Fekete asszony

Az elmúlt órák őrjöngése kiszívta minden erejét a tagjaiból, így rövid időn belül bealudt. Nyugtalanul aludt, zaklatott idegrendszere nem tudott kikapcsolni, folyamatosan kattogtak az agyában az elmúlt hét eseményei a munkahelyén. Az éjszaka közepén, verejtékezve, elzsibbadt tagokkal felriadt. Levegőt kapkodva próbált megnyugodni, miközben a sötétséget bámulta és a kalapáló szívének gyors ütemű dobolását hallgatta. Érezte nincs egyedül a lakásban. Lassan oldalra fordította a fejét, legnagyobb rémületére, a szoba egyik sötét sarkában egy árny mozdult meg és feléje indult. Moccanni sem tudott, teljesen ledermedt. Ahogy közelebb ért, tökéletesen ki tudta venni, hogy egy erősen középkorú, feketébe öltözött, hosszú fekete hajú asszony. Racionális énje az elméje sarkában sikoltva hívta fel a figyelmét arra a tényre, hogy a szobában teljesen sötét van, ezen az éjszakán a hold sem világít, így egy feketébe öltözött nőt nem láthatna. Azonban a nő megállt a férfi mellett, és hatalmas, koromfekete szemeivel egyre csak nézte a férfit. A férfi szíve őrült ütemre kalapált a félelem miatt, a nő továbbra sem szólt semmit, de a férfi egyszeriben érezte, hogy a nő az élete minden egyes apró részletét ismeri. Nincsenek titkai előtte, sőt többet tud róla, mint ö maga. A férfiről a jeges verejték csorgott, miközben szó nélkül nézték egymást a nővel. Percek teltek el hangtalanul, majd a nő bólintott, közelebb hajolt és annyit mondott a férfinak:

• Van még idő. – Elmosolyodott, búcsút intett és eltűnt az éjszaka sötétjében.