Holdraforgó

Részlet / Kész

"Mi a baj, virágszálam? Miért lógatod az orrod? Itt az ebédidő, most süt a legmelegebben a nap, most kell jóllakni sugaraival, mert estére már elfogynak. Hiába leszel éhes, már csak pár harmatcsepp marad neked a bogarak szárnyairól. Ám őt ez nem érdekelte.

Fáradt vagyok- mondta, de az igazság az volt, hogy őt inkább égette a fény, mintsem melegítette, s amit más kellemes cirógatásnak mondott, neki fájdalmas tűszúrásként hatott, de ezt még anyjának sem merte elmondani, nehogy elszomorítsa.

Azonban, ha leszállt az éjjel, és mindenki lehajtott fejjel bóbiskolt, ő végre élni kezdett, fejecskéjét bátran felfelé fordította, s sütkérezett a lágy holdfényben. A Hold ilyenkor mintha csak rá mosolygott volna, halványkék szemeivel. A kis különc megigézve nézte az eget, csodálta a csillagokat, s megvigasztalódott tőlük."