Minden rossz

Mindent rosszul csinálok, vagy legalábbis nem elég jól. Soha nem tudom úgy elvégezni a dolgom, hogy az elég legyen. Valahogy mindig közbejön valami, ami a jó cselekedet közben rosszra vált. Éhes volt a fiam és kitaláltam neki, hogy a sima szendvics helyett csinálok neki omlettet, ami kicsit emlékeztet arra, amilyen a mekiben a tojásos omlett szendvics. Ugyan nem kell feltétlenül leírás, hogy az ember egy omlettet elkészítsen, de azért megnéztem a receptet. Neki is álltam, hogy meglepi legyen, és már sült is a tojás, közben pakoltam a mosogató gépet, takarítottam az asztalt és elfelejtettem, hogy csak amíg felmelegszik a vaj, addig szabad nagy hőfokon hagyni, utána le kell venni, hogy szépen átsüljön. Mire ez leesett, addigra már odaégett az omlett alja. Kuka az egész. Közben jött a fiam és kérdezgetett, meg elkönyvelte, hogy jó, akkor eszik hideget. Miközben én magamban füstölögtem, vakartam az odaégett edényt, gyorsan szellőztettem, pörgettem a dollár jeleket, hogy az odaégett tojás mennyit is kostál, jött a fiú és magyarázott. Kértem, hogy most hagyjon egy kicsit és szóltam neki, hogy nem adom fel, akkor is lesz omlett... Négy tojásból akartam, hogy nekem is jusson, de az enyémet végül nem csináltam meg, hogy a kidobott adag ne csökkentse a családi büdzsét, és egy kicsit nyugodtabb legyen a lelkiismeretem. Újra nekiálltam ennek a baromira egyszerű kajának, most már több odafigyeléssel aztán tíz perc múlva már jóízű nyammogás követte a most már jól sikerült tojás elfogyasztását. Természetesen a villámló szemek és mérges szavak nem maradtak el, de azért annak örültem, hogy a fiam jól lakott.

Ilyen, amikor az ember jót akar és közben rosszat okoz és a nagyobb baj, hogy ez marad meg, ez lesz a lényeg, ezt vesszük észre. Mi a rossz? Mit hibázott? Mit csinált rosszul? Nem azt, ami jó volt az adott cselekedetben. Pedig sokkal egyszerűbb lenne a jót észrevenni és a jót megélni, mint folyton a rosszon zsörtölődni.