Kontra

Teljes mű / Kész

Milyen az, amikor gyenge vagy, sérülékeny, magányos és az érzed, hogy lehúz az élet? Milyen, amikor azt érzed, hogy ott vagy a gödör alján? Taposod a remélt mélyét annak a kupacnak, amelyik lehet, hogy lehúz, lehet, hogy elnyom. Lehet, hogy megfulladsz. Ami biztos, hogy ennyire mélyen már régen voltál. És ebben a pillanatban, amikor azt érzed, hogy vége a tartalék erődnek, nincs tovább, inkább feladod, feladod magad, az elveidet, mindent, amiért küzdöttél, ekkor jön egy kéz. Na nem azért, hogy segítsen. Az a kéz segítséget kér. Olyan pillanat ez, amikor ráeszmélsz. A saját dagonyád mélyén vagy és van olyan melletted, akinek a gödre még mélyebb, még inkább tele van mindazzal, aminek te csak a felét kaptad és ekkor jött rá, hogy semmiség, amit neked kell átélned. És segítesz. Megragadod a kezét és húzod kifelé abból, amibe ő került bele és ezzel a mozdulattal magadat is el kezded kihúzni, hogy együtt legyetek túl mindenen, ami eddig nyomorba taszított. A segítségen keresztül, amit adtál, magadon is segítettél. Vagy...ő segített rajtad, hogy elfeledtette mindazt a mocskot, ami téged körülvett. És itt jön a nagy kérdés. Ki segített kinek?