Egy apró pillanat

Részlet / Kész

A fiú, ahogy körbenézett elámult. Az óceán még haragos volt, tajtékos hullámokkal rohant a partra. A hullámok taréján furcsa színt vetett a felkelő nap fénye. Úgy nézett ki az egész, mint egy szürrealista tájkép, amely csak egy ember elméjében képes megfoganni. De ez itt a dinamikus valóság volt. A hullámok összecsaptak, lerohanták egymást, a nagyobbak átcsaptak a kisebbek felett, magukba követelve őket. Mindez a felkelő nap fényében, a sárga, a narancs, később a vörös ezernyi árnyalatában pompázva. Mindenki dermedt csodálkozással szemlélte az előtte lévő természetes festményt. A fiú kiszakította magát az élményből és a lányra nézett. A lány arcán mosoly játszott. A fiú szíve megdobbant, a reggeli fényáradatban egy csodálatosan tiszta, szép nő mosolygott rá.

• Köszönöm. – Lehelte a lány, és teljesen befészkelte magát a fiú ölelésébe.

Lassan a pirkadatból reggel lett. A többi bámészkodó elindult hazafelé, csak ketten maradtak az emelvényen. A lány ránézett a fiúra.

• Menjünk! – Mondta. – Ma megműtenek. – Közölte nyugodtan. – A szívemet.