Este vihar volt

Este vihar volt. Régen volt ennyi villám az égen. Emlékszem, gyerekként éltem meg hasonlót Balatonon. A nagypapám kint ült az ablak előtt, a szoba közepén egy fotelben. Lábát átvetve a másikon, karba tett kézzel fütyürészett valami szimfóniát és közben számolt. 1,2,3... Ez közel volt. Megtanított a fizika egyik alap törvényére úgy, hogy nem tanulásnak éltem meg. A fény gyorsabban terjed, mint a hang. Hármat számolva tudhatjuk, hogy nem messze volt a villám, ha már kilencig jutunk, akkor már messzebb haladt a vihar. 1,2,3... Még mindig közel csapkod. Féltem, de valahogy mégsem. Nagypapám olyan biztonságot árasztott magából, ami miatt tudtam, hogy nem történhet semmi rossz ott és akkor velem.

Este vihar volt. Hosszú ideje várunk már az esőre. Soha nem láttam még kiszáradva a csatornát, most cserepesre repedt a meder alja és már csatornának sem lehet nevezni a víztelen gödröt. Kell az eső, de most ez egy hirtelen változás. A szél ismét olyan erővel érkezett meg, hogy feldöntötte a leandereket...

Hirtelen. Változás. Bennem is vihar dúl. Érzem, hogy valami változik. Egyelőre még megfoghatatlan, egyelőre még testtelen, még nem tudom pontosan, hogy mi, de változik bennem, vagy csak egyszerűen én változok. Az agyam szürke állománya erősen pusholja a szívemet, hogy az az irány, ami felé tartok, az nem jó. Én fogok tönkre menni benne, ha folytatom azt az önmarcangoló, mazochista irányt, ahol mindenki másnak hagyom, hogy engem bántson, kihasználjon anélkül, hogy ne akarjon adni semmit, csak elvenni és aztán eldobni magától egy időre, mint egy koszos rongyot, hogy amikor ismét kell a rongy, akkor újra elővegyen és belém törölje újra magát. Az agyam tudja. A szívem még csak tudni szeretné, vágyja a változást, de kell ez a vihar, ez a belső tombolás, hogy jöhessen valami változás.

Ismerem már magam annyira, hogy tudjam, hihetem én azt, hogy baromira erős vagyok, de még mindig van hova fejlődni. Tudom, hogy a változás most az, hogy megtanulom elengedni azokat, akik csak kihasználnak engem. Hiszem, hogy ennek kell következnie. Lerázni azokat, akik fontosak, de csak nekem, fordítva én csak egy használati tárgy vagyok. Elengedni Téged. Te, aki egy nagyon fontos része vagy az egésznek, ami az én életem. Bármit megadtam volna Neked, de Te eldobtad ezt magadtól.

Tegnap a vihar előtt az Új hold ment a tévében. Erős üzenet volt az égiektől. Bella őrlődik a vámpír és a vérfarkas között. Mindkettőt szereti, de a vámpírt jobban. Gyötri őt a választás. Kihasználja a farkast, tudja, hogy a farkas imádja, az életét adná érte, de a vágyott szerelmet nem adja meg neki, mert ha választani kell, akkor vámpír lesz. Szép történet, csak egy a probléma. Idáig a vérfarkas voltam. Most már vámpír akarok lenni.