Rókavacsora

Teljes mű / Kész

Hull a levél garmada,

A fákon csak harmada,

Vagy tán annyi sem fityeg.

Ni, ott egy róka liheg.

Lábánál alélt kakas,

Sarkantyús, vastag nyakas.

Fut vele máris tova,

Vár reá jó lakoma.

Lassan nem védi bokor,

Gyorsan likába kotor.

Lesi hat kis csemete,

Hol késik a pecsenye?

– Ha a szimatom nem csal,

Ez kakas lesz, és nem hal!

Szól az egyik kis róka,

Nyelvet csattint, s valóba’

Érkezik már a zsákmány,

Odú mélyén száj tátván

Rávetődik hat róka.

Mint párnacsata móka

Repül a kakas tolla,

Tán marad három csontja.

Így most már végre megnő

A rókakölyök bendő.

De az anyjuk éhezik,

Látja, ma sem étkezik.

Foga közt a csont törik,

S csendben alszik reggelig.

Kis kölyke, a harmadik,

Vadkacsáról álmodik.

Ötödik meg kaparász,

Álmában már nagy vadász.

Domb aljában, fák alatt

Szuszog már a rókahad.

Összebújva szundikál,

Rájuk senki nem talál…