Reménytelenség

Teljes mű / Kész

Versek szállnak szét,

szívemben a reménytelenség.

Lelkem és szívem már rég elhagyta a remény,

mert szárnyaló álmaim már csak regény.

 

Végtelen sötét, mikor csak sírni tudok,

úgy érzem, körbevesz egy láthatatlan burok.

Fájdalom ér, hogy minden veszendő,

innen nincs kiút, csak elnyelõ.

 

Maga a sötétség,

a szívemben, ahogy a bú elszáll.

Nem tudok tovább menni,

mert a reménytelenség elválaszt már.

 

Fájdalom, bánat és keserű,

Látom már, az élet nem is olyan egyszerű.

A remény eltűnt, s elszállt a lélek,

a reménytelenség marad, míg élek.