -
Vers
Vernyik László Erdőben -
Vers
Vernyik László Testvérek párbeszéde