2021.január
szerző
Eltévedt s mára elveszett, árva-szép gyermekkorom
Teljes mű / Kész
Eltévedt s mára elveszett, árva-szép gyermekkorom
Emlékeimben úgy élsz, mint azt ím elbeszélem:
Még oly kicsinyke boldog-gondtalan voltam akkor,
de mégis mindennél jobban szomjúhoztalak,
s te édes-lágy édeni gyöngédséggel fogtad,
megfáradt vénülő kezeddel kezemet...
...S biz` áhítattal csordultig telt,
gyöngyvirágszirom szívednek,
gyémánt-szép kristálykék-kupája,
mint volt az, angyali imádatnak,
csodaék égfényszirt palástja,
aranymívű ódon, palota-kupolája...
Tömjén volt az végtelen szerelmed irántam s hála,
gyermeki lényemet gát-szakajt árként át s át járta,
mint magányos tengeri-cseppeknek, óceánpára-párja.
S egy nehéz, megtört élet után is szelíden,
reám mosolyogtál, s arcomat lágyan, híven
tenyeredbe tettem, azt csókkal hintetted el,
dúdoltál, s mi elmúlt, régi széppé fakult,
s szétfoszlott az idő végtelen terében, a múlt.
Drágakő voltál énnekem, s csak most értem,
hogy mily tűnő bárkakincs is volt, mit megéltem,
egykoron veled jó Mamám s Papám e-képpen.
Ó valaha papám pipája zsebből pattant, füstje szállt,
hisz, az is, csak emlékkép mára már, ím olybá feledett,
feslett-szakadt ballada melyet, mint néma-tört hangjegyet,
kikopott-szőttkeretes-kottaköntösre írtak hajdanán,
&aacu