Nem kell sok szó és sok oldal, hogy együtt éljük meg egy szerelmespárral az életük 50 évét, mindössze 2 percben. A mű a II. világháború egy eldugott barakkjában játszódik valahol Európában, de lehetne napjainkban bárhol a világban. Talán semmikor nem lehet jobban aktualitása, mint most, amikor újra forr a világ bús tengere.
Mit tehet egy szerelmespár, aki tudja, nem maguk tudják a jövőjüket kezükbe venni, nem lehetnek soha szabadok; kezükbe veszik a sorsukat, de úgy, ahogy akkor és ott ezt tenni lehet. A lelki szabadság az egyetlen megoldás.
A novella a 90-es évek elején készült, egy fiatal főiskolás lány tollában fogantatott, aki akkor azt hitte, egyre jobban elhalványul az a kor, amikor az ember emberrel bármit megtehetett. És a lány elővette most, amikor már nem főiskolás, és azt látta, igen, elhalványult az a kor és nem tanultunk belőle. A kiszolgáltatottság, emberség és embertelenség újra fontos témák lettek.
szerző
Az esküvő
Teljes mű / Kész
Alig múlt néhány perce, hogy a nap elhagyta a távoli mezők bíborszín határát, s egy-két csillag máris fényesen uralkodott az égen. Néha egy szellő hidegen suhant el a barakkok között, és ilyenkor a foglyok még közelebb húzódtak egymáshoz. A hold merészen utat vágott az első roskadozó épület tetején, és sugaraival az egyik sarkot célozta meg. Két test némán fonódott egymásba és vakmerően néztek szembe az ezüstös fénnyel. Sokáig szótlanul hallgattak, várták talán, hogy mindenki mélyen elaludjon.
- Ha kiszabadulunk, hozzám jössz feleségül? - suttogta az egyik, megtörve a csendet.
- Hű férjem lennél akkor? - ... - Én nagyon sok gyereket szeretnék! Mindet nagyon szeretném ... És mosolyogva nézném, ahogy felállítod a fiunkat, ha elesett....Tudtad, hogy a lányunknak a szomszéd fiú udvarol? Reggel együtt mentek iskolába.
- Tudtam, de nem akartam még neked elárulni. Most talán férjhez is megy. ... És mi van az unokákkal?
- A középső holnap megy iskolába. Jó esze van, belőle biztosan orvos vagy pap lesz.
- Már régen meg akartam kérdezni, hogy elfogadjam-e az új munkát. Öregek a csontjaim, nehéz már nekem sokat dolgoznom.
- Vigyáznod kell magadra, Drágám! ...- felelgették elcsuklóan egymásnak, miközben egy könnycsepp pergett végig az arcukon.
Így folytatták még nagyon sokáig. Közben a hold is már más barakk tetején nézett be, új virrasztókat keresve.
A nap korán ébresztette a foglyokat, de ők már nem voltak ott a sarokban. Ők már nagyon messze jártak. Kéz a kézben mentek el, együtt, ahogy este tervezték. A reggeli appelen két ember hiányzott. Nem kereste őket senki. Mindenki látta, hogy már régen messze járnak. A nagyfeszültségű villanydrótháló útját állta a testüknek, de a harangok már nekik szóltak az Esküvőre.
Szerző további művei:
-
Regény novella
Fehér Szilvia A műtét -
Regény novella
Fehér Szilvia A döntés -
Regény novella
Fehér Szilvia Egy kis tanmese