szerző
Kőoltár
Teljes mű / Kész
Kőoltárra áldozni én legjobbakból vittem,
mégis két kézzel vert engemet az Isten .
Gyóntam minden bűnös gondolatot - vétket,
sokszor megvontam magamtól rendes étket;
Feledtem a teritett asztalt, a kertes házat,
kitagadtam magamból a korrupt vágyat -
nem voltam én gyáva - égtem a szégyentől,
mert vártak rám és készbe jöttem születéstől.
Tölgyfa erdőben aludtam nem a puha ágyon ,
kértem nagyon Istent, segitsen és áldjon -
győztem - mint a spártai az igaz ügyben,
ahol józan ész szerint már esélyem se nincsen.
Lenéztem a szerencsét és menekültem tőlle,
járjon más után - én soha nem kérek belőle -
küzdöttem az idő ellen - lett volna esélyem -
időnek a teremtője viharral jött ki elébem -
Almafám is szépen, bőséggel megtermett -
abból képmutató, gerinctelen férgek ettek ;
felkerestek - miután már tejben vajban éltek-
kötszert hoztak sebeimre - alá pedig mérget -
Istenitették az istenüket - a nekik járó szerencsét,
dicsérték a bőségnek a trágyaszagú bő levét -
férgekhez illően ünnepélyes hűséget esküdtek ,
hogy ők szerencseistenhez mindig hűek lesznek...
Nem kérdezem Igaz Istentől hogy mit vétettem,
egész biztos jól ismert mielőtt megszülettem;
ismerte a büszkeségem - ami itt van rejtekében -
vesztét akartam - de megbujt bennem mélyen,
Mert inkább vállalok a sebeimre még több mérget
véremmel hizlalok minden gerinctelen
Szerző további művei:
-
Vers
Thury Kulturális szomjuság -
Vers
Thury Hálaadás napján -
Vers
Thury Siettem -
Vers
Thury Ichtys a Túrnál