A kisiskola udvarán

Részlet / Kész

Réges régen én egy őszinte, jó gyerek voltam
bármi is volt nekem, abból mindnek adtam;
most is őszinte és jó szeretnék lenni -
megpróbálom, talán meg is tudom tenni.

Tik is jók voltatok - mindig őszinték,
volt sok piros eper és fölöttünk égszinkék;
lepkék után szaladtunk a kisiskola udvarán -
zajoltunk a hideg télnek is a nagy haván.

Itt várok én most is csendben egyedül,
nyár közepén vagyunk - de egy lepke se repül ;
puszta iskolaudvaron nagyon ijesztő a csend
igy honol már közöttünk is elfogadott rend.

Valamikor kilenc kő is elég volt a szép világhoz
ma egy kőház nem elég a boldogsághoz,
kopott, kicsi rongylabda jött ráadásnak -
szögesdrót se volt határ a szabadságnak.

Néha mindegyiknek hallom külön  hangját
aztán egyszerre mindőnk gyermekzsivaját,
de amikor találkozunk - amit fülem hall,
az hideg számitás hol minden szép kihal…

Egy eltévedt lepke szeretne leszállni
de a régi vadrózsa sort ki kellett irtani ,
üres iskolával együtt kérte ezt a haladás -
a progreszizmus most a nagy áldás.

Aki akkor tapsolt - most is azt teszi -
piros epret, kék eget - a lepkéket is feledi ;
réges régen én egy őszinte, jó gyerek voltam
bármi is volt nekem, abból mindnek adtam .

Már nem fogadják el, pedig én most is adnék
lepkék után veletek én naphosszat szaladnék;
de a kisiskola udvarában olyan ijesztő a csend
ijesztően honol köztünk - elfogadott rend.