Az emberek folyton-folyvást gondokkal vannak tele, melyek egyre csak szaporodnak, vagy éppen nincs semmi, és minden rendben van. Ezeket a problémákat, gondokat az ember teremti saját magának, pontosabban az úgynevezett gondmanókat. Kétféle manó létezik. Az egyik, aki kreálja a gondokat, a másik, aki megszünteti őket. Látszólag nincs sok különbség közöttük, de aki látja őket, és jól megfigyeli, észreveheti, hogy azoknak a gondmanóknak, akik megoldják a problémát, kerekebb a fülük. Bár ezt csúcsos kis sapkájuk gyakran eltakarja.
Én magam ugyan még nem láttam egy gondmanót sem, Alizzal ellentétben, akinek néhány lakik a játékos ládikájában, egy pedig az ágyikójában. Ezt a történetet is tőle hallottam.
Aliz anyukája folyton leszidta őt, hogy miért nem tart rendet, és rakja el a játékait a dobozába. Ilyenkor a kislány mindig elszégyellte magát, és elkezdett pakolni, egészen addig, míg egy éppen érdekes játék a kezébe nem került. Onnantól kezdve abbahagyta a rendrakást. Ekkor pillantotta meg először az első gondmanót, aki a ládából kukucskált kifelé. Aliz figyelme egyből a kis élőlényre szegeződött. Azt hitte egy új játék, ám mikor megszorongatta, a manó kissé mély hangon felnyögött, és mogorván ráparancsolt, hogy hagyja abba. A kislány nem ijedt meg, hanem még jobban magához szorította örömében, hogy már egy beszélő játéka is van.
Anyukája, a hangokat hallván bement a szobába, és kérdőre vonta lányát, hogy kivel beszélget. Aliz egyből megragadta új barátját és édesanyja elé szaladva megmutatta neki, azonban ő nem látott semmit. Így ismét leszidta, hogy ne játszadozzon, hanem pakolja el a holmiijait, majd elment.
Aliz bánatosan tért vissza a pakoláshoz, és ekkor megpillantott egy újabb gondmanót, aki egy az egyben úgy nézett ki, mint az új barátja.
A nap hátralévő része így telt el. Minden egyes alkalommal, mikor anyukája rászólt, újabb manók jelentek meg, egészen addig, míg vagy egy tucat kis élőlény nem ácsingózott Aliz körül. Végül anyukájával együtt elpakoltak mindent, beleértve a manókat is, melyeket a kislány jól bezárt, nehogy megszökjenek és bajt csináljanak.
Este, lefekvéskor Aliz anyukája elmagyarázta neki, figyeljen arra, hogy mindig rend legyen, különben a végén még elveszik valamelyik játéka, ha nem a helyére rakja vissza.
Másnap reggel, mikor kinyitotta a szemét, egy újabb manót látott maga mellett mélyen aludni. Egyből meg is kérdezte, hogy jutott ki a dobozból, amikor ő olyan gondosan bezárta. Azonban mielőtt válaszolni tudott volna, Aliz megragadta és elsietett vele a ládához, hogy berakja. Ekkor vette észre, hogy abban már egy manó sincs.
Nagyon megijedt, mert azt hitte, hogy kiszöktek és az egész házban szaladgálnak, rendetlenséget hagyva maguk után. Ebben a pillanatban jelent meg egy újabb.
Aliz most már semmit sem értett. A két kezében tartotta mindkét élőlényt, és tanakodott, hogy mégis kik lehetnek ők. Ekkor vette észre, hogy a fülük másmilyen. Az ágyban talált manónak kerekebb volt a füle, majdnem mint az embereknek.
– Mi gondmanók vagyok. – Szólalt meg a kerekfülű. – Én akkor tűnök fel, ha minden rendben van, nincs miért mérgelődni, ő pedig akkor – mutatott a hegyes fülűre – ha valami zavar, ha valami miatt bosszankodsz, vagy gondot okoz. Tegnap azért láttál olyan sokat belőlünk, mert anyukádnak problémát okoztál a rendetlenséggel, majd mikor rendet raktatok ez a probléma elmúlt, megjelentem én. Mi arra figyelmeztetünk titeket, és segítünk abban, hogy ne halmozzátok a problémát, hanem minél előbb oldjátok meg, különben a gond elhatalmasodik. Attól kezdve pedig még jobban megnehezíti az életeteket.
Azóta Aliz igyekszik mindenben az anyukájának a segítségére lenni, hogy ne jelenjenek meg a hegyes fülű, goromba gondmanók.
